Einstein, a cionizmus egyik szimbóluma

Einstein a würtembergi Ulm városában született Hermann és Pauline Einstein gyermekeként, asszimilált zsidó családban. Mint a legtöbb zsidó, az ő családja is meggyőződéses és büszke német volt. De hogyan lett belőle svájci, majd amerikai és meggyőződéses cionista?

Elég élénk, mondhatni rossz kisgyerek volt, akinek szórakozását -hogy mindenféle tárgyakat vagdosott az emberekhez- csak az anyjától kapott hegedű kötötte le kissé. Később, amikor már híres volt, előadásain azzal hökkentette meg hallgatóit, hogy tudományos beszéd helyett rögtönzött hegedűkoncertet adott.
Valamelyest mégis tartották a zsidó hagyományokat, így például a sábeszi vacsorán ismerkedett meg Max Talmuddal, aki először keltette felbenne a tudományok és filozófia iránti kiolthatatlan szomját. Valósággal falta a Maxtól kapott Aaron Bernstein műveket és a különböző kísérleteket házilag próbálgatta.

Ennek köszönhetően 12 éves korában végleg szakított a vallással és innentől aktívan lázadni kezdett mindenféle uniformizmus ellen, ami enyhén szólva is kellemetlen helyzetbe hozta a szigorú porosz oktatási rendszerben. Ez a szigor éppen csak annyira bosszantotta, hogy amikor elhagyta Németországot feladta az állampolgárságát is. Később Svájcban is kimondottan jó eredményeket ért el, no nem a művészetekben, hanem a különböző tudományokban, mint a matematika vagy a fizika (bár az előbbit mindig kevésbé fontos tárgyként tartotta számon, mint az utóbbit).
A fiatalkorában, főleg Németországban tapasztalt antiszemita légkör miatt szinte teljesen eltávolodott zsidó magától. Néha viccelődött a relativitáselmélettel:

„..ha igazam van, a németek azt mondják majd, német voltam és a franciák, hogy zsidó. Ha tévedtem, a németek mondják majd, hogy zsidó voltam, a franciák pedig, hogy német.” (Time)

Ez később sorra elő is jött, mert mindenki kicsit a magáénak akarta. A Nobel alapítvány próbálta elmismásolni a zsidó származást, nehogy beleköthessenek az antiszemiták és ne kaphassa meg a neki járó elismeréseket. Az anticionisták pedig egyszerűen elfelejtették, hogy Einstein erősen cionista volt, amiért a gyakorlatban is kiállt, sőt igen sokat is tett az országért. 1920-tól a haláláig mindent megtett a cionizmus sikeréért.

„Emberként nacionalistaellenes vagyok, de mint zsidó, támogatom a cionisták erőfeszítéseit”

Az 1. világháború előtt és alatt egyre növekvő antiszemitizmus hatására azonban mindinkább azonosságot vállalt a zsidó közösséggel, később pedig a cionizmus bátor támogatójává vált. A népszerűtlenség ezúttal sem gátolta véleménye kifejtésében. Egyre erősebb támadások érték elméleteit, még egy anti- Einstein társaság is megalakult. Valakit el is ítéltek, amiért Einstein meggyilkolására bujtott másokat (kerek hat dollár bírsággal sújtották). Einsteint mindez hidegen hagyta. Amikor megjelent a 100 szerző Einstein ellen című könyv, mindössze ennyit mondott: „Ha tévedtem volna, egy is elég lenne.” 1933-ban, Hitler hatalomra kerülésekor Einstein Amerikában tartózkodott. Bejelentette, hogy sohasem tér vissza Németországba.

Mialatt a náci rendőrség feldúlta a házát és elkobozta bankbetétjét, egy berlini újság a következő szalagcímmel jelent meg: „Jó hír Einsteinről: Nem jön vissza!”. A náci fenyegetéssel szembenézve Einstein feladta pacifizmusát, sőt: attól tartva, hogy a német tudósok megépítik az atombombát, azt javasolta, hogy az Egyesült Államok is fejlessze ki a sajátját. Még fel sem robbantották azonban az első atombombát, amikor Einstein már nyilvánosan figyelmeztetett a nukleáris háború veszélyeire, és a nukleáris arzenál nemzetközi ellenőrzését szorgalmazta.

Chaim Weizmann, Dr. Vera Weizmann, Menachem Ussishkin és Ben-Zion Mossinson

Einstein adománygyűjtő körúton New Yorkban

A nácik fenyegetései ellenére a tudós teljesen érthetetlen módon továbbra is Berlinben maradt, majd folytatta adománygyűjtő utazásait.
Einstein 1938-ban hivatalosan is megszakította kapcsolatát Weizmann-nal és a héber egyetemmel, s lemondott igazgató tanácsi állásáról is. A tudós a szűk látókörű nacionalizmus veszélyére figyelmeztette az intézmény vezetőit, mire Weizmann azt vágta Einstein fejéhez, hogy amikor az ötmilliós zsidóságot a kiirtás veszélye fenyegeti, az intellektuális elittől „nem a kritikára, hanem támogatásra van szükség.”

Kurt Blumenfeld már 1919-ben szóba hozta Einstein előtt a cionista mozgalom célkitűzéseit, két évvel később pedig meggyőzte a tudóst, fogadja el Chaim Weizmann amerikai körútra való meghívását, hogy pénzgyűjtő akcióba kezdhessenek a jeruzsálemi héber egyetem megalapítása érdekében. Einstein örömmel tett eleget a felkérésnek, s könnyen megtalálta a közös hangot Weizmann-nal, bár a fizikus később sokszor keveredett vitába vele az egyetem – amelynek felavatását élete legszebb napjának nevezte – oktatáspolitikája miatt.
Einstein egy csapásra a német zsidó tudós- és írótársadalom fekete bárányává vált, de a fizikus kiállása a zsidóság számára hatalmas szimbolikus jelentőséggel bírt.
A cionizmus balszárnyáról a brit mandátumterületen követelt nemzeti hazát a zsidóknak, a Balfourról nyilatkozatról pedig így beszélt: „helyrehozható a történelem és az igazság egyensúlya”.

Haifai zsidó munkásokkal

Einstein nevét ott találjuk a New York Timeshoz eljuttatott nyílt levél aláírói között is, amely Menachem Begin Herut (Szabadság) pártját a zsidó állam kikiáltása után kitört első izraeli-arab (függetlenségi) háború során elkövetett Deir Jasszin-i mészárlás miatt bírálja. Einstein erőfeszítéseit már kortársai is nagyra becsülték, de a fizikus-filozófus maga is meglepődött, amikor 1952-ben, Weizmann halála után David Ben Gurion, Izrael állam első miniszterelnöke – aki a legnagyobb élő zsidónak nevezte a tudóst – felkérte Einsteint, hogy ő legyen Izrael elnök-helyettese.
A tudós azonban udvarias módon elhárította a felkérést, mondván, nincs meg benne a „sem a természetes képesség, sem pedig a gyakorlat, hogy emberekkel foglalkozzon”, s összeegyeztethetetlen lett volna Einstein pacifizmusával, de mint írja: „Meghatott az államtól jött felkérés, de ugyanakkor elszomorít és megszégyenülve érzem magam, hogy nem tudom elfogadni.”

A jeruzsálemi Héber Egyetem megnyitásakor

Faültetés közben

Einstein élete során béketeremtési erőfeszítései kevés tartós eredményt hoztak – és még kevesebb barátot szerzett velük magának.