Efraim Kishon nevetni tanította a megviselt huszadik századot

Abszurd történet – Négy neve, négy országa volt, földönfutónak tartották, vécépucolóként is dolgozott, majd világhírű író lett – vajon ki ez a személy? Vagy: Ki Izrael legkedveltebb humoristája külföldön? A találós kérdéseket sorra gyárthatnánk, hiszen Efraim Kishon életének fordulatos és termékeny 80 esztendeje bővölködik elgondolkodtató eseményekben.

Hoffmann Ferenc 1924. augusztus 23-án született Bu­dapesten. Édesapja zsidó bankigazgató volt, aki egykori titkárnőjét vette nőül. A Hoffmann szülők magyar patriótáknak tartották magukat, mindig hangsúlyozták, hogy felmenőik aktív szereplői voltak az 1848-as szabadságharcnak. Mivel a teljesen asszimilált család nem sokat adott a zsidó hagyományokra, a gyerekek jezsuita iskolába jártak, és sem héberül, sem jiddisül nem beszéltek. A magyart viszont annál mesteribben művelő „Feri” már tizenhat évesen első díjat nyert egy középiskolások számára kiírt novellaversenyen. Kereskedelmi iskolában érettségizett, származása miatt azonban nem vették fel az egyetemre, így ötvösnek kezdett tanulni.

Ekkor már javában zajlott a második világháború. A „holokauszt pribékjei” gondoskodtak arról, hogy Ferencnek többnyire táborokban és rejtőzködve kelljen töltenie fiatal éveit. 1944-ben Jolsvába, egy szlovákiai munkatáborba deportálták, ahol a vele szembeni kíméletes bánásmódot rendkívüli sakktudásának köszönhette. A tábor náci parancsnoka ugyanis nagyon kedvelte ezt a játékot, és igényt tartott a tehetséges fiatalember társaságára. Egy másik alkalommal az őrök felsorakoztatták a foglyokat, és minden tizedik embert főbe lőttek. „Elkövették azt a hibát, hogy élni hagytak egy szatiristát” – írta később erről az esetről Kishon. Végül a sobibori koncentrációs táborba tartó transzportból egy barátjával együtt sikerült megszöknie, és a háború hátralevő részét Stankó András néven bujkálva vészelte át. Ez idő alatt egy pincében rejtőzködve kezdte el írni Hajvédők című szatirikus regényét, amely a fasizmus kialakulásának zseniális paródiája.

A felszabadulást követően majdnem a Gulágon kötött ki, mint háborús bűnös (!), de Belorusszia felé félúton ismét szerencsésen megszökött. Hazatérve Budapestre a hányattatott sorsú fiatalember nagy örömére szüleit és nővérét életben találta, de családjának nagy része elpusztult a soában. Beiratkozott az egyetemre, ahol szobrászatot és művészettörténetet tanult, 1948-ban diplomázott. Ugyanebben az évben családja a tudtán kívül beküldte a Hajvédők kéziratát egy irodalmi pályázatra, amelyet megnyert, és ennek köszönhetően hamarosan a Ludas Matyi című újság munkatársa lett. Időközben nevét Hoffmannról a kevésbé burzsoá hangzású Kishontra változtatta. Ez idő tájt nősült először: Klamer Évát vette feleségül, akivel tizenkét évig voltak házasok, és egy Rafi nevű fiuk született.

Hiába kezdett „befutni” újságíróként, a kommunista diktatúra erősödésével Kishontnak nem volt maradása Magyarországon. 1949-ben Izraelbe emigrált. Az anekdota szerint ekkor történt, hogy a bevándorlási hivatalnok az író nevének bejegyzésekor közölte a megdöbbent Kishont Ferenccel, hogy márpedig ilyen név nem létezik – majd önkényesen törölte a „t”-t a vezetéknév végéről (Izraelben egyébként van egy Kishon nevű folyó), a Ferencet pedig kreatív lazasággal Efraimként regisztrálta.

www.hetek.hu