Elérhető mobil alkalmazásunk.
Online zenehallgatás,
legfrissebb hírek, cikkek
bárhol, bármikor:





 

 

 

 
 
 
 
Főoldal ... Extrák ... Ünnepi kiskáték ... Rosh Hasana

Hírlevél

Eseménynaptár

<<  2017.    >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
       1  2
  3  4  5  6  7  8  9
10111213141516
17181920212223
24252627282930

Hirdetés

A rádióadók hallgatásához
Winamp Player javasolt:

Rosh Hasana Nyomtatás E-mail
2009. szeptember 01. kedd, 12:50
AddThis Social Bookmark Button

Számunkra, zsidók számára az újév köszöntése nem az önfeledt mulatásé, hanem az elmélyült imádkozásé. Ez az Emlékezés Napja, amikor Teremtőnk megemlékezik minden egyes teremtményéről a földön, s cselekedeteik szerint megítéli őket. S bár ez a nap nagyon komoly és mély tiszteletet parancsoló, mégis tudjuk, hogy a Világ Királya kegyes és kegyelemteljes. Nem büntetni akar minket, csak azt szeretné, ha követnénk utasításait. Értünk hozta létre szabályrendszerét ugyanis.

Rosh Hasana nem ér minket felkészületlenül, hiszen Elul -honapban már készültünk rá, A Shabbatokat kivéve minden nap megfújtuk a sófárt. Elul hónapjában egy zsidó különösen nagy figyelmet fordít minden parancsolat betartására, többet imádkozik, többet adakozik, kedvesebb, szeretetreméltóbb, mint eddig bármikor, igyekszik mindenkit jobban megszeretni, hogy minden rossz tulajdonságát kiölje magából.

Csodálatos érzés árad szét abban, aki őszintén megbánja bűneit. Mintha csak egy varázsütés minden rá nehezedő súlytól megszabadította volna. Az az érzés, amikor tudjuk, képesek vagyunk megújítani életünket, mintha csak most születtünk volna. Tiszta lappal indulhatunk. Ilyen az az érzés, amivel eltelve egy zsidó belép a zsinagógába Rosh Hasana első estéjén. Közel érzi magát Istenhez, miközben szíve legmélyéről szólnak imái.

Sófár

A Tóraolvasás után a legméltóságteljesebb pillanat következik: megfújják a sófárt. A fehér ruhába öltözött sófár-fújó már készülődik. A zsúfolt zsinagógában csend támad, míg mindenki magával van elfoglalva, hisz ez a legjobb alkalom egy utolsó önvizsgálatra. Sok gondolat kavarog ilyenkor a sófár jelentőségéről fejünkben. Persze ez is csak egy parancsolat a sok közül a Tórából, de rengeteg fontos üzenetet hordoz. Először is olyan, mint a katonákat ébresztő harsonaszó. Hív a sófár, hogy ébredjünk, hisz dolgunk van. Eddig el voltunk foglalva földi gondjainkkal, míg spirituális igényeinket elhanyagoltuk. Adjunk hát még egy esélyt lelkünknek.



A sófár felhívja figyelmünket arra, hogy ez az Ítélkezés Napja.

A shevarim (három közepes hosszúságú sófárhang) és teruah (egy rövid sófárhang) hangjai, mint visszatartott sóhajok, tépik szívünket. Tépik, hisz bánjuk múltbéli hibáinkat.

Az utolsó, hosszú sófárhang, a tekiah gedolah, már más jelentést hordoz, ez már sokkal vidámabb, mert ez azt juttatja eszünkbe, hogy majd egyszer az összes száműzetésben élő zsidó összegyűlik a Szent Földön annak a nagy sófárnak a hangjára, amit az eljövendő Messiás fog megfújni.

Kalandozzunk el egy kicsit a sófár hangjától és nézzük meg magát a sófárt. A sófár egy kosnak a szarva. Arra a kosra emlékeztet minket, amit Izsák helyett kellett Ábrahámnak feláldoznia. Ezt a történetet Rosh Hasana második napján meséljük el. S mikor erre emlékezünk, büszkeséggel tölt el, hogy Ábrahám és Izsák leszármazottai vagyunk. S arra is büszkék vagyunk, hogy örököltünk tőlük egy kicsit abból a hűségből és odaadásból, mellyel Istent szolgálták. Isten nem haragudhat igazán Ábrahám, Izsák és Jákob gyermekeire, akik a maguk idejében elsőként kezdték hirdetni az Ő nevét. S minél többet gondolunk őseinkre, annál jobban isnpirálnak minket tetteik.

Tudatosul bennünk, hogy a Tóra és Isten iránti igaz elkötelezettség azt jelenti, hogy készek vagyunk áldozatokat hozni és mások érdekeit a sajátunk elé helyezni. Tudjuk, hogy őseink milliói néztek bátran szembe a halállal, azzal a tudattal, hogy Isten szent céljaiért teszik ez. Mint Ábrahám és Izsák. Mi vajon milyen messzire mennénk el?



Taslich

Szabaduljunk meg a rossztól! Itt az ideje, hogy minden hibánkat a folyóba szórjuk.

A reggeli Istentisztelet után hazamegyünk reggelizni. Rosh Hasanakor azonban nem szunyókálunk utána, mint oly sokszor szoktunk Shabbatkor a sólet elfogyasztása után. Rosh Hasanakor túl értékes az idő, nem pazarolhatjuk alvásra. Amint befejeztük a reggelit, irány ismét a zsinagóga. Rosh Hasana első napján a délutáni Istentisztelet korábban kezdődik a Taslich miatt, s amúgy is annyi Zsoltárt akarunk mondani, amennyit csak lehetséges. Versenyezhetünk is egymással, hogy kinek sikerült többet mondania.

Az emberek ima után elsétálnak a legközelebbi parkba, ahol van egy kis tavacska vagy patak, hogy a tashlich ceremóniáját elvégezhessék.  mindig marad annyi felnőtt zsidó férfi a templomban is és a tó mellett is, hogy a minyen meglegyen. Viszünk magunkkal egy imakönyvet is a tóhoz. Az imák elmondása után megfogjuk ruhánk sarkát, s úgy teszünk, mintha morzsákat söpörnénk a vízbe, ezzel szimbolikusan megszabadulva bűneinktől. (Micah próféta szavai szerint: "hajítsd a tenger mélyére bűneiket") A mozdulat persze nem mossa el bűneinket, de emlékeztet arra, hogy mélyen szívünkbe kell néznünk és gondosan ki kell takarítanunk minden gonoszt belőle.  ez egy hihetetlenül jó érzés, ami segít véghezvinni újévi fogadalmainkat.

Ünnepi gyertyagyújtás

A  lányok és  asszonyok  gyújtanak  gyertyát  hogy köszöntsék  az ünnep  minden  egyes estéjét. Ha  nincs  nő  egy otthonban a családfő gyújtja  meg a gyertyát.
p.s.: Mindenki  saját  lakhelye  szerint  beazonosíthatja a shabbati  időt.- Nagyon  fontos!

2009.09.18.
1. Ba-ruch A-tah  Ado-nai E-lo-hei-nu me-lech ha-olam asher  kideshanu  be-mitzvo-tav ve-tzvi-vanu lehadlik  ner  shel  Shabbat  v'shel Yom  Hazikaron.
Aldott  legy  Orokkevalo  I-tenunk, a Vilag  Kiralya ki megszenteltel  bennunket torvenyeddel es  megparancsoltad a Shabbati es  az  emlekezes  napi  gyertyak  meggyujtasat.
2.Ba-ruch A-tah  Ado-nai E-lo-hei-nu me-lech ha-olam she-hecheya-nu ve-ki-yi-ma-nu ve-higi-a-nu lizman ha-zeh
Áldott  légy  Örökkévaló  I-tenünk, a Világ  Királya ki életet adtál nekünk, tápláltál és  lehetővé tetted, hogy  megérjük ezt a napot.

2009.09.19.
1. Ba-ruch A-tah  Ado-nai E-lo-hei-nu me-lech ha-olam asher  kideshanu  be-mitzvo-tav ve-tzvi-vanu lehadlik  ner  shel  Shabbat  v'shel Yom  Hazikaron.
Áldott  légy  Örökkévaló  I-tenünk, a Világ  Királya ki megszenteltél  bennünket törvényeddel és megparancsoltad a Shabbati és az emlékezés napi  gyertyák meggyújtását.

2.Ba-ruch A-tah  Ado-nai E-lo-hei-nu me-lech ha-olam she-hecheya-nu ve-ki-yi-ma-nu ve-higi-a-nu lizman ha-zeh
Áldott  légy  Örökkévaló  I-tenünk, a Világ  Királya ki életet adtál nekünk, tápláltál és  lehetővé tetted, hogy  megérjük ezt a napot.

Amit még tudni kell a gyertyagyújtáshoz:
Az  első  nap napnyugta előtt is és után meg lehet gyújtani a gyertyákat. Ha napnyugta után gyújtjuk, akkor egy olyan lángról kell meggyújtani, ami már napnyugta előtt is égett. Ha az ünnep első  estéje péntek, akkor napnyugta  előtt kell gyertyát gyújtani. Ha szombat este, akkor csak shabbat  kimenetele után szabad!
Az ünnep második estéjén sötétedés után gyújtunk  gyertyát egy már az  ünnep előtt óta égő lángrol. Ha a  második este  szombat  este, akkor csak a  Shabbat kimenetele után gyújthatunk gyertyát. Ha péntek este, akkor meg napnyugta előtt kell.
Leshana  Tova  tekatev v'etachetem- Kivánom minden olvasómnak, hogy a jó könyvébe kerüljön.

Kiddus

A vacsora  előtt megszenteljük az ünnepet egy  pohár bor vagy szőlőlé felett mondott áldással.

Rosh Hasana második napján a gyertyagyújtás és a Kiddus alatt egy  olyan gyümölcsnek is az asztalon  kell lennie, amit meg nem fogyasztottunk azóta hogy szezonban van. Erre a gyümölcsre kell gondolnunk, mikor gyertyát gyújtunk és Kiddust mondunk. Az előtt esszük meg, hogy kezet mosnánk a barcheszhez. Erre az áldás:

 Ba-ruch A-tah Ado-nai E-lo-hei-nu Me-lech ha-olam bore pri ha-etz.

Áldott vagy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megteremtetted a fa gyümölcsét.

Mézbe mártott barchesz.

Első este, közvetlen a Kiddus után, a második este a gyümölcs után, kezet mosunk és elmondjuk az áldást a két barcheszre:

Ba-ruch atah A-do-nay, E-lo-hei-nu Melech Ha-Olam, hamotzie le-chem min ha-are-tz.

Áldott vagy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megteremtetted a kenyeret a földből.

Ezután  felvágjuk a barcheszt és mézbe mártjuk, (vannak akiknél az a szokás, hogy sóba is) és mindenki eszik belőle egy falatot.

Rosh  Hasana első estéjén a barchesz után olyasmiket kell ennünk, amilyen évet szeretnénk magunknak. Először is egy falat édes almát mézbe mártunk és a következő áldást mondjuk rá:

 Ba-ruch A-tah Ado-nai E-lo-hei-nu Me-lech ha-olam bore pri ha-etz.

Áldott vagy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megteremtetted a fa gyümöcsét.

Ye-hi ratzon she-ti-cha-desh alei-nu shanah tovah u-m'tu-kah.

Legyen az az akaratod, hogy jó és édes evünk legyen.

Egy halfejet, kost vagy vagy más kóser állatok is felszolgalunk. Ez azt szimbolizálja, hogy a legjobbak akarunk lenni az elkövetkezendő évben. (Mivel   fejben dől el minden, ezért fej)

A gránátalmát azért esszük, hogy tele legyen az evünk mitzvával és jótétekkel, mint ahogy a gránátalma is tele van finom, édes, lédús magokkal.

Szokás még olyan ételeket is enni, amiknek a neve mas tájszólásban áldást vagy gazdagságot, gyarapodast jelent. pl: a répa jiddisül meren, ami azt is  jelenti: sokasodni.

Rosh  Hasanakor hagyomány, hogy NEM eszünk keserű vagy savanyú ételeket. Igyekszünk minél több édes ételt enni, azt kifejezendő, hogy szeretnénk  ha az elkövetkezendő év édes lenne.

Hanna
www.jmpoint.hu