Elérhető mobil alkalmazásunk.
Online zenehallgatás,
legfrissebb hírek, cikkek
bárhol, bármikor:





 

 

 

 
 
 
 
Főoldal ... InterJews ... VilágStetl ... Steven Spielberg: szenvedélye a film

Hírlevél

Eseménynaptár

<<  2019.    >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
    1  2  3  4  5
  6  7  8  9101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

Hirdetés

A rádióadók hallgatásához
Winamp Player javasolt:
IC

Steven Spielberg: szenvedélye a film Nyomtatás E-mail
2010. július 02. péntek, 07:00
AddThis Social Bookmark Button

"Mielőtt egy kockázatos történetbe fognék, legyen szó cápáról vagy dino­szauruszokról, földön­kívüliekről vagy a történelemről,mindig belegondolok, vajon megúszom-e majd az egészet. Ha nincs miért aggódnom, meg sem csinálom azt a filmet.” A filmtörténet egyik legmeghatározóbb alakja tudja, mi az egészséges kockázat. Steven Spielberg kamerája ha nem is tévedhetetlen, elég pontos ahhoz, hogy rendre betaláljon a nagy­érdeműnél.

A Time a 20. század száz legjelentősebb embere közé sorolta Spielberget, a Premiere filmmagazin szerint a filmipar legbefolyásosabb alakja, hiszen a második világháború utáni nemzedék közül a földkerekségen milliárdnyi ember látta filmjeit. A Forbes listáján egyike a száz leggazdagabb amerikainak, s ő az első a rendező-produceri körben – egy férfi, aki a nulláról kezdte.

Nagyszülei Lengyelországból és Ausztriából vándoroltak be az Újvilágba. Spielberg kifejezésével élve szüleinél már csak a „kirakatkóserség” maradt a felmenők ortodox gyökereiből. Egy munkamániás villamosmérnök és egy megszállott muzsikus házasságából 1946 de­­cem­berében született meg Steven, majd őt még három lánygyermek követte. A feleség feladott zongoristakarrierjének emlékére rendszeres kamarakoncerteket tartott barátaival a nappaliban, a másik szobában – ha éppen otthon tartózkodott – a családfő folytatott eszmecserét tucatnyi férfival. A gyerekek eközben a lakásban kószáltak. Amikor Stevent idegesítette húgai ricsajozása, kegyetlenül megtréfálta vagy ijesztgette őket. A fiú igyekezett félrevonulni, és jobb híján önmagát szórakoztatta. „Kép­regények olvasásával kezdtem, és rengeteget néztem tévét, ahogy most is. Túl sok filmet láttam. Hiányérzetem van, amiért nem minőségi irodalmon és írott szón nőttem fel – ismerte el később Spiel­berg.

S a nyilvánosság előtt is szabadkozik: –Nem szeretek olvasni. Sok-sok éve nem olvastam az öröm kedvéért. És ez bizonyos értelemben szégyen.” Az áttévézett gyerekkorától vált szokásává az állandó körömrágás; a túlságosan is élénk fantáziájú fiú félt a magasságtól, az óceántól és a sötéttől is – kivéve, ha moziban ült. Gyűlölte a gyakori költözködést is, ami a megszokott tanároktól és a nehezen megszerzett barátoktól is elszakította. Spielberg visszatekintve úgy látja magát, mint aki mindenhol folyton idegen, főleg az antiszemitizmussal mérgezett iskolákban. Mire a fiú a keserves középiskolás éveknek búcsút int, a szülők házassága is darabjaira hullik.



Steven filmes pályája családi videók készítésével kezdődött, első nyilvános sikerét pedig tizenkét évesen egy pergő westernnel aratta – tömény három és fél perces hosszúságban. A pályakezdő rendező ezzel elnyerte a cserkészpróbajelvényt, s ami még lényegesebb: a népszerűséget a gyerekek előtt. „Amióta csak élek, örömet akartam szerezni az embereknek” – vallott korai ambícióiról. A vietnami hadiélményekkel kecsegtető besorozás elől inkább a Kaliforniai Állami Egyetemre vonult be, ahol még csak filmszak sem volt, de legalább közel volt Los Angeleshez és persze Hollywoodhoz. Szabadidejében az Universal stúdiót portyázta végig, s mivel a filmvilág játéka zárt körben és előre leosztott lapokkal történt, megismételhetetlen színész-rendezői teljesítményt  követelt a sráctól, hogy egyáltalán bejusson (blöffök), megismertesse magát a nagyokkal (bókok), majd egyszerűen úgy kezdett viselkedni, mintha ott dolgozna (becuccolás). Amikor 1968-ban az Amblin’ kisfilmje meghozta a várva várt szerződést, otthagyta az egyetemet, és fejest ugrott a filmkészítésbe. Hollywoodban a mozi inkább minősült üzletnek, mint művészetnek, ám a francia és angol filmek sem hagyták érintetlenül a háború utáni „filmsihedereket”, így Spielberget sem. Ezzel együtt a jó öreg hollywoodi elődök nyomában olyan hagyományt folytatott, amely lehetett populista, szentimentális, hazafias, de sosem alpári vagy túl megbotránkoztató. A televízióban a Columbo-sorozat első részétől évek kellettek úttörő tévéfilmje, a Párbaj bemutatásáig, amely elindította rendezői hírnevét – még Cannes-ban is. Első mozifilmjeinek egyike, a horrorisztikus és formabontó Cápa, olyan szenzáció lett 1975-ben, hogy bemutatóját filmes korszakváltásnak tartják. Tengernyi filmélményéből merítve műfajokat dolgozott fel újra színes és sztereó tálalásban. Bár technikai téren újítónak számított, ötleteiben sosem loholt annyira előre, hogy közönsége ne tudná követni. A titokzatos roswelli események után a sci-fi és transzcendens témák erősen izgatták az amerikai társadalmat, s ezt nem is hagyta kép és szó nélkül az ifjú rendező. Bár Spielberg tagadta, hogy hinne a természetfelettiben, miután a kormány ellenezte első ufós filmtervét (a NASA húszoldalas levelével megtoldva), a közvélemény-kutatásokra és a korszellem sugallta trendre viszont nagyon is odafigyelt. Filmjeiben átlagos figurák kerülnek rendkívüli lényekkel közelebbi ismeretségbe vagy rendkívüli helyzetekbe. Fiatalon a populáris művészet nagymesterévé vált, filmjei a közönség élvezetére készülnek (élen az Indiana Jones-sorozattal), akik jegyvásárlásukkal megalapozták filmgyár-birodalmának a jövőjét. S ha a legkeményebb kritikus, azaz a közönség, elsősorban a fiatalok, akiket a kortárs Amerika és a misztikus múlt vagy jövő foglalkoztat, akkor ő nemcsak művész, hanem médium is lesz – hangzott el életrajzírói részről.

„Filmeket készíteni annyit tesz, hogy az életedet sokféle korban kell megélned. Ezért is mennek moziba, a nézők is különféle emberek bőrébe bújhatnak” –Spielberg bevallott célja, hogy a közönséget olyannyira bevonja a film valóságába, hogy megfeledkezzen arról, hogy a nézőtéren ül. A film digitális korba való lépése legfőbb előnyének éppen azt tartja, hogy amit csak elképzel, azt vászonra lehet
vinni; de a történetmesélést ma sem sorolja a technikai trükkök mellé vagy alá. A forgatáskor Spielberg gyors, koncentrált, keveset beszél a stábjához, s még kevesebbet a színészeihez. Jobban szeret rutinos színészeket rendezni, akiknek elég egy klasszikus film címét és karakterét felemlítenie, hogy megértsék, mit is vár el tőlük egy jelenetben. Másfelől irritálják a sztárallűrök és a sztárgázsik. Ha nem is diktátori, ám direktori hatalma kiütközik a filmkészítés csapatmunkájában. Az sem lehet véletlen, hogy bár Spielberg filmjei számos díjat besöpörtek, egyetlen színész sem kapott Oscar-díjat az ott nyújtott alakításáért. A produkció minden tagja, maguk a színészek is eszközök, hogy rendezőként a lehető legtökéletesebben adja át a történet üzenetét. Mert „a forgatókönyv, azaz a történet, az író nélkül semmire sem megyünk, ő a kulcs” – s elismeri, hogy filmjeinek tucatjainál a neuralgikus pont a forgatókönyv volt. Megesett, hogy évekkel csúszott egy forgatás, mire a megfelelő embert megtalálták. Inkább biztosra ment, és sokszor valós történetekről írt sikerkönyvek megfilmesítési jogát szerezte meg. Spielberg hiányos műveltsége kivételesen érzékeny lényeglátással társul: egy történet üzenetét képes úgyszólván egymondatos tanulságban összegezni.



Rendhagyó módon hamarabb kapott Oscar-gálán életműdíjat (negyvenévesen és több sikertelen jelöléssel a háta mögött), mint rendezésért járót. Erre 1993-ig kellett várnia, ekkor készült el a Schindler listája, az a film, amelyért nem kért fizetséget. A film auschwitzi jeleneteinek forgatásakor nemegyszer potyogtak a könnyek Spielberg szeméből. Meggyőződése, hogy a film „terápiás hatású” lett; s nem csupán saját és stábja életét változtatta meg, hanem a nézőkét is. Ugyanakkor Kertész Imre auschwitzi túlélő, Nobel-díjas írónk egyike lett azoknak, akik érdemei ellenére kritizálták a legjobb film és rendezés mellett további öt Oscar-díjjal elhalmozott alkotást azzal, hogy „giccses és megtévesztő”. Mindenesetre ez a mű a vészkorszak témájában készült leg(el)ismertebb film, minden idők legjobbjai közt is az előkelő nyolcadik helyen áll az Amerikai Filmintézet (AFI) rangsorában. Spielberg személyes kedvencei az E.T. és a Schindler listája; szeretné, ha az utókor ezek miatt emlékezne rá. Nemrég tette közzé első ízben a Jerusalem Post a világ ötven legjelentősebb zsidó személyiségének névsorát, ahol a középmezőnyben Spielberg közvetlenül a Nobel-díjas Elie Wiesel után következik. Ezt a tisztességet egy monumentális filmarchívum létrehozásával is indokolják: a holokauszt túlélőivel ötvenhét országban, harmincegy nyelven mintegy ötvenezer interjút rögzítettek – mielőtt a még élő tanúk kihalnának. Az utóbbi évek vitatott termése a München című filmje, amelyet azért kifogásoltak, mert „morálisan egyenlőségjelet tesz” az izraeliek és palesztinok küzdelme közé. „Hiszem, hogy a terrorizmus minden megnyilvánulását erős válaszreakciónak kell követnie, azonban muszáj kellő figyelmet szentelnünk az okoknak is” – mondja a rá jellemző humanizmussal, majd utalt a filmek időnkénti diplomáciai szerepére is: „A megértés nem egyetértés. A megértés nem is tétlenség. A megértés egy erőteljes tett. Ha a megértést szorgalmazom, és ezért támadnak, az számomra már-már hízelgő” – jelentette ki, bár a történelmi tapasztalatok szerint az elhibázott diplomácia közvetve súlyosabb emberáldozatot is követelhet, mint a háború. Filantróp törekvéseinek köszönhetően a szakmai elismerések mellett több ország magas állami kitüntetésben is részesítette.
Az új Hollywood, amelynek megteremtésén Spielberg hosszú éveken keresztül fáradozott, nem ment volna olyan barátok nélkül, mint George Lucas vagy Martin Scorsese. Aztán másik két régi kollégájával és üzlettársával saját stúdiót hoztak létre, Spielberg 1994 utáni produkcióiért a DreamWorks felelős. Fellini szavaival: „Spielberg nagytőkés, mint Rockefeller” – méghozzá egy olyan korban, amikor az audiovizuális média meghatározza nemcsak a kultúrát, de a világgazdaságot is. Cégének fellendítése abban az újonnan meghonosított üzletpolitikában állt, hogy a fix rendezői díj mellett a film összbevételéből százalékos részesedésre is szerződött. Gyakran, ha egy filmet nagyon látni akart, de személyesen nem vihette végbe, egy cimborának ajánlotta fel – olykor nem leterheltsége miatt, hanem azért, hogy olyan megbecsült kollégái arassanak kasszasikert, akikre ez ráfért. Producerként előszeretettel támogat vígjátékokat – pályájának fájdalmas felismerése volt, hogy ezt a műfajt nem neki találták ki. Jó viszonyban van szinte minden rendezőtársával, bár kollégái szerint nem éppen kellemes modorú társasági ember.



Elhivatottsága és függetlenségi vágya nem kedvezett a rendező egyetlen színésznővel folytatott közelebbi kapcsolatának sem. Amy Irvinggel évekig együtt élt, mire a nő elvesztette a türelmét, s odébb­állt – Spielberg egy időre az Indiana Jones 2 című filmben megismert női főszereplővel, Kate Capshaw-val vigasztalódott. Hogy a történetből a filmes fordulatot se hagyjuk ki: ebben a sorrendben vette el később a hölgyeket feleségül is. Első házasságából született a legidősebb fia, válásából pedig a legsúlyosabb anyagi vesztesége. Ezért Capshaw-val mindig megakadt az esküvőszervezés a házassági szerződés szövegezésénél. Az ügy feltehetően elévült, mire második közös babájukat várták, ekkor léptek frigyre. Idestova húsz éve élnek együtt, összesen három közös gyerme­kük mellett a nő első házasságából született lányt is felnevelték, s mivel a házaspár úgy érezte, hogy egy adoptált gyermeket éppen úgy tudnak szeretni, mint egy vér szerintit, örökbe fogadtak még két fekete gyermeket. A gondos papa már mindegyiknek adott lehetőséget, hogy belekóstoljon a filmes munkába – elvégre nagy a család, és nagy az üzlet is.

„A világon a legköltségesebb nem a heroinra, hanem a celluloidra rászokni – és nekem kétévente fix adagom van” – vallja némi öniróniával a hatvanhárom éves férfi. Nem kávézik, nem drogozik, nem dohányzik; szenvedéllyel űzött szakmája mellett egy gyengéje van: a számítógépes játékok. Több harcos videojáték kifejlesztésében közreműködött, nem minden előzmény nélkül. Az erőszak ábrázolását és a felfokozott látvány filmes eszközeit kevesen taníthatnák jobban; a rendezői és több technikai Oscar-díjjal értékelt Ryan közlegény megmentése című háborús drámát megtekintve a néző szinte kényszert érez, hogy lemossa magáról a ráfröcskölődött vért. Ez időben élete legfeszesebb munkatempóját produkálta: tizenkét hónap leforgása alatt került ki keze alól Az elveszett világ – Jurassic Park, az Amistad és a Ryan is – miközben apja volt hét, egy és huszonegy év közötti gyereknek. A Jurassic Park kasszasikere és kultusza mellett kevésbé ismert az Amistad, holott ez az emberi szabadságjog egyik leginkább megindító mozgóképes tablója (s egyben bravúros gospelsztori), amely megtörtént esetet dolgoz fel a rabszolgaság eltörlése előtti időből. Spielberg minden hátrányos megkülönböztetés esküdt ellensége, de optimista; hisz abban, hogy ha az iskoláktól kezdve kellő a tájékoztatás a megtörtént eseményekről, akkor csírájában megakadályozható, hogy az emberiség ellen elkövetett gonosztettek megismétlődjenek. Vagyonából sokat áldoz karitatív célokra, jut a demokrata párt kampányaira, de a melegházasságok támogatására is.

Az új Hollywood régi motorosa érdeklődéssel nézegeti a fiatalok rövidfilmjeit is, kíváncsi, mi zajlik „odakinn”. Kihívást jelent számára, hogyan nevelje gyermekeit, legaggasztóbbnak magát a világot látja, amelyben az utódainak létezniük kell majd a jövőben. Ezért is határozta el, hogy egy „tudományos aktualitású” tévésorozatot készít a Föld jövőjéről, mely azt tárja fel, milyen lesz az élet huszonöt, ötven, illetve száz év múlva. Újratölthető tarsolyából további mozifilmjeiben főszerepet kap egy első világháborús csataló, Indiana Jones ötödször, idegenek sokadszor, Abraham Lincoln, Martin Luther King és még sokan mások… Hamarosan.

KissTünde