Fröhlich Gyuri bácsi elment

Amikor zsidó életről, kultúráról beszélünk, mindig valami megfoghatatlan, boldog békeidős romantikával ízleljük az emlékeket. Ezeknek az időknek egy képviselője elment, de az öröksége, egy igazán különleges hangulatú cukrászdában, az egykor szebb napokat is megélt zsidónegyed Dob utcájában tovább él.
Hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt Fröhlich György Gyuri bácsi, a legendás Dob utcai Fröhlich cukrászda alapítója. Temetésére Gránátos utcai (Budapest X. ker., Csucsor-Gránátos utca 12.) ortodox zsidó temetőben került sor.

Fröhlich György Englender nevű barátjával nyitotta meg a Dob utcában található Fröhlich üzletet és a műhelyt. Englender 1956-ban Bécsbe távozott, azóta Gyuri bácsi egyedül viszi az üzletet.

A műhelyben már hajnalban elkészíti a süteményeket, majd a cukrászdában árusítják. Úgy 20-25 évvel azelőttig még a szombati barcheszt is helyben készítették. Sajátos színfolt a VII. kerületben ez az 1953-ban alapított cukrászda. Már a háború előtt is kóser pékség működött itt.

Bár az ötvenes években magánzóként üzletet alapítani szinte lehetetlen volt, a tulajdonos elmondása szerint azért nyithatták meg a pékséget és cukrászdát, mert a magyar állam úgy gondolta, hogy a holocaust után tartozik ennyivel a zsidóságnak. A cukrászda a 60-as években élte fénykorát. Akkoriban kevés volt a maszek cukrászda, az államiak minősége pedig meg sem közelítette Fröhlichékét.

Három-négy segéddel és két kiszolgálóval dolgoztak. Rengeteg munkájuk volt, Gyuri bácsinál mégsem volt két egyforma tortaszelet: a naponta elkészített 25 tortát felszeletelte, majd mindegyiket külön-külön díszítette, nem volt közte két ugyanolyan mintájú. Vasárnap rendszeresen dugó volt a Dob utcában: aki nem tudott leparkolni, csak leállt a cukrászda előtt, és beszaladt néhány süteményért.

A Fröhlich Cukrászda vendégei igazi nemzetközi társaságot alkotnak, hollandok, svájciak, izraeliek látogatják, így már többnyelvű étlap összeállításán gondolkodnak. Akad olyan svájci vendégük, aki negyedévenként csupán néhány órára érkezik Budapestre, de mindig meglátogatja a cukrászdát, és hatalmas csomaggal távozik, ami süteménykülönlegességekkel van tele.

Létezik egy régi zsidó mondás: „Minden igaz zsidónak megvan a maga elesettje.” Van olyan „vendége” a cukrászdának, aki Pilisvörösvárról hetente bejárt, hogy elfogyassza az ingyen kávéját. Megtörtént az is, hogy a törzsvendégek egyike elvihette a süteményeket, bár csak fél évvel később fizetett.