Tekerj a tóra

Unottan bámultam péntek kora délután munkahelyem monitorát. Hirtelen megcsörrent a telefonom, de a várt ügyfeleink helyett egy kedvesebb hang szólt a kagylóba „Szia Ildi, megbeszéltük, akkor ugye lemegyünk a Bánki-tóra? Háromkor indulunk.” Egy-két kollégám rosszalló tekintete ugyan végig súrolta kettőkor a hátamat, viszont így is felélénkülve, mosollyal arcomon hagytam ott az irodát, a hétköznapokat. Megindultunk a Pilis felé, egy nem várt élményrengetegbe.

Tekerj a tóra- avagy a tónál tekerni. Az előbbi két fogalom talán összefüggött egynémely résztvevőnél, viszont a meglepően jó hangulatú fesztivál élvezetét ez az én esetemben nem befolyásolta. Békésen sörözgettünk ugyanis péntek délután az Ágoston Béla és a Gabona koncerten. A színpad a Bánki tóra épített, meglepően jó felszereltségű, sátras zeneterep volt. Azon mindenféle hangszer helyt kapott: nagyobb részét meg sem tudnám megnevezni. A Gabona szerintem elég színvonalas világzenét játszott, noha a stílust talán mások másként nevezték volna meg. A fesztivál fellépőinek jó részét a „no name” kategóriába sorolnám be, bár szombaton fellépett a Hagesher, ami azért ismert márkanév.

A Tó-színpadon egymást követték a koncertek, melyeket más zenesátor híján végig is hallgattuk. Megvallom, egészen az est beálltáig elég szkeptikus voltam a fesztivál sikerességét és élvezhetőségét tekintve. Maximum százötven embert láttam lézengeni, hiányoztak a fesztivál hangulathoz hozzájáruló együtteses pólót árusító bódék, hiányoztak a kézművesek, a „mentsd meg a lelkünket” sátor, és a fesztiválok minden olyan eleme, amit eddig megszokhattam. A meghirdetett sabesz-köszöntésre rácsodálkoztam: de mivel a titokzatos Vízügy üdülőhöz csak késve sikerült odaérnünk, hogy volt-e, vagy nem volt, továbbra is kérdéses a számomra. Érdekelt volna persze, hogy ki tartja, miként tartja, ki megy el, és főként ki tudja követni a kabbalat sabathot: sajna a fiatal zsidókat már nem, vagy csak alig érdekli a vallásuk- de ez persze egy másik téma.

Valamiért azonban mégiscsak volt zsidó jellege a fesztiválnak- nemcsak a támogatók és a résztvevők miatt. Napközben ilyen-olyan workshopokat, szélsőségekről és kisebbségi kérdésekről tartottak beszélgetéseket, délután klasszikus zenei koncertek, este bulik váltották egymást.

A buli- no ez az amin meglepődtem. Mert hát nem vártam ilyen táncot és hangulatot a tóparton. Amint elkezdett játszani a Zubony, lefelé indult meg a tömeg a domboldalon helyt kapó nézőtérről. És a biciklisták csak áramlottak, áramlottak a színpad felé: sokan ekkor, és erre a koncertre érkeztek.

Nem tartom valami túl okos dolognak a rendezők részéről a biciklis jelleg meghirdetését. Bánk ugyanis minimum 60 kilométerre van Pesttől, ahonnan a résztvevők nagyobbik fele jöhetett. Másrészt pedig oda autóút visz, amin netzes tekerni. Persze ha vonattal eljött az ember Vácig, vagy Diósjenőig, akkor lehetett róla szó. Azonban mégis volt benne némi ráció: a fesztivál helyszínei egymástól aránylag távol estek.

Nem volt szokásos értelemben vett fesztivál terület, ezért tűnt az egész az első  pillanatban inkább Kapolcs jellegű, de folklórmentes happeningnek – valamiféle kultúrkirándulásnak. Hiányoztak a punkok, a tajtig részeg fekete pólós fiatalok, a dekadencia, a megszokott szemét és mocsok, ami amúgy jellemzi a tömegrendezvényeket.

Volt viszont valami otthonosan barátságos abban a légkörben, amit a legtávolabbi helyszín, a focipálya színpadainál éreztem. A helyszín adott lett volna egy erdei goa partihoz. Lehet, hogy a többi estén voltak ilyen fellépők. Remélhetőleg.

Volt azonban DJ Takeshis chill-out sátor, Csipáncsap színpadon Vasárnapi gyerekekre csápolás, csocsó, illetve a helyi néniknek sztrapacskája és palacsintája. Ezzel zárnám a beszámolómat: szemben a más, nagyobb fesztiválokkal, itt nem unott arcú és rosszul fizetett diákok adták az ennivalót, hanem kedves falusi nénik. Szemben a többi fesztivállal, itt nem úsztunk a szemétben. Szemben más fesztivállal, volt valami, ami miatt nagyon megérte a Tekerj a tó napijegyére kiadnom. Volt itt valami, amiért jövőre is eljövök.

írta: Namida