Elérhető mobil alkalmazásunk.
Online zenehallgatás,
legfrissebb hírek, cikkek
bárhol, bármikor:





 

 

 

 
 
 
 
Főoldal ... InterJews ... VilágStetl ... Izgalmas lelet Askelónban!

Hírlevél

Eseménynaptár

<<  2018.    >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
      1  2  3
  4  5  6  7  8  910
11121314151617
18192021222324
252627282930 

Hirdetés

A rádióadók hallgatásához
Winamp Player javasolt:

Izgalmas lelet Askelónban! Nyomtatás E-mail
2010. július 01. csütörtök, 12:34
AddThis Social Bookmark Button

A filiszteus Askelónt az újbabilóni uralkodó, Nebukadneccár (Nabu-kudurri-uszur) rombolta le Kr. e. 604-ben, akinek seregei azután szűk két évtizeddel később Jeruzsálemet is meghódították. Kevéssé ismert tény, hogy a babilóni király nemcsak a zsidókat, hanem a filiszteusokat is fogságba hurcolta. Arról azonban nem maradt fenn adat, hogy a perzsa uralom idején mi történt a száműzött askelóniakkal?

Úgy tűnik, hogy mind a száműzöttek, mind a városban maradtak elveszítették nemzeti identitásukat: egyszerűen eltűntek a történelem színpadáról. Askelón kulturálisan ismét kanaánitává, illetve pontosabban föníciaivá vált.

A föníciaiak sajátos kultúrát fejlesztettek ki, amelynek fontos összetevője volt a Nyugat felé irányuló kereskedelem. A perzsa királyok uralma elsősorban politikai jellegű volt, kulturálisan nem terjesztették ki befolyásukat a térségre. Fönícia szívében, a mai Libanon területén a helyiek hajóhadukkal és vagyonukkal támogatták perzsa uraikat. Cserébe a föníciaiak Szidóntól és Türosztól egészen Askelónig befolyásuk alatt tarthatták a tengerpartot. A perzsák felváltva türoszi és szidóni kormányzókat helyeztek a nagyobb tengerparti városok élére. Egy Kr. e. 4. század közepéről vagy végéről származó forrásban Askelónt a „türosziak városa”-ként emlegették. Ez a befolyás egészen Nagy Sándor Kr. e. 332-es hódításáig tartott, amikor a várost a görögök elpusztították.

A város délnyugati részén több, perzsa korból származó réteget is feltártak, ezek között az 57-es szelvényben tucatnyi kutyacsontváz került elő. Az ezzel szomszédos 50-es szelvényben egy 10 x 20 m-es üzletház alapjait tárták fel. A tenger felé lejtő épület mélyebben fekvő részeit ugyanabban az időben szintén kutyák elhantolására használták, mielőtt ismét kereskedelmi célokra fordították volna. A két terület egy összefüggő kutyatemető részei; nyugati kiterjedését nem ismerjük pontosan, mivel a tenger azt a területet már elmosta. A régészek mostanáig több mint 700 kutya teljes vagy részleges maradványait találták meg, legtöbbet az 50-es szelvény nyugati felében. Csak találgatni lehet, mekkora lehetett az eredeti kutyatemető, melyet nagyon rövid ideig, mintegy 50 évig használtak. Mindenesetre így is a legnagyobb ókori állattemetőről van szó. Az anatómiailag a beduin pásztorkutyákhoz legközelebb álló állatokat azonos pózban, oldalra fektetve, behajlított lábbal és a hátsó lábak köré tekert farokkal temették el, melléjük semmilyen tárgyat nem helyeztek. Érdekesség, hogy 60-70 százalékuk kölyökállat, sőt sokuk újszülött, vagyis — legalábbis az ő esetükben — nemigen lehetett szó a gazdáik szívéhez nőtt házikedvencek temetéséről. (A kutya egyébként különösen a görög kultúrában volt nagyrabecsült háziállat, mint azt sírfeliratok bizonyítják.) Nincs nyoma annak sem, hogy levágták volna őket, vagyis sem húsukat nem fogyasztották, sem áldozati állatként nem használták őket (az utóbbihoz vö. Ézs 66:3).

A legvalószínűbb magyarázat, hogy az askelóni kutyák valamiféle kultuszhoz kapcsolódtak. Egyelőre csak találgatni lehet, milyen istenségről lehet szó, hiszen még semmiféle templomot vagy szentélyt nem tártak föl a térségben, amely a kutyatemetőhöz kapcsolódna. Askelón más kikötővárosokhoz hasonlóan heterogén populációval rendelkezett: perzsák, föníciaiak, filiszteusok, egyiptomiak, görögök és zsidók egyaránt éltek itt. Bármelyikük kultúrája kulcsot adhat tehát a kutyatemetők értelmezésében. A zoroasztrianizmusban a kutyák közvetlenül az emberek után következtek rangban evilágon és túlvilágon egyaránt. Nagyon fontos tény azonban, hogy a zoroasztriánusok sohasem helyezték sem ember, sem kutya holttestét közvetlenül a földbe, hiszen azt tisztátalannak tekintették. Ennélfogva a szóbanforgó temető semmiképpen sem kapcsolható a perzsa valláshoz. A perzsa kulturális hatás egyébként is elhanyagolhatónak tekinthető a városban. Viszont annál több egyiptomi tárgyat találtak Askelónban. Az egyiptomi vallásról közismert a különböző állatok kultikus tisztelete. A szicíliai Diodórosz leírásából, valalmint az egyiptomi leletekből azonban tudjuk, hogy ezeket az állatokat haláluk után mumifikálták. Balzsamozásnak azonban nyoma sincsen az Askelóni temetőben.

A perzsa korban a föníciai kultúra dominált a kikötővárosban, akik vallási szimbólumaikat, cserépedényeiket és felirataikat mindenütt maguk után hagyták. A leletek alapján feltételezhető, hogy a föníciaiak más ókori kultúrához hasonlóan a kutyáknak egyfajta gyógyító erőt tulajdonítottak. Egy újasszír felirat azt állítja, hogy egy szent kutya megérintése is elegendő volt a gyógyuláshoz: „… ha valaki megérinti Gula (a gyógyítás isntennője) kutyáját, tiszta lesz”.¹ Kutyák voltak a görögországi Aszklépiosz, a föníciai Esmun, a föníciai-ciprusi Mukol- vagy Resef-Mukol szentélyeiben, sőt a késő-bronzkorban Bét-Seánban is. Egyiptomban is létezett hasonló kultusz. A Kr. e. 5. század közepéről származó kitioni mészkőtábla² (alsó képünkön) beszámol a szent „kutyák és kutyakölykök” részvételével véghezvitt gyógyító szertartásokért adott fizetségről. Nem kizárt, hogy valami hasonlóra utal a Mózes 5. könyvében olvasható tilalom, miszerint nem szabad bevinni a „kutyabért” az Örökkévaló házába (5Móz 23:18). Nem tudjuk tehát, pontosan melyik istenséghez kapcsolódhatott gyógyító kultusz Askelónban, de lehetséges, hogy ebben volt szerepük a sírokban nyugvó állatoknak. (A szöveg értelmezése mindenesetre nem egyértelmű, vannak, akik a kutyák alatt férfiprostituáltakat értenek, csakúgy, mint a fentebb említett deuteronomiumi hely esetében.)
 
bibliairegeszet.blog.hu
¹ H. Avalos: Illness and Health Care in Ancient Israel: A Comparative Study of the Role of the Temple (Ph.D. dissertation, Harvard University, Cambridge, MA. 1991.), chs. 1–2.

² Corpus Inscriptionum Semiticarum 86. Vö. B. Peckham: Notes on a Fifth-Century Phoenician Inscription from Kition, Cyprus (CIS 86). Orientalia 37 (1968) 304–324.

Forrás: Lawrence Stager: Why were hundreds of dogs buried at Ashkelon? Biblical Archaeology Review 1991. május–június, 26–42.