Elérhető mobil alkalmazásunk.
Online zenehallgatás,
legfrissebb hírek, cikkek
bárhol, bármikor:





 

 

 

 
 
 
 
Főoldal ... InterJews ... VilágStetl ... Zabhegyező

Hírlevél

Eseménynaptár

<<  2017.    >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
       1  2
  3  4  5  6  7  8  9
10111213141516
17181920212223
24252627282930

Hirdetés

A rádióadók hallgatásához
Winamp Player javasolt:
IC

Zabhegyező Nyomtatás E-mail
2010. február 03. szerda, 11:13
AddThis Social Bookmark Button

J.D. Salinger, a Zabhegyező című világhírű regény szerzője elment. De ki is volt ez az ember? Nevét mindenki ismeri, ő maga mégis oly homályba burkolózva élt.

Jerome David Salinger 1919. január 1-jén született New Yorkban. Apja törekvő zsidó kereskedő-iparos volt, aki fiát is igyekezett bevonni a családi üzletbe. Európába is elküldte a húsfeldolgozást tanulmányozandó, Salinger azonban annyira megundorodott a vágóhidaktól, hogy elhatározta: más utat keres az érvényesülésre. (Vannak, akik ezzel a traumával magyarázzák mániákus vegetarianizmusát is.)

Anyja betért, amikor összeházasodott az apjával, és Jerome David a bar micvóján tudta meg, hogy csak apja született zsidó. Félig zsidó származása súlyos örökségként nehezedett rá, ennek következtében mindig is idegennek érezte magát a társadalomban. Ezek után nem meglepő hűvös és szeretettelen kapcsolata apjával, akinek még a temetésére sem ment el; eredetileg ír katolikus anyját viszont rajongva imádta.

Útkeresése során elvégezte a katonai akadémiát, számos szakot elkezdett az egyetemen, de egyet sem fejezett be. Fiatalon komoly vonzalom fűzte a drámaíró Eugene O'Neill lányához, és teljesen összetört, amikor az nem őt, hanem a jóval idősebb Charlie Chaplint választotta, majd hamarosan családanya lett.

Nem sokra rá ő is megnősült, a második világháborút az európai hadszíntéren harcolta végig. Az író soha nem vetette papírra a közelről megélt háború borzalmait, noha néhány későbbi regénybeli karakteréről ugyan kiderül, hogy szolgált a seregben. Leszerelése után elvált, színházi lapot szerkesztett, majd a befolyásos Story Magazin kiadója lett. Több tucatnyi rövid történetet publikált, de egy évtizeden át szinte csak visszautasításban volt része.

Az áttörést az Ilyenkor harap a banánhal (A Perfect Day for a Bananafish) hozta meg, de ő abból - a számára kényelmes - álláspontból, hogy minél kevesebbet tud a közönség az íróról, annál figyelmesebben olvassa műveit, elzárkózott a nyilvánosság elől.

1951-ben jelent meg a Zabhegyező (The Catcher in the Rye), amely egy csapásra szinte kultikus figurává tette. A művet szabadszájúsága miatt több országban és egyes amerikai államokban is betiltották, Az „átkozott” szó például 255 alkalommal fordul elő benne. A tinédzser Holden Caulfield egy hetét egyes szám első személyben elbeszélő mű Amerika látszólag nyugodt, gondtalan hétköznapjaiba visz el, abba a világba, ahol valójában sokan fuldokolnak. A múlttól és annak értékeitől már eltávolodott, de jövőképpel még nem rendelkező új generáció képviselői ebben a rideg, szeretettelen és megértés nélküli közegben bolyonganak, elidegenedésre ítélve.

"D. B. nem olyan rémes, mint a többiek, de ő is rengeteget kérdez. Múlt szombaton átjött autón, azzal az angol pipivel, aki az új filmjében játszik, amit most ír. Eléggé megjátszotta magát a pipi, de azzal együtt nagyon jó bőr. Egyébként mikor elment megkeresni a női vécét, valahova a fenébe, a túlsó szárnyra, D. B. megkérdezte, mit gondolok erről az egészről, amit most neked is elmondtam. Nem tudtam, mi a frászt feleljek. Ha tudni akarod az igazat, nem tudom, mit gondolok róla. Sajnálom, hogy annyi embernek elmeséltem. Csak azt tudom, hogy mindenki hiányzik nekem, akiről meséltem. Még például Stradlater és Ackley is. Azt hiszem, még az az átkozott Maurice is. Röhejes.
Soha senkinek ne mesélj el semmit. Ha elmeséled, mindenki hiányozni kezd."
(Zabhegyező részlet)

A Zabhegyező hatalmas, de nem mindig pozitív hatást váltott ki, például John Lennon gyilkosa is Holden alakjával "azonosulva" lőtte le a zenészt. Maga Salinger soha nem engedte, hogy művét bármilyen formában feldolgozzák, nemet mondott Steven Spielbergnek és a BBC-nek is. A Zabhegyező után sorra jelentek meg írásai, a Kilenc történet (1953), a Franny és Zooey (1961), a Magasabbra a tetőt, ácsok, Seymour: Bemutatás (1963). Ezek sokak szerint izgalmasabb alkotások, de meg sem közelítették a Zabhegyező nemzedékformáló sikerét.

Az elszigetelt életvitel, a megrögzött menekülés a világ elől tönkretette az író második házasságát, felesége a két gyermek dacára is magányosnak érezte magát a házban, ahol bunker-szobájába zárkózva alkotott napestig. A válás után fiatal lányokkal volt viszonya, az akkor 18 éves Joyce Maynard felnőtt fejjel írta meg és adta közre kíméletlenül leleplező memoárját a szerzőről.

J. D. Salinger 1965 óta nem publikált, magánéletének titkait féltve őrizte. Az elmúlt évtizedekben többször fordult bírósághoz, hogy megakadályozza a róla szóló írások megjelenését, ami csak tovább növelte a személye körüli publicitást.

Salinger leghíresebb könyvei:
Zabhegyező (The Catcher in the Rye, 1951)
Kilenc történet (Nine Stories, 1953)
Franny és Zooey (Franny and Zooey, 1961)
Magasabbra a tetőt, ácsok és Seymour: Bemutatás (Raise High the Roof Beam, Carpenters and Seymour: An Introduction, (1963)

Művei magyarul


MTI/JewBox.hu