Elérhető mobil alkalmazásunk.
Online zenehallgatás,
legfrissebb hírek, cikkek
bárhol, bármikor:





 

 

 

 
 
 
 
Főoldal ... InterJews ... VilágStetl ... Nem elég szép,nem elég ronda - páros interjú Kern Andrással és Bíró Eszterrel

Hírlevél

Eseménynaptár

<<  2017.    >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
     1  2  3  4
  5  6  7  8  91011
12131415161718
19202122232425
2627282930  

Hirdetés

A rádióadók hallgatásához
Winamp Player javasolt:

Nem elég szép,nem elég ronda - páros interjú Kern Andrással és Bíró Eszterrel Nyomtatás E-mail
2010. december 22. szerda, 10:34
AddThis Social Bookmark Button

Alkalmi énekes és alkalmi színész. Kern András néha lemezeket készít, Bíró Eszter pedig néha filmekben szerepel. Kern Andrásnak nemrég jelent meg semmi baj címmel az új lemeze, szám szerint a negyedik, Bíró Eszter pedig jelenleg két lemez közt van; a tavalyi, versfeldolgozásokat is tartalmazó produkciót jövőre követi újabb kísérlet.


Kern András: Biztos azt akarod kérdezni, hogy hány évesek vagytok?

Magazin: Nem egészen, de ha már így alakult: hány évesek?

Kern András: Én 62.

Bíró Eszter: Én 30 maradtam a harmincadik születésnapomon. Annyira elkeseredtem, hogy a párom azt javasolta, maradjak 30. De azért, a saját megnyugtatásomra is közlöm, távol vagyok még a harmincöttől.

Kern András: Jó, akkor én megmaradok a hatvannál.

Magazin: Honnan ismerik egymást? Bíró Eszter: Én egyszer-kétszer odaszemtelenkedtem hozzád. És mindig nagyon örültem, ha szóba álltál velem.

Kern András: Persze, mert én már bácsi vagyok. De tényleg nem találkoztunk sokat. Amúgy is ritkán találkozik az ember másokkal, mert nincsenek már meg a régi helyek, vagy ha mégis, alaposan megváltoztak. Ilyen pont volt a városban a Fészek vagy a Rátkai Klub vagy a Balettcipő, perszemég az időszámítás előtti formájukban.

Magazin: Előadás után a szakma fogta magát és testületileg odavonult?

Kern András: Valahogy így. Sokat lógtunk ezeken a helyeken, a Balettcipő melletti pék például reggel hatkor nyitott, és rögtön friss kiflivel lehetett indítani a napot. Emellett találkoztunk a szinkronban, vagy rádiójátékokban játszottunk, mindenki ott volt a Pagodában. Ez volt a Magyar Rádió legfőbb találkahelye. Vagy tévéjátékokat csináltunk, és mindenkit megtaláltál a tévé büféjében. Ezek mind megszűntek, úgyhogy van egy csomó kolléga, akit én mind nem is ismerek.

Magazin: Mert igény az volna rá?

Kern András: Igény volna. De jogtalan igény, mert ez így, ahogy van, rendben van, a korai kapitalizmusban így kell mennie a dolgoknak. Nem kell tévéjáték, nem kell rádiójáték, nem kell találkozóhely, ellenben pénz kell, pénzt kell csinálni. A kultúra csak ezután következik. Kár. Mert azért volt egy olyan időszak, hogy ez nem így volt.

Magazin: Ezekben a nem találkozós időkben mikor találkoztak utoljára?

Bíró Eszter: Jó néhány éve lehetett, a József Attila Színházban láttalak A miniszter félrelép-ben, és az előadás után invitáltalak, hogy gyere le Szolnokra, nézd meg a Lucifer Show-t, amit Verebes István rendezett, és én Évát játszottam benne. De te azt mondtad, hogy harminc napból huszonkilencet játszol…

Kern András: És így is van.

Bíró Eszter: És hogy a harmincadik napon nem jössz le Szolnokra. De meg kell hagyni, nagyon kedvesen utasítottál vissza.

Kern András: Nem kell ezzel vagánykodni, de tény, nagyon sokat játszom. Most már fáraszt is.

Magazin: Voltak pihenősebb időszakok?

Kern András: Például, amikor a hetvenes években elkezdtem a Vígszínházban dolgozni. Ültem a társalgóban, irigykedtem a többiekre, mert akkor nem kaptam nagyobb szerepeket. Várkonyi Zoltán volt az osztályfőnököm a főiskolán, ő szerződtetett ide, és ha elégedetlen voltam, mindig csak annyit mondott, hogy tudja mit, várjon. És akkor vártam még jó öt évet. Mellőzöttnek éreztem magam, miközben a korosztályos társaim mind híresek lettek. Én meg csak úgy vártam. Kicsit filmeztem, kicsit tévéztem, kicsit rádiókabaréztam,mert azért mindig adódott valami, de komoly színházi szerepet hosszú évekig nem kaptam. A Várkonyi meg azzal jött, hogy várni, várni, várni, én olyan alkat vagyok, mondta ő, akinek be kell érnie. „Maga sem nem hős, mert ahhoz nem elég szép, de nem is elég karakteres,mert ahhoz meg nem elég ronda. Várjon, majd beérik” – ezek voltak az ő szavai.

Magazin: És Bíró Eszter volt mellőzött?

Bíró Eszter: Ó, hát én folyamatosan mellőzött vagyok. De az én esetem talán annyiban más, hogy én magamat is mellőzöm. Mivel nem vagyok és nem is voltam tagja társulatnak, a magam ura vagyok, tehát én vagyok az ügyvezetőm és a főnököm, így ha valaki mellőz, az csak én lehetek. Ha kiadnék egy új lemezt, az jórészt attól is függ, hogy van-e erőm összeszedni rá a pénzt, viszont az jó, hogy így senki sem dönt a fejem fölött.

Kern András: Örülök, hogy rátértünk a lemezre, valójában most másról sem szeretnék beszélni, mint az új lemezemről! Régóta beszélgettünk a kiadóval, hogy kellene már lemezt csinálni, hát most megtörtént. Szeretem a lemezkészítéssel járómunkát, s most úgy éreztem, van bennem valami mesélni való. Hiába mondták, hogy nem lehet ma lemezt eladni. Énekeltem én anno egy Lövölde tér című számot, azt mindenki ismerte, de ezt a lemezt most egy rádió sem fogja játszani,mert nem a fiataloknak szól. Kicsit úgy is érzem magam ezzel a lemezzel, mintha bűncselekményt követtem volna el.

Magazin: Mások lemezeit szokta hallgatni?

Kern András: Sem másokét, sem a sajátjaimat. Borzasztóan szeretem a csöndet. Állandóan zajban vagyok, hol színészeket hallgatok, hol meg a fülembe ordító rendezőket, úgyhogy ha lehet, akkor csöndben szeretek lenni.

Bíró Eszter: Ezzel én is így vagyok. Otthon valamiért nem hallgatok lemezt, futás közben viszont velem van az iPod. Mindig megkérem a páromat, hogy az újdonságokat rakja fel rá.

Kern András: Akkor rakja fel az enyémet is. Azt ugyan nem tudom, mi az az iPod, de rakja csak fel.

Magazin: A lemezkészítés mellett a koncertezést is szereti?

Kern András: Azt nem. Úgy félek tőle, mint a tűztől. A lemezkészítésbe, a stúdióban való éneklésbe már beletanultam, de az élőben való éneklésbe nem. Félek a ritmustól, félek, hogy elfelejtem a szöveget, félek, hogy elfelejtek belépni – ezek szakmai dolgok.

Magazin: A Vígszínházban is adódtak zenés feladatok, az első a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról volt.

Kern András: Egy kórusban énekeltem, az azért nem volt olyan nagy feladat. Hátul ültem, és harmincötödmagammal azt énekeltem, hogy „menni kéne, menni kéne, menni kéne…”

Bíró Eszter: Akkor én szerencsésebb vagyok Popfesztiválilag: a 25. évfordulóra készült lemezen és a koncerteken Esztert énekeltem.

Magazin: Az író, Déry Tibor látta az előadást?

Kern András: Hogyne, itt állt Déry a Vígszínház társalgójában, és azt mondta: „Nagyon boldog vagyok, hogy a Madách Színház ilyen gyönyörű előadásban előadta a Popfesztivált”. Idős volt már, összekeverte a színházakat. A Popfesztivál után aztán jött a 30 éves vagyok című musical, abban már volt saját számom, egy kettőst énekeltem Hegedűs D. Gézával. Az volt a címe, hogy Hány cédula egy élet? Ezt látta a Szinetár, és mondta, hogy akkor osszuk rá erre a Kernre a Szent Johannában a Dauphint. A Szent Johannátmeg látta a Ljubimov, és azt mondta, hogy ezek ketten,mármint Kútvölgyi Erzsébet és én,milyen érdekesen, értelmiségien beszélgetnek egymással, játsszák ők a Bűn és bűnhődést. És el is játszottuk, én a Raszkolnyikovot, ő Szonnyát. Jó nehéz volt, Ljubimov nagyon orosz volt ugyanis, nem nagyon értettük. De megérte. Aztán a Bűn és bűnhődés egyik előadásán, számomra igazán váratlanul, egyszer csak bejött a tapsrendbe a Valló Péter, felemelte a kezét és azt mondta, hogy csak annyit akarok bejelenteni, hogy a színházunk igazgatója, Várkonyi Zoltán ma elhunyt. És akkor rájöttem, hogy én most már félárva vagyok: az apám előtte egy éve halt meg, s most a pót apám is meghalt.

Magazin: Énekesnőként volt hasonló mentora a pályáján?

Bíró Eszter: Az ember keresi azokat az egyéniségeket, akitől tanulhat, akire felnézhet, akit a mesterének tekint. Több is volt nekem, pályám elején például Kerényi Miklós Gábor, de volt olyan is, akiben később csalódtam. Az énektanáromat, Nádor Magdát viszont abszolút a mesteremnek tekintem. Jelenleg a Zeneakadémia egyik professzora, a szakmában jól ismerik, az összes híres operaénekessel, például Pavarottival is énekelt együtt.

Kern András: És rendesen megtanított téged is…

Bíró Eszter: Az utóbbi öt évben kezdtem hozzá járni, de a mélypontról ő sikált föl. Volt egy hosszas betegségem, ami után, hogy én egyáltalán talpra tudtam állni és folytatni tudtam ezt a szakmát, az száz százalékig neki köszönhető. Na jó, legyen kilencvenkilenc, egy százalékban ott voltam én is.

Magazin: Éveken át énekelt a Budapest Klezmer Bandben, de a zsidó folklór megkerülhetetlen része a saját zenei világának is.

Bíró Eszter: Mondjuk úgy, hogy ez az, ami inspirálja. A 2007-es Ezter című lemezemen például nyolc nyelven énekeltem a zsidó folklórból vett dalokat, de arra jöttem rá, hogy sokaknak nem annyira befogadható, ha valaki héberül vagy jiddisül énekel, nem is beszélve az arámi, a judeo-spanyol, a malayalam vagy a judeo-tat nyelvű dalokról. Azt szerettem volna megmutatni, hogy hányféle zenei kultúra létezik a diaszpórában. A tavalyi lemez, amit mint Bíró Eszter Quintet készítettünk, egy kis elrugaszkodás volt e téren is. Van például egy olyan jiddis dal rajta, amit Varró Dani fordított magyarra, s ezáltal, azt gondolom, új magyar népdal született. De vannak rajta versfeldolgozások, Kányádi Sándor- és Radnóti-feldolgozás is.

Magazin: A versmondással hogy áll?

Kern András: Egyszer mondtam egy Petőfi-verset, amikor a rádióban felvették az összes verseit. Azt szívesen csináltam. De verselőadóként nem vagyok egy ismert alak. Nem, ez idegen tőlem. Nézni, hallgatni persze nagyon szeretem: Mensáros Lászlónak volt egyszer egy XX. századom című előadóestje, feledhetetlen élmény volt. És persze Latinovits minden mennyiségben.

Magazin: Radnótitól a Két karodban szerepel a legutóbbi lemezén…

Bíró Eszter: Radnóti a kedvenc költőm, ez a verse meg különösen kedves nekem. Radnóti özvegyétől, Fifi nénitől kellett engedélyt kérnem a feldolgozáshoz. Személyesen nem találkoztunk, de végül sikerült meggyőznöm, hogy megzenésíthessük a verset. Úgy érzem, hű maradtam az eredeti költeményhez.
Bíró Eszter

Született: július 21-én. Foglalkozása: énekesnő, színésznő. 16 éves gimnazistaként nyerte el a Miss Saigon című musical főszerepét, melyre – a budapesti rosták után – Cameron Mackintosh személyesen választotta ki a versenyben maradt jelentkezők közül. Zenei tanulmányait az Egyesült Államokban folytatta, 2002-től 2008-ig a Budapest Klezmer Band énekese volt, szerepelt többek között Az Operaház fantomja és a Mozart című musicalekben. Filmszínészként is bemutatkozott, főszerepet játszott Groó Diana Csoda Krakkóban című filmjében. Első szólólemeze 2006-ban jelent meg, melyet két másik követett: 2007-ben az Ezter című világzenei album, 2009-ben pedig a Mikor lesz az már? a Bíró Eszter Quintettől.

 

BÍRÓ ESZTER AJÁNLJA

Könyv BÍRÓ KRISZTA: FIÓKREGÉNY

Zene JAN GARBAREK, THE HILLIARD ENSEMBLE: OFFICIUM NOVUM

 

Film MUNDRUCZÓ KORNÉL: SZELÍD TEREMTÉS A FRANKENSTEIN TERV
Kern András

Született: 1948. január 28-án. Foglalkozása: színész. Örökös vígszínházi tag, a főiskola után rögtön a Szent István körút 14.-be szerződött, itt játszik a mai napig. Filmen ő volt Kardos doktor Bujtor István Ötvös Csöpije mellett, Garas Dezsővel egy nadrágban énekelte, hogy „egyedül nem megy” Sándor Pál Ripacsokjában, s amikor még létezett tévéjáték, Asztalost adta az Illatszertárban. Tévéjátékokat maga is rendezett, első mozifilmjét pedig 1996-ban rendezte meg, a saját forgatókönyvéből készült Sztracsatellát. Ezt A miniszter félrelép követte, melyet Koltai Róberttel rendezett közösen. Filmen legutóbb a Halálkeringőben láthattuk zsaruszerepben, tévés szereplései közül pedig a Heti hetessel azonosítják a legtöbben.

KERN ANDRÁS AJÁNLJA

Könyv J. D. SALINGER: SEYMOUR: BEMUTATÁS

Zene SIMON & GARFUNKEL: BRIDGE OVER TROUBLEDWATER



Film FEDERICO FELLINI: NYOLC ÉS FÉL

 

NOL.hu

Köves Gábor