Elérhető mobil alkalmazásunk.
Online zenehallgatás,
legfrissebb hírek, cikkek
bárhol, bármikor:





 

 

 

 
 
 
 
Főoldal ... JNews ... Napi hírek ... Schweitzer József: Minden jó érzésű ember várja, hogy a mi és a ti közti különbség eltűnjön

Hírlevél

Eseménynaptár

<<  2017.    >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
    1  2  3  4  5
  6  7  8  9101112
13141516171819
20212223242526
27282930   

Hirdetés

A rádióadók hallgatásához
Winamp Player javasolt:

Schweitzer József: Minden jó érzésű ember várja, hogy a mi és a ti közti különbség eltűnjön Nyomtatás E-mail
2012. december 11. kedd, 10:21
AddThis Social Bookmark Button

Már egy 1895-ben elfogadott törvény, az úgynevezett recepciós törvény megállapította, hogy a zsidó állampolgárok vallásuk szerint zsidók vagy izraeliták, egyébként pedig ugyanolyan magyar állampolgárok, mint mindenki más. Ezt kell végre tudomásul venni - nyilatkozta Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi az InfoRádió Aréna című műsorában. Mint mondta: a kereszténység és a zsidó vallás között vannak hidak, ezeket kell építeni, és addig szükséges közelíteni a kereszténységet és a zsidó vallást, amíg a gyűlölködés nem szűnik meg.

Azt tudjuk, hogy a hanuka a nem zsidók körében is legismertebb zsidó ünnep. Van mai üzenete, 2012-re?

A hanukának van üzenete, és pedig igen fontos üzenete a lelkiismereti és vallási és társadalmi szabadság kiharcolásának az ünnepe. Egy olyan időben keletkezett, amikor a szír-görög hatalom az egyistenhitet tönkre akarta tenni, az egyistenhit tanítását meg akarta akadályozni, és kényszerítő módon lépett fel a zsidó lakossággal szemben. Módin városában, egy kis városban élt egy főpap, ő, majd a fiai ez ellen az elnyomó hatalom ellen felkeltek, és egy szabadságharc kezdődött, amihez kapcsolódik ez a szép legenda, hogy a szentélyben az istentisztelet szolgálatára szóló egy napos olaj 8 napig égett. Azért ez az ünnep is 8 napig tart, ez a szép legenda tartozik még az ünnephez. Az ünnep történeti jelentősége a lelkiismereti és a vallásszabadság kiharcolásának és győzelmének az ünnepe.

Ma is ezt ünneplik a zsidók, hanuka ünnepén?

Ezt, mint őseinknek ezt a nagy helytállását.

Ez egy örömünnep? A helytállás örömünnepe?

Liturgikus szempontból nem számít fő ünnepnek. Bizonyos ünnepi rítus van ilyenkor, amellett azonban, kivéve, amíg a 8 láng ég, a hétköznapi munka folytatódhat.

Hogyan ünneplik a hanukát a családok? Van ennek hagyománya?


Ez nagyon bensőséges családi ünnep, ami alkalmat ad, hogy a gyereknek elmeséljük, miért gyújtjuk a gyertyákat, hogy az elődeink milyen hősiesen és bátran álltak ki a szabadság eszméje mellett. Ez egy zsidó szabadságünnep.

Miért kell a gyertyát ajtóba, ablakba, nyilvános helyre tenni. Ennek van jelentősége?

Azért, hogy világosság áradjon minden felé, és hogy ennek a világosságnak a jelképe, a hanukai gyertyatartó kifelé is világítson. Tehát a társadalomnak, és mindenkinek megmutassa, hogy itt a helytállás nagy csodája történt.

Közel van a karácsonyhoz a hanuka ünnepe. Van ilyenkor a zsidó közösségeknek és a keresztény egyházaknak valami kapcsolódási pontja?

Kapcsolódási pont nincs. Annyi a hasonlatosság - de ezt én vallástörténetileg nem vizsgáltam -, hogy a hanuka ünnep az a zsidó hónapok szerint kiszlév hónap 25-én van, a karácsony pedig december 25én. A karácsony is az előző este kezdődik, ugye, a karácsonyfa körülállásával a keresztény családokban és a hanuka is az előző este kezdődik. Az ünnepek általában az ünnepet megelőző estével kezdődnek a zsidó vallásban.

Az jót tesz, vagy nem tesz jót a hanuka ünnepének, hogy nem munkaszüneti nap, mint például a keresztényeknél a karácsony?

Nézze, megtartja, aki akarja. Nem kár és nem haszon.

Sokan tartják?

Azt hiszem, hogy igen, mert egy nagyon kedves családi ünnep, alkalmas a család együttlétére, beszélgetésre, és - ami nagyon lényeges - a gyermekek megajándékozására, és arra, hogy a gyermekeknek elmondjuk, hogy miért történt ez.

A gyermekek megajándékozása lényeges? Én úgy tudom, hogy a hanuka idején pici ajándékok is szóba jöhetnek, sőt inkább kicsi ajándékok, míg a keresztény karácsonykor meg nagyok.

Mindegy. Lehet kicsi ajándékokat adni, mert az nem árt, ha a gyerekeket szerénységre neveljük, hogy a kis dolgoknak is örülni tudjanak. De ez nincs előírva, ez egy népszokás lett.

A zsidó közösségekben a rendszerváltás óta erősödött a hanuka ünneplése?

Minden vallásos cselekmény erősödik a rendszerváltás óta. A zsidóságban igen örvendetesen látni, hogy az ifjúság, amely azért - valljuk be - eléggé el volt zárva mindenféle vallásos eszmétől, gyakorlattól, közösségtől, nagyon szívesen jön a zsidó közösségbe.

Lehetséges, hogy már nem áll az a korábbi vélekedés, hogy a zsidó emberek kevésbé gyakorolják vallásukat, mint más felekezethez tartozó magyar emberek?

Ennek a vélekedésnek nézetem szerint akkor sem volt alapja. Mi, zsidók, nagyon kevesen maradtunk. Sosem szabad elfelejtkezni, hogy a holokauszt következtében itt százezrek - és a százezrekből származható utódok, elpusztultak. Rettenetesen sokat, és rettenetesen sok házasság előtt állót megöltek. Tehát mi nagyon megkevesbedtünk ahhoz képest, hogy mennyien voltunk. A zsidók ugyanúgy, akik akarták megtartották, akik nem, nem, de mindenféle vallást a szocialista rendszerben nehéz volt tartani. A zsidóknak még nehezebb volt, mert mondjuk a karácsony, újév állami munkaszüneti nap volt. A zsidó ünnepek pedig nem estek állami munkaszüneti nap alá, tehát annak a tanárnak, ha bármilyen vallásos érzésű volt, el kellett mennie tanítani. Annak az ügyvédnek el kellett mennie a bíróságra, az orvosnak a rendelésre, a tisztviselőnek a hivatalba. Tehát nem volt annyira látható, hogy tartja vagy nem tartja az ünnepet, de az volt az álláspont, hogy aki megélhetési kényszerből sok mindent az ünnepből nem is tud megtartani, otthonában, a lakásában tartsa meg. Ez pedig megtörtént.

Mi adja ma Magyarországon egy zsidó ember identitását?

Ezt megint sokféleképpen lehet értelmezni. Én azt hiszem, hogy a legnagyobb és a legáltalánosabb mértékben a holokauszt elpusztíthatatlan élménye. Mert még él az én nemzedékem, nem is sokan, jó pár ezren még vagyunk, akik szemtanúi, részesei, átélői voltak. És itt a következő generáció, akik már felnőttek, és akiknek valószínűleg a legtöbb családban azért sok minden érdeklődésük van erre a kérdésre, és sok mindenre kapnak feleletet. Többek között abban, hogy általában a családokban a kisgyerekek életében a nagyszülők természetes hozzátartozói a családnak. Sokkal kevesebb a zsidó családokban a nagyszülők száma, mint a nem zsidó családban. Ha a gyerek kérdezi, hogy hol van az én nagymamám, nagypapám - választ kell adni.

Lehet választ adni erre? El lehet magyarázni ezt?


A gyerek életkorától függ. Ami nem zavarja meg a gyerek lelkét és gondolkodását, olyan arányban. De egy kisgyereknek csak annyit kell mondani, hogy tudod, háború volt. Egy nagyobbnak már el lehet mondani, hogy a háborús korszakon belül volt egy külön háború a zsidók ellen.

Ezt meg lehet érteni, ép ésszel, hogy egy ország az állampolgárai ellen háborút visel?

Az ön kérdése egy nagyon jellegzetes kérdés. Józan gondolkodással az következik, hogyha egy ország lakosságának egy része bajban van, akkor annak az országnak a kormánya az ő lakosságát, az ő honpolgárait megvédi. Itt viszont az történt, hogy az ország kormánya rendelkezések sorozatával a halálba taszította a saját állampolgárait. Tehát jogos az a kérdés, hogy ez józan ésszel megérthető-e. Ez valami olyan rettenet, ami józan ésszel nem megérthető, hanem ami a hitleri terror és üldözés és téveszme sorozat szörnyű mérges terméke volt.

De hogyan épülhet így bizalom egy emberben a saját állama iránt, ha ez megtörtént a szüleivel, nagyszüleivel?

Tettekkel. Hogy nem ilyenre, de sokkal minimálisabb antiszemita vagy emberellenes cselekedetekre is a kormány tettekkel és tényekkel válaszol.

Azok a tettek, egyelőre szavak, amelyeket a legutóbbi parlamenti antiszemita kiszólások után a magyar politikai elit tett, kielégítőek?

Hát ezek nagyon jólesőek, de a tetteknek most kell következni. Valami olyannak, hogy az ilyen elgondolások ne juthassanak szóhoz. Ezek törvényileg, amennyiben még nincsenek, legyenek benne az alkotmányban. Tehát az alkotmány sáncai mögött biztonságot tudjon teremteni minden állampolgár számára. Ahogy nem lehet X-et vagy Y-t a vallásáért üldözni, vagy a vallására becsmérlő kifejezéseket tenni, úgy nem lehet egyetlen vallásra se, tehát a zsidó vallásra se.

Úgy látja, hogy a tiltás segítene valamit, nemcsak oda vezetne, hogy rafináltabbak lennének?

Talán segítene. De többet tenne az illetékeseknek, íróknak költőknek és most nagyon aláhúzom, egyházaknak a nevelő és oktató magatartása.

Azt mondta, hogy a félelem az identitás egyik összetevője.

Nem azt mondtam, hogy a félelem. Én azt nem mondtam. Én azt mondtam, hogy az identitás egyik összetevője a múlt emléke.

És az nem félelem?

Nem, az rettenet. A múlttól.

Ez oldódhat valamilyen módon? A bizalom által? Vagy hogyan, milyen lépéseket lát maga előtt?

Elsősorban olyan lépéseket, hogy akik a nemzet tanítói, azok felhívják a figyelmet erre, hogy az antiszemitizmus beteg bacilusai, miután alaptalanok, a gondolkodásból ki kell irtani, és amennyire lehet, az érzelemből is ki kell szorítani, mert alaptalan. Kérem, a Jancsi követhet el velem szemben hibákat, de minden Jancsira nem fogok haragudni. A Samu is követhet el velem szemben hibákat, de minden Samura nem fogom azt mondani, hogy az is olyan hibás, mint amilyen hibás volt az a Samu, aki velem szemben komiszul viselkedett. Tehát azt kell közkinccsé tenni, azt a gondolatot, hogy minden általánosítás bűnös és helytelen. Minden dolgot a maga konkretizmusában kell megvizsgálni.

Ebben a gondolkodásban javult valamit az ország az elmúlt 20 évben?

Remélem, hogy igen.

De csak reméli? Tapasztalni nem tapasztalta?

Nézze, én már a közéletben nagyon keveset veszek részt, miután régóta nyugdíjban vagyok. Ugye ezek a mostani események azt mondják, hogy ezek a gonosz gondolatok az Országgyűlés megszentelt falai közé is beszivárogtak. Tehát onnan, és az egész közéletből ezeket, mint helytelen, mint romboló, mint ártó, mint a magyar nép renoméjára káros dolgokat száműzni kell. Hát olvashatja az újságból, hogy ezek a szörnyű megjegyzések világszerte milyen megdöbbenést keltettek. Hát ilyen megjegyzésekkel nem lehet jó hírnevet és jó megbecsülést szerezni az országnak, hanem csak igen erős kritikát, és jogos kritikát.

Hogy néznek most a zsidó emberek Magyarországra, a hazájukra?


Úgy, hogy itt történt egy megengedhetetlen dolog, amit reparálni kell.

Hol tartunk ebben a reparálásban?

Ezt bejelentette a kormányzat, hogy tettek fogják követni. Érdeklődéssel várjuk.

Eddig nem tapasztalt olyan tetteket...


Ezt most várjuk. Ezt minden józan érzékű ember várja. A mi és a ti közti különbség megszűnjön. Hogy a köztudatba az menjen, hogy senki nem feltételezi, hogy azért, mert valaki katolikus vagy református, nem egy teljes magyar állampolgár, ugyanúgy a téves eszme ne álljon fenn a zsidókkal szemben.

Mit tehetnek ennek érdekében az egyszerű emberek.

Azt nem tudom.

Nem a politikusok, magamra gondolok, például. Min kéne elgondolkodnom, hogy előrehaladhassak ezen az úton?

Gondolkodjon el azon, hogy önnek személy szerint a zsidók általában - ez a 60 vagy 70 ezer, aki itt él Magyarországon, mit vétett, mit ártott. Vagy az országnak mit ártott. Nem fog tudni objektív feleletet adni rá.

És ha nincs objektív felelet, akkor haladtam előre a gondolkodásban?

Ha nincs, ha nincs objektív felelet, akkor a gondolat rossz volt. 

Az interjú folytatódik az inforadio.hu oldalán.