Filmajánló – A Hullám

Dennis Gansel, a Napola – A Führer elitcsapata rendezője új filmjében ismét a diktatúra és az elnyomás mibenlétét vizsgálja, ám ezúttal történelmi koroktól függetlenül. A német alkotó filmjének pikantériája, hogy – bár magától értetődő lenne – nem folytatja az utóbbi évek német filmjeinek sorát, amikben a múltat, elsősorban a II. világháború szégyenét próbálták feldolgozni, hanem az eredetileg a kifejezetten a náci birodalom működésének megértését célzó kísérlet motívumát általánosítja és modernizálja: művének tanár hőse az autokráciát úgy általában akarja szemléltetni.

Egy átlagos gimnázium, egy átlagos osztály, itt a közelben, napjainkban. Egy projekthét keretében az osztálynak az autokrácia témáját kell feldolgoznia. Tanáruk, Rainer Wenger (Jürgen Vogel) úgy dönt, hogy valami teljességgel szokatlan, az átlagostól eltérő dolgot csinál a projektből. Tanári megbízatását önhatalmúlag átalakítja, és különös kísérletbe kezd az osztállyal: azt akarja, hogy saját bőrükön tapasztalják meg az autokráciát – csak néhány napig. De ez a hét nagyon hosszú lesz mindazoknak, akik részt vesznek a kísérletben. És mindenki részt vesz. A diákok szokatlanul motiváltak. Azonban ami első pillantásra új kezdetnek, újfajta szolidaritásnak és egyenlőségnek tűnik, szédületes gyorsasággal riasztó jelenségeket hoz felszínre. Wenger manipulációja lendületet kap, és őt magát is elsodorja. A csoport nyomást gyakorol a kívülállókra, egyes csoporttagok erőszakossá válnak, és van, akinek teljesen átalakul a személyisége. A kritikus hangokat elfojtják, az önként vállalt konformizmus diadalmaskodik. A Hullám – így nevezi magát a mozgalom – tagjai szeretnék átvenni az uralmat az iskola, sőt az egész város felett. Egyszóval: Wenger kísérlete „kiválóan” sikerül. És a tanár túlságosan későn parancsol megállj!-t. Megvalósul a fordított pedagógiai rémálom: mindenki engedelmeskedik!

est.hu/port