Sábeszi kalauz

„Emlékezz meg a szombat napjáról, hogy megszenteld azt. Hat napon át dolgozz és végezd minden munkádat, a hetedik nap azonban szombat az Örökkévalónak, ne végezz aznap semmilyen munkát… mert hat napon át alkotta az Örökkévaló az eget és a földet… és a hetedik nap megpihent…”

A szombat a zsidóság egyik legszentebb ünnepe, melynek külső szemlélőként az lehet a különlegessége, hogy hétről-hétre van, mégpedig a lehető legnagyobb pompával, szeretettel és ha lehet ezt mondani, szentséggel. A szombat sokkal több, mint egy egyszerű pihenőnap, és még sokkal több, mint az a nap, amikor a zsidók nem dolgozhatnak. Ez így önmagában nem is igaz. A szombat -mivel a zsidó naptár holdciklusú, tehát a hold feljövetelétől számít az új nap másnap estig- péntek naplementekor kezdődik és a szombat est három csillagának megjelenéséig tart. Zsinagógában I_tentisztelettel és a Lecha Dodi nevű dallal köszöntjük, míg otthon a ház asszonya gyertyagyújtással üdvözli a „Szép arát”.

A szombatot meg kell őrizni és meg kell szentelni. Ez a két szó két parancsolat, a sámor és a záhor. Ami annyit tesz, hogy Szombaton nem csak nem szabad hétköznapi dolgokkal tevékenykedni (dolgozni, munkáról beszélni, pénzhez nyúlni, utazni, tüzet gyújtani) de meg is kell szentelni ezt az időt azzal, hogy a családunk körében vagyunk, a zsinagógában vagyunk, tanulunk, a gyermekeinkre fordítunk időt és még sok hasonló pozitív micve, parancsolat van ekkorra.

A Sábesz zsinagógai köszöntése után a férfiak hazaérkeznek, ahol az asszony már előkészítette a házat, letakarva a hétköznapi használati tárgyakat, kitakarítva a házat, ünnepi ruhát húzva és persze megfőzve a sábeszi vacsorát, melynek bőségesnek és ízletesnek kell lennie. Szép dolog, ha az egész család vagy a barátok együtt díszítik fel az asztalt evéshez. Az asszony feladata meggyújtani legalább két gyertyát, szemét eltakarva, áldást mondva, 18 perccel az ünnep előtt. Lehet előbb is, de a szombat a házban a gyertyák meggyújtásától tart.

Az első dolog, amit az asztalt körülvéve teszünk, hogy elénekeljük a Shalom aleichemet és az Eset hayalt. A Shalom aleichemmel a körénk gyűlt angyalokat köszöntjük, míg az Eset hayallal a ház asszonyát.

Shalom Aleichem

Eset hayal

Eset hayal:

A kiddus a szombat egyik központi eleme. Kiddust borral állva mondunk, melyet külön erre az alkalomra használt kiddusi serlegbe töltünk csordulásig, majd mindenki megízleli azt.

A borra külön kósersági előírások vannak, pont ezért a feladatáért, így azt ha lehet még szigorúbban figyelik készítéskor.
Mindenki feláll, a ház fője pedig elmondja a kiddusi imát, melyben megemlékezünk arról, hogy I_ten a teremtés utáni első napon megpihent, majd hálát adunk, hogy meghagyta a parancsolatokat, kihozott Egyiptomból és megajándékozott a Szombat szentségével.

A kiddus után következik a vassolás. Ez a jiddis szó pontosan azt jelenti, ami először az eszünkbe jut róla, megmossuk a kezünket kenyér, kalács evése előtt. Volt idő, amikor azzal nézték ki zsidó és ki nem, hogy megfigyelték, ki mos kezet evés előtt. Ez ugyanis a középkorban csak a zsidók furcsa szokása volt. Kézmosásra áldást mondunk (..netilat jadaim) , majd egészen addig nem szólalhatunk meg, nehogy megtörjük az áldások közti időt. Addig tart, míg az asztalfőt elfoglaló férfi elmondta a motzi lehem, kalácsra való áldást (..hamoci lehem min haarec) és először ő, majd mi is meg nem ízleltük a sóba mártott édes kalácsot. Nagy ünnepeken mézbe mártjuk az édes új év vágya miatt. A kalácsokból kettő van, letakarva várják, hogy a hasuknál összefogva elmondják rájuk az áldást, majd megbontják őket.
Ezután ha a családban vannak gyermekek, szokás, hogy az apa áldást mond a fiúkra és a lányokra külön-külön.

A bor elfogyasztása után nekiláthatunk az evésnek. Itt különböző dolgokkal találkozunk. Vannak krémek és különböző egyéb zöldségfalatkák a barcheszhez, a kalácshoz. Ezután jöhet a hal (sokasodás szimbóluma), mely itt askenáz szokás szerint gefilte fish, töltött hal. Van sniccer (a hús a jólét) vagy egyéb módon elkészített marhahús, leves és desszert.

Evés közben fontos momentum, hogy valaki feláll és beszédet tart tórai szakaszról, témáról, ünnepről. Nagyon fontos része a szombati vacsorának, ugyanis ezzel a komoly témával választjuk el a vacsorát a hétköznapi traccspartiktól. Ugyancsak hozzá tartozik még az esthez a Zmirot eléneklése. Ezek a dalok a szombat, a család és az élet szépségéről szólnak, és mikor éneklünk, a lelkünk is szárnyal.

Zárásként bencsolunk. A bencsolás egy könnyed dallamokkal megtűzdelt hálaadás I_tennek ezért a csodálatos ajándékért.

Természetesen a sábesz nem áll meg az esti ünnepségnél, de folytatódik másnap a zsinagógában, illetőleg egész nap, míg a Havdala során el nembúcsúzuk a királynőtől:

Részlet az JMPoint Akadémia Ünnepek, szokások 1. A Szombat -szakaszából
A nap nem akkor fejeződik be, amikor a Nap lenyugszik, hanem este, amikor a csillagok feljönnek. Legalább 3 csillagot kell látni.

Hávdálával búcsúztatjuk a szombatot
Hávdálá: elválasztást, elkülönítést jelent, napnyugta után bármikor lehet mondani. Zsinagógában a rövid esti (mááriv) Istentiszteletet követi. Otthon is el kell mondani.

Egy pohár bor fölött mondják, és külön áldást mondanak az illatos fűszerre (b’számim) és a fényre (ner).
Ha nincs bor más italokat is lehet használni.
Hávdálá gyertya különleges, két vagy több szálból font gyertya, mert fáklyafény kell
Rendszerint egyik gyerek tartja a Hávdálá alatt

Telitöltjük a poharat borral (vagy valami más itallal). Hávdálá gyertya meggyújtása után a családfő jobb kezével felemeli a poharat, áldás: Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech Háolám, boré pri hágáfen. (…sehákol nihije bidvaro)

Ezután fűszerekre: Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech Háolám, boré miné b’számim. (megszagolja)

Hávdálá gyertya lángjába nézve: Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech Háolám, boré m’oré háes. (megvizsgálja jobb kezét)

Ha nincs férfi a háznál az asszony mondjon Hávdálát

Ha az asszonynak az est beállta után azonnal el kell kezdenie valamilyen hétköznapi munkát, és még nem hallgatta meg a Hávdálát, ezt kell mondania: Báruch Hámávdil bén Kodes Lechol. (Ezzel a szombat befejeződött a számára).