Elérhető mobil alkalmazásunk.
Online zenehallgatás,
legfrissebb hírek, cikkek
bárhol, bármikor:





 

 

 

 
 
 
 
Főoldal ... JNews ... Napi hírek ... Árnyak fotósa

Hírlevél

Eseménynaptár

<<  2018.    >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
    1  2  3  4  5
  6  7  8  9101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

Hirdetés

A rádióadók hallgatásához
Winamp Player javasolt:

Árnyak fotósa Nyomtatás E-mail
2011. június 01. szerda, 06:06
AddThis Social Bookmark Button

Életmű-kiállítást rendezett a Magyar Zsidó Múzeum egy fotósnak, akiről egészen mostanáig alig néhányan tudtak itthon. Rövid pályája 1945 elején egy náci halálmenetben ért véget, valahol Sachsenhausen felé, egy árokparton hullott ki a sorból.

 
Nem zsidóként élt meg, de zsidó halált halt Kinszki Imre amatőr fotográfus – mondta Bächer Iván a kiállítás megnyitóján. A tehetséges kispolgári zsidó családból származó fiú ígéretes tudós karrier előtt állhatott volna, ha engedik. De itthon származása miatt nem tanulhatott, külföldi egyetemre nem volt pénze a családnak. Itt maradt hát, hivatalnok lett, szabadidejében pedig a természet nagy titkait kutatta – egészen addig, míg 25 évesen nem kapott egy fényképezőgépet. Ekkor habarodott bele a fények és árnyékok titokzatos világába.
 
Nem sok témája volt, de azokból bőven merített. A Zsidó Múzeum kiállításán családi fotók – két gyermekéről és a többi családtagról, a verőcei nyaralások felhőtlen boldogságáról szóló felvételek –, állatokról és növényekről, és mindenekelőtt Budapestről készült fotográfiák láthatók. A kisméretű, eredeti negatívról előhívott képek egy ködös, borongós, nyugodt város pillanatait rögzítették. A rakparti piacot, a téli hólapátolókat és a Városligetben hintázó gyerekeket, dunai halászokat és a város közepén a folyóban mosó asszonyokat, a Zugló utcáin túl szorgoskodó bolgárkertészeket és a kivilágított hidakat. Ellesett, ablakból fotózott vagy séta közben lekapott részleteket.
Kinszki nem volt hivatásos, de a formálódó amatőrfotós közéletben komoly szerepet vitt, ő volt egyike az újtárgyiasság, a Bauhaus-féle szemlélet itthoni képviselőinek. Itthon eddig kevesen jegyezték az életművét, külföldön annál inkább: a szakirodalom Brassai párizsi képeivel együtt említi Kinszki jellegzetes, felülnézetből rögzített budapesti felvételeit.

 


 
110 éve született, ez adta a kiállítás apropóját. De nem kell különösebb ürügy, hogy egy ilyen képalkotó végre bekerüljön a magyar fotóművészet történetébe. A képek fátyolszerű, sűrű fényfoltjai, a hosszan elnyúló árnyékok az utcaköveken, a szoborszerű alakok, amint kényszerű köröket rónak a városban, vagy a munkájukat végzik évszázadok óta változatlan mozdulatokkal, tradíció és modernitás kettősségét jelenítik meg. Csend és nyugalom üli meg a városképeket, sehol egy drámai jelenet. Annyira békés helyzeteket látunk, hogy beleborzongunk. Az egyik fotón felnőttek nézik a Műjégpálya korcsolyázóit; néma, sorban álló emberek a tó fölötti hídon, lágy arcélek, egyforma kalapok, mozdulatlan arcok. Mintha Kinszki az 1944-es Dunába lövések képét látná meg jó előre, egy évtizeddel korábban Budapest polgárainak arcán. Egy másik fotón a kisfia, Gábor cipőit látjuk a parton, szépen egymás mellé letéve. Lehet-e másra gondolni, mint 1944 telének ugyanerre a Duna-partjára, az ott hagyott cipőkre, amelyeknek tulajdonosai sohasem jönnek vissza többé?



Kinszkit most visszahívta Budapest. A Zsidó Múzeum kiállítása mellett a zuglói városvédők is megünneplik az évfordulót: június elejétől a Földalatti hét állomásán láthatók Kinszki Imre zuglói fotói.

Szerző:
Götz Eszter
kultura.hu