Elérhető mobil alkalmazásunk.
Online zenehallgatás,
legfrissebb hírek, cikkek
bárhol, bármikor:





 

 

 

 
 
 
 
Főoldal ... JNews ... Napi hírek ... Itt a XXI. század diktátora

Hírlevél

Eseménynaptár

<<  2018.    >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
        1
  2  3  4  5  6  7  8
  9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031     

Hirdetés

A rádióadók hallgatásához
Winamp Player javasolt:

Itt a XXI. század diktátora Nyomtatás E-mail
2012. május 25. péntek, 08:33
AddThis Social Bookmark Button

Cohen, mint Chaplin – itt a XXI. század diktátora

A modern kor diktátora Sacha Baron Cohen megint kioszt mindenkit, akit csak lehet legújabb filmjében. Amerikaiak, zsidók, arabok, férfiak, nők, melegek, és még lehetne folytatni a listát. Képes még arra is, hogy szeptember 11-ét is kikarikírozza.

Ahogy a nagy előd, Chaplin esetében, itt is egyfajta one-man show-t láthat a közönség, igaz, hogy sikerült olyan nagyszerű neveket szerződtetni, mint a gonosz, Sir Ben Kingsley, Anna Faris, akik kiválóan alájátszanak a főszereplőnek. Ahogy eddigi filmjeiben, ebben a moziban is erre van szükség, azaz Cohen egyszerre az alap, a tégla és a habarcs is.

A közel-keleti zsarnok  a lehető legegyszerűbb klisékből áll össze, de mégis teljes képet ad. Aladeen generális atombombát gyártat (mert éppen ez a fontos) persze csupán békés célokra, nagyképességű férfi, aki procc gazdagságával is dicsekszik, mindezek mellett válogatás nélkül kivégeztet bárkit. Mindezt a Cohentől megszokott gátlástalansággal teszi, hogy megint sikerült a szerepen túlnőnie. Nincsenek üresjáratok, teljes menüsort kapunk a komikus személyes specialitásaiból, okos politikai szatírából és sokkoló ízléstelenségből egyaránt.

A diktátorban tiszta a helyzet, a történet fikció, amelyet lazán fűznek a valósághoz Obama elnök és Hillary Clinton ENSZ-felszólalásainak bejátszásai, friss élményeink az „arab tavaszról”, és a számos utalás még élő vagy állítólag halott diktátorokra, Kim Dzsong Iltől Kadhafiig. Egy valamirevaló nagyvezérnél ugyanis soha nem lehet tudni, hányadik dublőre integet a tribünről helyette, és emiatt halhatatlan, vagy a sokadik merénylet után épp egy szomszédos „kolléga” vendégházában húzza meg magát tényleges haláláig.

Különösen hatott az is, amikor konvoja aranyozott terepjárók helyett már aranyozott elektromos autókkal poroz a sivatagban, a megkapott nagy pofon után természetesen a zsarnok ugyanaz az gazember, ugyanaz az önelégült tapló marad a happy endre, aki kezdetben is volt. Legfeljebb néhány szokatlan élménnyel gyarapodott, miután pénz, ruha, talpnyalók, testőrök és a hatalmát jelképező szakáll nélkül botladozott egy kört Brooklyn utcáin. Azok sem lehetnek elnézőek vele, akiket véletlenül nem haragított magára Cohen.

Pedig szándékos sértegetésben épp annyi érmet gyűjthetne, mint Aladeen tábornok a saját tiszteletére rendezett és minden számban megnyert olimpiáján.

Mert Cohen már csak ilyen.