Kis zenei retró Izraelből

Nincs izraeli szórakoztatás a shira betzibur, zordul fordítva a „közös éneklés” nélkül. E nélkül az egész olyan, mint az izraeli ételek falafel nélkül.  Telerakhatod a pitádat bármi finomsággal, meglocsolhatod bőven thinával, mégsem fog megbotránkozni senki, ha végigfolyik az ajkadon, mert együtt eszitek le magatokat.
A görögökről azt tartják, akármi is történik, ők csak táncolnak. Nos, az izraeliek pedig énekelnek. Énekelnek, ha emlékezni akarnak vagy ha feledni, boldogságban és szörnyűségekben is. Egész kis csokra létezik a shirei piguim, azaz a terror támadások dalainak is. Valószínűleg ezért is a legkönnyebb ott kiadni egy lemezt. Akárkinek.

A Yediot achronot összeállította a TOP 500, minden izraeli által jól ismert, tradicionális dallistáját, aminek az élén -sokak meglepetésére- Shalom Hanoch  végzett a ’80-as évek szuperslágerével, a Mehakim Lamashiah (A Messiást várva). Ha voltak biztos befutók, azok vagy Arik Einstein vagy Shlomo Artzi lehettek, de lássuk be, ilyen kiszámíthatatlan Izrael. Mindig meglep valamivel.



Főleg, hogy a dobogón őt Gidi Gov (az egykori rock ikon Kavaret zenekar tagja) követte a  „Shlal Sharav” című nótával, ami az országban tomboló különleges időjárásról szól.



Harmadik helyen pedig Yehudit Ravitz Viduy című dala, ami Alexander Penn versének feldolgozása.



Egyébként érdekes módon igen szépen szerepeltek a listán azok a zenék, amik Shakespeare vagy akár Halevy ezer éves költeményeit elevenítik fel, míg a Nagy Öreg, Arik Einstein csak a negyedik helyen ténfereg a Lama li akahat lalev? (Miért szívre vennem?) című felvételével. Ismerve az izraeli zenei kultúrát, ez innen még meglepőbb.



Búcsúzóul a nyertes dal egyik leghíresebb mondata:
Mashiah lo ba, mashiah gam lo metalfen” A Messiás nem jön, még csak nem is telefonál.

– Mi azért itt leszünk, és várunk türelmesen.

Arieh
JewBox

You may also like...