Herencsár András: Azóta is… című kiállítása

Még csak grafittal megrajzoltak, a lap nagy része üresen tátong, a „bármi történhet” érzéssel telve. Hosszú ideig készül egy-egy mű, hiszen szigorúan csak addig szabad rajzolni egy menetben, amíg nem jönnek elő a gondolatok, amíg a ceruzából szinte maguktól ugrabugrálnak elő a pici alakok, magukkal hozva apró történeteiket, amelyek aztán beszövik a papírt, benépesítik az egész felületet…

„Herencsár András rajzol. Azaz, először sokáig csak beszél. Arról, hogy mi jár a fejében. Hogyan fog kinézni az új kép, mekkora lesz. Kávézás közben, mintha be sem fejeződött volna a korábban, napokkal, hetekkel azelőtt megkezdett párbeszéd, csak úgy odavet néhány újabb, vagy többször elhangzott megjegyzést, ötletet. Aztán egyik nap a nagy kartonhengerrel jelenik meg, és sokáig csak azzal látni. Napokkal később egyszer csak kiteríti a papírt, amelyre néhányan már beköltöztek apró lényeiből. Még csak grafittal megrajzoltak, a lap nagy része üresen tátong, a „bármi történhet” érzéssel telve. Hosszú ideig készül egy-egy mű, hiszen szigorúan csak addig szabad rajzolni egy menetben, amíg nem jönnek elő a gondolatok, amíg a ceruzából szinte maguktól ugrabugrálnak elő a pici alakok, magukkal hozva apró történeteiket, amelyek aztán beszövik a papírt, benépesítik az egész felületet.”
Somogyi Zsófia

Megtekinthető a Bálint Házban 2010. január 15-ig. Minden nap 10-20 óráig, programjainktól függően. Kérjük, látogatása előtt tájékozódjon! 06 1 311 6669
A kiállított művek megvásárolhatók. Információ: 06 70 253 45 70

Megnyitóbeszéd:
„Kedves Megjelentek,
Az már a legelső perctől kezdve világos volt, hogy Herencsár András rajzait a biztonságos múzeumi távolságból is lehet nézni, csak éppen minek. Még talán az sem elég, ha igen igen közel megyünk a rajzokhoz…. Nem, egy átlag András-rajzhoz tulajdonképpen kevés két szem és egy agy, minimum tanulságos tehát többen nekilátni a rajzok nézegetésének. Hiszen centiméterenként botlunk bele új sztoriba, újabb meghalás vagy születés változatba, összekapaszkodva szaladó tulipánfejű lényekbe, trapézon feljebb lendülőkbe, vonatra várakozókba, sárkánygépekbe, halakba, embert sütögető ördögökbe, trombitaszájú menetelőkbe, csillagfejű kutyákba, és így tovább. Találunk itt mindent, ami szem-szájnak ingere. A rajzok egyfelől az asszociációk egymást inspiráló köreiből születnek, ám a gyakran minta-szerűen ismételt alakokból, motívumokból is egyértelmű, hogy létrehozásukhoz meditatív állapot kellett, illetve, hogy éppen ilyet teremtettek a művek alkotójuknak létrejövésük során. Az alakok, tárgyak nemcsak megszámlálhatatlanok, hanem forrásaik, értelmezési lehetőségeik is éppen ennyien vannak: ismert eszközeink, szimbólumaink elevenednek meg, s rajzolódnak át egy sosem volt, szürreális, szabad világba. Többször támadt az az érzésem, hogy ha leesne egy kép, s eltörne az üveg, a pici alakok, pici gépeikkel, dolgaikkal boldogan sikítozva rohangálnának szerteszét…de aztán tudom, hogy újra megkeresnék egymást, hiszen egymásból származnak, egymást ölték meg és szülték a papíron.
A kompozíció általában egy nagyobb, könnyebben, távolról nézve összeálló szerkezetbe rendeződik, amelynek a húsát, anyagát alkotják a törzsi művészetek pár-vonalas figuráit, a magyar művészetből Kas János vagy Kondor Béla világát idéző apró emberkék, lények, jelenetek. A fekete apróságok zsibonganak, mászkálnak, tekerednek (tekeregnek) a papíron, s mintha egy vonallal lenne megrajzolva az egész mű, olyan szorosan áramlanak egymás után, alatt, fölött, között. Az icipici történetek, amelyek a figurák egy-egy mozdulatából és tárgyaikból kerekednek ki szemünk előtt, amikor közelebb lépünk – első ránézésre teljesen jelentéktelenek. Távolabbról csak az átfogó kontúrok közti vibrálás látszik, az egymásba-egymásból szövődő vonalak hálói. De a teljes képet mégiscsak a részletek adják. Ha más történne odalenn a mélyben, a távolból összeálló látvány is más lenne. Mintha csak magunkat látnánk e pici sztorikban, saját életünk is éppen ilyen: látszólag, történés közben gyakran jelentéktelennek tűnő mozdulatokból, gesztusokból, félszavakból állnak össze perceink, napjaink. És éppen ezekből állnak össze kapcsolataink is, ezek fűznek minket a külvilághoz, a másikhoz. A leglényegtelenebb, végig sem gondolt mozzanatok. Amik éppen azért a legbeszédesebbek, mert csak vannak. Nem tervezettek, nem kimódoltak. Áradnak belőlünk. Utunk közben pedig belegabalyodunk mások más történeteinek kusza szálaiba, hogy összefonódjunk velük, vagy csak új irányba helyezve továbbküldjük egymást. Hogy menet közben megváltozzunk, átváltozzunk, s megváltoztassunk, átváltoztassunk – embereket, önmagunkat, a világot magunk körül.
S legvégül, egy kicsit legyünk személyesek: András, egy filmből idézek most, de nem fontos, hogy melyikből. A lényeg, hogy érdekesebb a világ, amióta rajzaiddal megmutattad, hogy mennyi minden felfedeznivalónk van még. És most ezt nem köszönöm meg, mert azt utálod. Így hát, jobb híján, gratulálok Neked. Magunknak pedig András rajzaihoz, akár így, akár úgy, de nagyon: jó tárlatnézést kívánok!”
Somogyi Zsófia
(A szöveg elhangzott 2005-ben, a Retorta Galéria-beli megnyitón)

HERENCSÁR ANDRÁS

Az 1970-es évek óta rajzol, tagja volt az Erdély Miklós és Maurer Dóra által vezetett Kreativitási Körnek. 1976-ban testvérével, Herencsár Lajossal volt közös kiállítása az ELTE Budaőrsi úti Kollégiumában. 1977-ben a MOM Művészeti- és Kultúrközpontban Bolyki Jánossal és Kulifay Tamással állított ki, valamint ekkor gyermekkórházak művészi dekorálásával is foglalkozott. 1985-ben Szentendrén a Vajda Lajos Stúdió pincegalériájában állított ki Beöthy Balázzsal, a kiállítás címe „Gyümölcs” volt. 1986-ban részt vett a Láthatatlan Művészet című kiállításon Budapesten, a Kavics utcában a Csere Sorozat Nemzetközi Filozófikussági Művészetelőreiskolával és a Hejettes Szomlyazók Csoporttal.
2002-ben a Nő című kiállításon a Magyar Kultúra Alapítvány aulájában, a várban állított ki Polonyi Istvánnal, Horváth Peti Mihállyal, Farkas Attilával, Kulifay Lászlóval és Kulifay Tamással. 2003-ban a Szkéné Színház Kancsal Puttó Galériájában állított ki, 2005-ben a Kecskeméti Katona József Színház galériájában Kulifay Tamással, valamint a Retorta Galériában önálló kiállítása volt. 2006 nyarán Jakarta-ban, Indonéziában is bemutatkozott, decemberben Budapesten, a Dorottya galériában nézhettük meg rajzait. 2008-ban a Márai Sándor Könyvtárban és a Várfok utcai Színhely Galériában állított ki. Illusztrációi több alkalommal is megjelentek a Vigília című folyóiratban és az Élet és Irodalom 49/33. számában.

Irodalom:
Somogyi Zsófia: H. A. rajzairól, Vigília, 2004. október
Nagy T. Katalin: Vezeklés, Élet és Irodalom, 49/33. szám, 2005.
Somogyi Zsófia: Herencsár András tárlata, Új Művészet, 2006. január
Zalka Szilvia: Spirál, labirintus, mandala. Magyar Hírlap, 2007. 01.02.
Bordács Andrea: Akár…, Élet és Irodalom, 51/ 1. szám, 2007.

További időpontok:
december 22 kedd
december 23 szerda
december 24 csütörtök
december 25 péntek
december 26 szombat
december 27 vasárnap
december 28 hétfő
december 29 kedd
december 30 szerda
december 31 csütörtök
január 01 péntek
január 02 szombat
január 03 vasárnap
január 04 hétfő
január 05 kedd
január 06 szerda
január 07 csütörtök
január 08 péntek
január 09 szombat
január 10 vasárnap
január 11 hétfő
január 12 kedd
január 13 szerda
január 14 csütörtök
január 15 péntek