Utazás a zsidó világokon át
Bár a zsidó Tízparancsolat – „Ne készíts magadnak szobrot, sem semmiféle (kép)mást” (Ló-taasze llachá `feszel vachol-tamúná – 4. parancsolat) – és a Mózes törvényeit tartalmazó Tóra kifejezetten tiltja a reprezentáció minden formáját a zsidók számára… az elmúlt évezredek során a többi törvényt lelkiismeretesen betartó zsidó művészek mindig találtak valamilyen kibúvót a mózesi parancsnak való feltétlen engedelmeskedés alól és változatos stílusú, formavilágú művek létrehozásával bizonyították hasonlatosságukat a Teremtőhöz.
Az elmúlt 30 év alatt számos művészettörténész és tudós, köztük Sharon Liberman Mintz, a New York-i Jewish Theological Seminary könyvtárának zsidó művészettel foglalkozó kurátora, és Emile G. L. Schrivjer, az amszterdami Biblioteca Rosenthaliana munkatársa segítette René és Suzanne Braginsky svájci műgyűjtő házaspárt a héber kéziratokat és nyomtatott könyveket tartalmazó gyűjteményük összeállításában. A páratlan gazdagságú gyűjtemény legszebb darabjait csodálhatjuk most meg aNew York-i Yeshiva University múzeumának A Journey Through Jewish Worlds: Highlights from the Braginsky Collection of Hebrew Manuscripts and Printed Books című kiállításán – Najmányi László írása.
Bár a zsidó Tízparancsolat – „Ne készíts magadnak szobrot, sem semmiféle (kép)mást” (Ló-taasze llachá `feszel vachol-tamúná – 4. parancsolat) – és a Mózes törvényeit tartalmazó Tóra kifejezetten tiltja a reprezentáció minden formáját a zsidók számára – „Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket, mert semmi alakot nem láttatok akkor, a mikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben; Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére; Képére valamely baromnak, a mely van a földön; képére valamely repdeső madárnak, a mely röpköd a levegőben; Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, a mely van a föld alatt lévő vizekben. (Mózes V. könyve 4, 15-18. Károli Gáspár fordítása) – az elmúlt évezredek során a többi törvényt lelkiismeretesen betartó zsidó művészek mindig találtak valamilyen kibúvót a mózesi parancsnak való feltétlen engedelmeskedés alól és változatos stílusú, formavilágú művek létrehozásával bizonyították hasonlatosságukat a Teremtőhöz.
A New York-i Yeshiva University múzeumának kiállítása a 15. és 19. század között virágzó európai zsidó képzőművészet egyik fontos szegmensébe enged bepillantást. A kiállítás képeit szemlélve megértjük, hogy milyen központi szerepet játszott a vizuális kreativitás Európa zsidó közösségei életében. Fogalmat alkothatunk a zsidók kapcsolatáról az őket körülvevő kultúrákkal, az általuk alkotott művek magas fokú technikai, szakmai, intellektuális és esztétikai szintjéről, és arról, hogy milyen aktívan vettek részt a nők a zsidó közösségek életében. A sokszor ellenséges környezetben túlélni igyekvő zsidók identitás-megőrzésének fontos eszköze volt vizuális és irodalmi kultúrájuk megőrzése.
Remek példáit láthatjuk a szent és rituális szövegek változatos motívumokkal, ornamensekkel, apró képekkel történő dekorálásának. A miniatűr betűkkel írt szövegek átszövik az elvesztett zsidó szent város, Jeruzsálem és a Biblia szentjeinek nagy gonddal készített ábrázolásait, gyakran visszatükrözve a környező kultúrák uralkodó szemléletét és stílusjegyeit. 18. századi, olaszországi esküvői dokumentumokon reneszánsz puttók jelentik be a jó hírt. Egy, a 20. század első éveiben, Indiában készült, a Purim történetét ismertető tekercsen indiai és ottomán motívumok bukkannak fel. 14. századi tudományos értekezéseken művészi módon kivitelezett asztrológiai jeleket és táblázatokat találunk, amelyek a személyekre komponált házassági szerződéseken (ketubah) is felbukkannak.
Láthatjuk, miképpen képzelték el a bibliai történeteket, ábrázolták a házasság misztériumát a különböző korokban és helyeken élő zsidók. Egy szépséges, többkötetes héber Biblia készítése 1491-ben, közvetlenül a zsidók kiűzése előtt, Spanyolországban kezdődött és 1494-ben, Portugáliában fejeződött be. Röviddel később a zsidókat onnan is elkergették. Érdekes és tanulságos a kézirat története is: először egy firenzei kolostorban őrizték, onnan Napóleon katonái rabolták el, később a Vatikán könyvtárába került, majd egy brit könyvgyűjtő vásárolta meg, aki a Braginsky-gyűjteménynek adta el. Egy gazdagon, csaknem szentimentálisan díszített, 1842-ben született húsvéti Haggadah (a húsvéti ünnep rendjét rögzítő, az egyiptomi fogságból való szabadulás történetét az egymást követő generációknak átadó szent szöveg) az első zsidó kézirat, amelyet teljes egészében nő, Charlotte von Rothschild illusztrált.
Valamennyi kiállított műben érződik a feszültség a statikus szöveg tartalom és annak díszítése között. A zsidó hagyományokat követő művészek igyekeznek kerülni az illusztráció különböző, bálványimádásnak minősíthető formáit. Nem találunk bennük Istent ábrázoló képeket. Ez a tartózkodás az oka, hogy a leggazdagabban illusztrált művek nem imakönyvek, hanem a vallási történeteket elmondó szövegek. A vándorlás évtizedeinek, vagy Eszter történetének allegóriái bemutató könyvek tele vannak személyes tapasztalatokról tudósító színekkel, gomolygó formákkal. Az illusztrációk kommentárokká válnak, a szöveg díszítménnyé. Egy 15. századi, Konstantinápolyban született, a híres tudós, Mordecai ben Eliezer által írt könyv fa formáját öltő verssel végződik. A fa törzsét alkotó szavak ágakban, koncentrikus körökben elhelyezett gyümölcsökben folytatódnak. Ezt a formai újítást 12. századi, Francia- és Spanyolországban élő héber tudósok vezették be.
Gyakori az újrafelhasználás is: egy 1745-ben keletkezett Mainz-i imakönyvben például a középkorban íródott szövegek lapjait találjuk, egy 1528-as, bibliai kommentárokat ismertető könyv egyes lapjai 1288-ban íródtak. A házassági szerződések gyakran építészeti tervekre emlékeztetnek, utalva az új házasok közös otthonára, jelezve anyagi helyzetüket. Egy 19. századi, Livornóban íródott ketubah szélein arannyal festett formákból, színes madarakból és virágokból komponált, az olasz népművészetet idéző keret húzódik, amelynek egyik dísze a klasszikus kultúrából átvett, játékos puttó. Ez az összetettség jellemző szinte valamennyi illusztrált kéziratra: a jelen tapasztalatai egyesülnek az ősi tanításokkal, az időtlen múlt a változatos jelennel.
Yeshiva University Museum, New York
2010. március 21. – augusztus 1.
Legutóbbi hozzászólások