Orosz zsidó érzések flamand előadásban

Tegnap Brodszkij, a Nobel-díjas (1987), orosz származású amerikai zsidó költő munkáiból „VERS ÉS DALLAM; EMIGRÁCIÓ, TÜKÖRKÉP” címen előadást lehetett hallani a Futurspektiv2 keretében a Trafóban.

„A postajárat pilótája, mint egy
bukott angyal, vodkát vedel magában.
Múltat idézőn megindítanak
a hegedűk. Az ablakon tetők
derengenek be szüzesség-fehéren.
Harangok zúgnak. Besötétedett.”

(Joszif Broszkij: Elégia – Baka István fordítása)

Joszif Brodszkij Nobel-díjas költő két flamand, egy zeneszerző/zongorista és egy színész szemével.  A Brodszkij koncertek két szereplője, Kris Defoort és Dirk Roofthooft a vers, a dallam, az emigrációba kényszerített orosz költő műveinek időt álló ereje és metafizikus tartalma előtt tiszteleg. Élet, halál, szerelem, bajtársiasság – ezek voltak az 1987-ben Nobel-díjjal jutalmazott életmű fő kérdései és csomópontjai. Nem véletlenül: Brodszkijt 1964-ben – 24 évesen – „tunyejadsztvo”, azaz közveszélyes munkakerülés címén perbe fogták, és öt év száműzetésre ítélték. Tizennyolc hónapot töltött egy nyomorúságos, északi faluban. A kiszabadítására indított mentőakció akkor sikerrel járt, de 1972 őszén egész egyszerűen kiutasították az országból.

Az előadás során a két flamand művész arra törekszik, hogy megteremtse azt a fajta érzéki és költői atmoszférát, azt a szépséget, amelyről Brodszkij verseiben is gyakran beszél. Azt a különös bizsergést, amit az ember az ujja hegyén érez, amikor megsimogatja szerelme arcát.”