Orsi és az éneklő hegedű
Mindig hihetetlen örömmel tölt el, ha olyan emberrel találkozom, mint Korcsolán Orsolya. Hegedűművész, aki a legnevesebb helyeken lépett már fel, ott, ahol Heifetz, Stern, Menuhin, Zukkerman és Perlman. Az a Perlman, aki a new yorki Juilliard Schoolban tanította nem csak a zene előadására, de érzésére. Klasszikus művész és világutazó, aki a legegzotikusabb helyeken élt, játszik és tanít. Mindemellett pedig rendkívül modern, zenei téren befogadó és amit a különböző kultúrák megismerésével elsajátít, értékként adja vissza.
Orsolyának most jelent meg az Egyesült Államokban albuma, mely a MOSAIC címet viseli, és itthon szokatlanul kitűnő ízzel előadott tradicionális zsidó dallamokat tartalmaz. Bár szerencsénk van, ugyanis lemeze Budapesten is beszerezhető a Láng tékában és a Kabbala boltokban.
Tizenkét éves korodban vettek fel a Liszt Ferenc Zeneakadémiára, és az azóta eltelt idő alatt hihetetlen sikereket értél el.
Be kell valljam, a játékod egészen különleges élményt nyújt. Mindig tudtad, hogy Te és a hegedű egy pár vagytok? Esetleg a családodból kaptad a zene szeretetét?
Előszöris köszönöm a bókot… Igen, a zene iránti rajongást a családomtól kaptam, s bár senki sem volt profi zenész, Édesanyám több mint egy évtizedig tanult zongorázni, anyai nagyapám pedig nagyszerűn csellózott, közkedvelt kvartett partnere volt az egykori esztergomi amatőr zeneéletnek.
A hegedű az igazi szerelem első hallásra! Három éves lehettem, amikor az egyik óvónéni behozta a hegedűjét és nagyon rácsapott a kezemre, mert azonnal meg akartam kaparintani. Otthon azután szorgalmasan imitáltam a gyakorlást egy kispárna és egy hurkapálcika segítségével, valamint addig unszoltam a szüleimet, amíg el nem vittek a legközelebbi zeneiskolába. Először kézbe venni a hegedűt, az maga volt az ámulat és a csoda. Ezt követte húsz év kemény munkája, hogy úgy szólaljon meg, ahogy belül mindig is hallottam.
De szeretnék egy kicsit többet megtudni Rólad. Világutazó vagy, a MySpace-en is Hong Kongtól Kuala Lumpuron át egészen Bécsig élsz.
Ez a filozófiád? Megismerni, megtapasztalni minél többet, minél szélesebben?
Filozófia is, küldetés is egyben.
Megnézni a világot az egy dolog, de látni a napot felkelni a Sydney-öbölben, ahogy narancssárgára festi az Opera falát, elvegyülni Mexikó nyüzsgő piacain, abban a tökéletes káoszban, hallani a burmai szerzetesek monoton kántálását fájdalmas száműzetésükben, próbálni megélni más kultúrákat és ott, akkor a színpadon átadni ebből valami megfoghatatlan megismerést a közönségnek, ez inkább küldetés.
Örülök, hogy említed a MySpace-t is, ez is része ma már a világnak, szinte egy különálló kultúra. Fontosnak tartom, hogy egy elsősorban klasszikus művész ne veszítse el a realitástudatát, ne csak muzeológus legyen, hanem része kicsit ennek az új évezrednek is.
Van olyan helye a világnak, ahol még nem léptél fel? Melyik számodra a legkedvesebb helyszín, ahol voltál és hova vágynál legszívesebben?
Talán a legkedvesebb emlékek New York-hoz fűznek, itt a legnagyobb kihívás egy hegedűsnek koncertezni, hiszen azokon a deszkákon állni, ahol Itzhak Perlman, Pinchas Zukkerman, Gil Shaham és a legendás nagyok Heifetz, Stern, Menuhin hangjai még a teremben keringenek, hatalmasat lehet bukni és az egekig lehet szárnyalni, mindezt akár néhány percen belül. Talán nem is annyira a földrajzi elhelyezkedés, mint a terem szelleme az, ami egy koncertező művészt igazán magával ragad, és az a különös közeg, amit a közönség teremt meg estéről estére a világ legkülönbözőbb pontjain. Ez a fél nyolctól fél tízig tartó közeg az, ami minden előadót életben tart Athéntől Shanghaion át Zürichig és többnyire oda-vissza.
Nagyon szeretnék egyszer Indiában koncertezni.
Legendás karmesterrel Sir Solti Györggyel 16 évesen dolgozhattál először. Milyen érzés volt?
Lélegzetelállító… Nagyon fiatal voltam még, és nagyon féltem tőle, ahogy mindenki, aki a keze alatt valaha játszhatott. Igazi megalkuvást nem ismerő, könyörtelen diktátor volt amint kezébe vette a karmesteri pálcát. Vibrált a levegő ha nem úgy történtek a dolgok, ahogyan azt Brahms, Bartók vagy Csajkovszkij kottára vetette. Amint vége lett a próbának, ez mind-mind szertefoszlott.
Nagyon sokat tanultam tőle nem csak akkor, amikor azt a Ravel: Kaddisht játszottam neki az üres terem visszhangos falai között, amely a MOSAIC című lemezemen is hallható, de azon meghitt családi vacsorák alkalmával is, a feleségével és a lányával, melyeknek részese lehettem olaszországi nyaralójában.
Kik azok a művészek, akiket a legnagyobb becsben tartasz? Akitől a legtöbbet meríted inspirációként?
Minden művészre felnézek, aki képes arra, hogy megváltoztassa a világot, akár csak néhány percre is, akár csak néhány emberét is. Talán a legnagyobb inspirációt egykori tanárom és mindenkori példaképem Itzhak Perlman jelentette és jelenti ma is. Nem csak mint zenész, hegedűs, korunk talán egyik legnagyobb és legsokoldalúbb hangszeres egyénisége, de mint olyan művész is, aki nem fél a beskatulyázástól, és ugyanazzal az elhivatottsággal mer és akar klezmert játszani, mint Mozart-ot vagy Schönberg-et.
New York-ban szereztél mesterdiplomát.
Igen, abban a kiváltságos helyzetben lehetett részem, hogy a világ egyik leghíresebb művészeti egyetemén a Juilliard School-on New York-ban mesterhallgatója voltam két zenei óriás, Dorothy DeLay és Itzhak Perlman osztályának. Ott, a Metropolitan Opera közvetlen szomszédságában, Manhattan szívében, nem csak zenei útravalót kaptunk, hanem azt a felismerést is, hogy egy művésznek jóval több, nagyobb feladata van, mint csupán lejátszani a kottafejeket. Fontos az üzenet, a szerepvállalás és a feltétlen szakmai, zenei alázat.
Elmosódtak a művészeti ágak és stílusok közti határok, és zenészek, táncosok, énekesek, zeneszerző, színészek együtt lélegeztünk a nap minden órájában.
Leírhatatlan az érzés, amikor a mesterdiplomámat személyesen Morgan Freeman Oscar-díjas színésztől vehettem át. Ő is hallgatója volt egykor a Juilliardnak, csak úgy, mint Robin Williams, Kevin Spacey, Val Kilmer vagy évfolyamtársam Tobey Maguire.
Milyen a kapcsolatod Magyarországgal, a zsidó közösséggel? Illetve, milyen a kapcsolatod a zsidó zenei hagyományokkal?
Az utóbbi évben sajnos nagyon kevés időt tudtam csak Budapesten tölteni, ez jövőre ha minden igaz megváltozik, hiszen Kuala Lumpur-ból Bécsbe költözünk.
Még a 90-es évek elején abban az óriási élményben lehetett részem, hogy résztvevője lehettem, az azóta már legendássá vált, legelső szarvasi Lauder Tábornak. Álmomban sem mertem volna gondolni, hogy az a Verő Tomi fogja majd egyszer bevenni a Szövetsegbe fiamat Nátánt, aki ma a Frankel Zsinagóga Főrabbija, és akivel akkor, ott torkunk szakadtából ordítottuk a Hava Nagilá-t sok száz másik gyerekkel együtt minden este vacsora után azoknál a végeláthatatlanul hosszú asztaloknál.
Igazán megható volt ennyi évvel később ott állni a Frankel közepén és hallani Tomit amint azt a gyönyörű áldást mondja, látni azt a sok-sok barátot, ismerőst aki eljött hogy velünk ünnepeljen, és utána a kiddusnál kibeszéljük hogy mi is történt velük, velünk az eltelt években…
Ha jól emlékszem zsidó zenét hamarabb énekeltem a Dohányban a gyerekkórusban, mint hogy kottát tudtam volna olvasni. Ez egy olyan indíttatás, ami mindvégig elkísért, valami olyan varázslatos ajándékot kaptam azokon az együtt énekléseken, amit nagyon nehéz így zene nélkül csak szavakban megfogalmazni. Ott a karzaton hegedűtokkal a kezemben szövődtek azok az álmok, amiket apránként próbálok valóra válltani.
A most megjelent „MOSAIC” című albumodra is zsidó művek kerültek fel. Miért ez lett a lemez címe?
Ez egy nagyon sokoldalú, mindenféle értelemben véve nagyon sokszínű ugyanakkor kizárólag zsidó témájú kompozíciókat felvonultató lemez.
Megannyi különböző zsáner keveredik nem csak a darabok stílusát, de tartalmát illetőn is: jiddis népzene, liturgikus dallamok, zsidó táncok- közel egy óra alatt nagyon változatos képek, helyek, hangulatok szólalnak meg. Egyfelől olyan, mint egy áttetsző üvegmozaik, másfelől a vezérfonal, a mózesi zsidóság az, ami egybefűzi a darabokat tíz különböző zeneszerző szemével, fülével. Ezt a két jelentést hordozza magában az angol szó, MOSAIC.
Így Rosh Hasana után, mik a terveid a jövőre nézve? Van valami különleges, megvalósításra váró új terved?
Rövidesen Malajziában, Penang szigetén tartok hegedű és kamarazene mesterkurzust, amit Szingapúr követ, ugyancsak kurzus és koncertek, majd Saigon, Vietnám. Tele vagyok tervekkel. Tavasszal bemutatom a CD egész anyagát Európában is, ezt a sorozatot Győrben a felújított zsinagógában szeretném kezdeni és 2010-ben a Dohány utcában zárni. Ezen kívül egy egészen merész zenei kalandba fogok a jövő évben, a klasszikus mellett világzenét is szeretnék játszani régi barátokkal, egyesítve a Kelet és a Nyugat zenei stílusait, kultúráit. Sokat tanultam és hallgatóztam utazásaim során Terengganutól Betlehemig, ezt szeretném megosztani minél előbb a közönséggel.
A feladatok között szerepel még Kondor Ádám kortárs zeneszerző kamaraoperájának a bemutatása is, ahol nem csak mint hegedű, de mint a zenekar vezetője is közreműködöm majd.
Köszönöm szépen, Orsolya! Remélem még nagyon, nagyon sokat hallunk Rólad, tőled! Mézédes évet és jó pecsételtetést Neked és a családodnak!
אריה
www.jewbox.hu
Fotók: Dóra Békefi
Legutóbbi hozzászólások