Que pasa in Brooklyn?

Éppen itt az ideje, hogy megismerkedjünk a latin-amerikai alternatív zsidó zene egyik kiemelkedő csapatával, a Hip Hop Hoodíossal. Mert ugye mi a maceszt tudunk a mexikói zsidókról? Néha fel-felröppen egy-egy cikk a környékről, de ennyiben is marad a történet. Talán, mert a zenéjük nem éppen a mi monarchikus szájízünknek való, vagy csak mert túl távolinak érezzük, pedig ezek a srácok elég keményen oda tudnak szólni.

Na most az a helyzet, hogy a nagyérdemű talán egyszer találkozhatott a zenéjükkel, ha elment az Urániába megnézni a „When do we eat?” c. amerikai vígjátékot, és végig is ülte a stáblistát. Az ott lejátszott Havana Nagila egyébként az egyik legsikeresebb számuk.

„…a jew for gays, a jew for goys, a jew for girls, a jew for boys…
a jew for allah, a jew for jesus…”

A srácok neve a hood (amerikai gettó) és a latin Judios (zsidók) keresztezése, csakúgy mint a zenéjük, ami a latin-amerikai szefárd hangulatot ütközteti a brooklyni utcakultúrával és egy kevés askenáz hasszid ízzel. Na igen, valódi amerikai zene, és a srácok a szövegeikben sem keresnek kibúvót az őrületük alól. Énekelnek mindenről, Shloimiról, a külvárosi vonatról éppúgy, mint a palesztin-izraeli helyzetről. Nem éppen irodalmi nyelven íródott szövegeiket („You like our dicks and you like our noses/you see a Jewish guy and you forget where your clothes is” – Dicks & Noses) zabálják az USA-ban. Itthon pedig mindenki eldöntheti, szereti-e vagy sem. Az biztos, hogy egészen mások, mint a legtöbb öngyűlölő arcbanyomulós zsidó projekt.