Elérhető mobil alkalmazásunk.
Online zenehallgatás,
legfrissebb hírek, cikkek
bárhol, bármikor:





 

 

 

 
 
 
 
Főoldal ... JNews ... Napi hírek ... „Kabost nem lehet és nem is kell leutánozni”

Hírlevél

Eseménynaptár

<<  2017.    >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
        1
  2  3  4  5  6  7  8
  9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031     

Hirdetés

A rádióadók hallgatásához
Winamp Player javasolt:

„Kabost nem lehet és nem is kell leutánozni” Nyomtatás E-mail
2013. június 14. péntek, 07:00
AddThis Social Bookmark Button
Interjú Elek Ferenccel a bemutatás előtt álló Hyppolitról.
 
“A hagymát is hagymával eszem”. A Kabos Gyula által alakított zsidó kispolgár figurája éppúgy belevésődött a magyar filmtörténetbe és a nézők emlékezetébe, ahogy Csortos Gyula lakájának, Hyppolit-nak a figurája.  Július 4-én mutatja be az Orlai Produkció a balatonföldvári Kultkikötővel közös produkcióját, a Hippolyt, avagy a nagypolgári villa mellé jár az ezüst kiskanál című előadást. Schneidert, akit a klasszikus mozifilmben Kabos Gyula alakított, a Belvárosi Színházban Elek Ferenc, a Katona József Színház színésze játssza. Ő mesél a készülő előadásról.
 
Nem először dolgozol a Mohácsi testvérekkel: a Hippolyt előtt a Katona József Színház A nyaralás című előadásában is találkoztál velük. Milyennek látod a Mohácsi-féle színházat?

Nagyon élő színházat csinálnak, olyat, ami tényleg folyamatában készül. A cselekményvezetés a fejükben van, tudják mit akarnak, de a próbák folyamán sok minden jut nekünk – és Mohácsiéknak is – az eszünkbe, ami aztán vagy belekerül a produkcióba, vagy nem. János az olvasópróba után például rögtön átíratta az első jelenetet. Ez így megy. Csak az időfaktor a félelmem, azon kívül semmi. Én elpróbálnék ezzel az anyaggal akár fél évig is. János a színészből indul ki – ahogy az anyaszínházamban a rendezőink. Néz minket és érzi, hogy ez most lyukas és változtatni kell. Ilyenkor kitalál valami mást, és ahhoz képest írják át a jelenetet. Vagy írnak egy teljesen újat! Még az is lehet, hogy egy jelenetet többször megcsinálunk, egészen addig, amíg János nem érzi azt, hogy eléggé pontos, feszült és színházi az eredmény. Tudom, most jó lenne példát mondani, de nem akarok konkrétumokba belemenni, mert az eredeti darabban nincs olyan jelenet, amin most dolgozunk. Ez egy másik, egy teljesen új színdarab.
 
 
 
 
A cikk folytatódik: szombat.org