Elérhető mobil alkalmazásunk.
Online zenehallgatás,
legfrissebb hírek, cikkek
bárhol, bármikor:





 

 

 

 
 
 
 
Főoldal ... Heti szakasz - ajánló ... Kép ... Könyvajánló - Rich Cohen: Kemény zsidók

Hírlevél

Eseménynaptár

<<  2017.    >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
     1  2  3  4
  5  6  7  8  91011
12131415161718
19202122232425
2627282930  

Hirdetés

A rádióadók hallgatásához
Winamp Player javasolt:

Könyvajánló - Rich Cohen: Kemény zsidók Nyomtatás E-mail
2010. január 29. péntek, 08:16
AddThis Social Bookmark Button

Louis Lepke, Dutch Schulz, Bugsy Siegel, Meyer Lansky és Reles, Shapiro, Weiss, a Gyilkosság Részvénytársaság. New York felsőváros jómódú, és jól nevelt, illetve alsóvárosi tanulatlan, erőszakos, bosszantó zsidó gengsztereiről szól ez a könyv. A ma elhallgatott kor elhallgatott szereplőiről, de arról is, hogy honnan jöttek, hová kerültek és hová tűntek el, ha eltűntek ők egyáltalán. Mert azt, amit ezek az emberek alkottak, nem a letűnt korok bűnügyi aktáiban találjuk, hanem az öklünk erejében és a gerincünk feszességében.

Magyarországon az Ulpius ház kiadásában megjelent könyv már bizonyos hozzáállást követel meg az olvasótól is. Nem rejtegetheted, mit olvasol, légy rá büszke, kemény. A borítót és a hátlapot is ugyanaz a grafika díszíti. Zsidó gengszterek rendőrségi fotója, felettük hatalmas betűkel kiírva a kellően provokatív cím. Nem tartom valószínűnek, hogy ez akár véletlen lenne, hiszen az írás a maga keménységében zseniális. Rich Cohen pedig azzal a lehetőséggel született, hogy képes nekünk bemutatni egy figurát. Azt a figurát, amit a zsidók csak Amerikában és Izraelben ismerhetnek, vagy inkább ismerhettek igazán. Pont csak annyi romantikával, ami máskor egy kalóz rablóportyáit szépít meg évszázadokkal később. De ez nélkül a rossz emlékezet vagy a feledés várna a szereplőkre.

Rich Cohen - Kemény zsidók

Rich Cohen, a Rolling Stones és a Vanity Fair magazinok szerkesztője, velejéig brooklyni fickó. Bár Ilionisban született, apjának és neki is New York lüktet az ereiben. Minden sorban, amikor a Nagy Alma utcáiról ír, legyen az akár az Öt pont bandaharcainak idejében, az utcai gengszterek vagy a klasszikus maffia korában szinte látjuk magunk előtt, ahogyan becsukja a szemét és megelevenedik előtte a kép. A karakterek között ő talán a legszerencsésebb. Persze, mondhatnánk, hogy ő a történet narrátora, de nem. Ott van minden sarkon, ott van ő is a bárban, egyre-újra elmondja, őelőtte hogyan elevenedik meg egy-egy mozzanat. A sors fintora, hogy remek mesélőkéje van, így azok az üzletszerű gyilkosok, akikről ír képesek elismerést és csodálatot kiváltani az emberekből, mint saját idejükben tették. Amikor a környék srácai a zsidó gengszterre néztek fel. A kemény öklű zsidó apafigura volt egy generáció számára a vándorló zsidó helyett, és hogyan ment az emberi gondolkodás hátsó, rejtett sarkaiba ez figura az erőltetett felejtés homályában.  Zsidó maffia? Nem, olyan nem volt. Ha pedig igen, az csak pár nagyszerű tehetségű, briliáns, de túl erőszakos ember volt. Meyer Lansky, aki Lucky Lucianoval a szervezett bűnözés legnagyobbja volt, vagy esetleg Bugsy Siegel, aki nem mellesleg Las Vegas apja és első áldozata is lett. De kinek jutna ma eszébe, amikor az amerikai mafiáról, a Cosa Nostraról hall, hogy a híresen hírhedt Gyilkosság Rt. kemény magját azok a srácok alkották, akik még európai stetlökben születtek és Jom Kippurkor nem hajlandóak gyilkolni? A maffia tipikusan olasz dolog, legyinthetnénk.  A könyv elolvasásával végre el tudjuk képzelni, milyen lehetett azoknak a gengsztereknek a hétköznapi élete, akik ma szinte legendás alakok. Hogy volt bar micvájuk, hogy beszéltek jiddisül és hogy a magánzárkában jiddis rádióadót hallgattak. Zsidók voltak. Kemény, brutális zsidók, akik a harmincas években, amikor az USA-ban rendre tűntek fel a náci klubok a hitleri külsőségekkel, le tudtak csapni. Meyer Lansky, az agytröszt legnagyobbja, akit a filmekből a nagy orrú, nyurga kis embernek ismerünk, barátaival hogyan mennek be és vernek cafatokra náci gyűléseket. Új ez a kép, és valahol szép is.  Rich Cohen családjáé volt a cukrászda, ahol a Gyilkosság Rt. tagjainak főhadiszállása volt berendezve. A valóságban innen indultak útnak azok az emberek, akiknek napi rutinja ma már izgalmasabb történeteket rejt, mint a legkitűnőbb elme meséi.  A valóságban, igen, és az író mindent megtesz azért, hogy ezt érzékeltesse velünk. Mikor a halálraítélt utolsó borotválkozásának lehetséges vágásain, vagy azon tanakodik velünk, az olvasóval, hogy mit gondolhatott valaki, amikor tudta; élete utolsó dombját, fáját, autóját látja. Megismerhetjük, mi volt a különbség a nagyzoló és magamutogató olasz habitus és a zsidókéi között, akik ha sikeresek voltak, jobb környezetbe költöztek. Így a gyermekeiknek sikerült az, ami az olasz gengszter meg nem valósult álma is volt, a jobb sor. Persze, ez így szép, de nem különleges. A könyv nagyszerű, mert képes új dimenziókat nyitni előttünk. Nem rejtheted el, ki vagy! Keménynek kell lenned, mert különben elnyomnak. Büszkén és egyszerűen vállald magad. Már a borító is ezt sugallja, de minden mozzanatból, minden történetből és oldalról ordít, hogy mitől értékesek ezek az emberek. Iskolázatlan bunkók, akik a legelvetemültebb módon voltak képesek más embereket meggyilkolni, pusztán pénzért, hatalomért. Bár ezt az életformák ők választották, legyenek vadászok vagy áldozatok, esetleg mindkettő egyszerre. Olyan fajta tartást és önértékelést mutatnak a hétköznapi embernek, amit a legtöbben nem is ismertünk, mert valakik a múltban már elfelejtették. Talán nem is volt meg nekik. Annak a fajta dacnak ülteti el lelkünkben a magját, amit például csak az Exodus, a nagy zsidó ponyva képes előhozni. Képes olyan keménységet szorítani az öklünkbe, amit a vallásosok Dávidra, a cionisták Akiba rabbira gondolva érezhettek, mikor felszálltak a Latrunba induló teherautóra. Az európai zsidó szellem a Sorstalanság emlékezetéből gyökerezik, amikor millió briliáns és nagyszerű ember ment a halálba és nem maradt utánuk csak tagadás és felejtés. Tartást csak az izraeli katona ereje és az amerikai testvérének szabadsága adhat, még ha ezek csak romantikus képek is talán. Megmutatja, hogyan legyünk bátrak ahhoz, hogy szakítsunk a hagyományainkkal, erkölcsökkel. Hogyan lehet kemény, félelem nélküli zsidónak lennünk.

A könyvnek két nagy hátránya van. Az egyik, hogy előismeretek nélkül alig érthető a sok cselekmény. A másik, ebből következő dolog a hossza. Lebilincselő olvasmány, ami Rich Cohen személyiségének tudható be. Partnerként kezel, miközben csak mesél és mesél, mindezt olyan formában, hogy kedvem lenne felkeresni az öregét, hogy elbeszélgessek vele a régi dolgokról. Az apját, aki a nagyok árnyékában volt simlis gazember, de aki már nem tartozott a fiatal zsidó gengszterek új generációjához. Mert az nem is volt. Az öklös, jégcsákányos, revolveres zsidó gengszter eltűnt a szabadság lehetőségével. Az amerikai zsidóság önértékeléséhez lépcsőfok volt ez a kor, és az olaszokkal ellentétben a zsidók képesek voltak váltani. Attól kezdve, hogy jogászok, orvosok és valódi értelmiségiek lehettek, az agresszív gengszterre már nem volt szükség. El is tűnt a sülyésztőben, meghalt és elfeledték. De az erő hagyománya, amit az ő jelenlétet tanított meg az utcai kölyköknek Chicagóban vagy New Yorkban, örökre megváltoztatta a menekülés hagyományát.

mouss
JewBox.hu