Négyen párbeszédben – DANAKA

Szeptember elején nyitotta meg kapuit Budapest szívében – az impozánsan felújított Mala Zisser épületben – az Izraeli Kulturális Intézet. A kormányoktól független anyagi forrásokból fenntartott intézmény egyik, és talán legfontosabb célkitűzésének az izraeli kortárs művészet bemutatását tekinti. A dialógus modern tánccal elnevezésű rendezvényen ezúttal a kortárs izraeli táncművészet egy fiatal alkotója, Dana Katz kerülhetett párbeszédbe – mozgásban és verbálisan is – Góbi Ritával, a magyar GoBe társulat alapító koreográfusával.  

A különböző műfaji csemegékkel kecsegtető este első felében a mozdulatok játszották a főszerepet. Az izraeli DaNaKa Company alapító koreográfusa, Dana Katz, együttesének egyik tagjával, Mor Gur-Arie-vel mutatta be Ul című kettősét, az intézmény táncteremmé alakított tetőtéri termében. A kettős egyébként az éppen most zajló Szóló-Duó Táncfesztivál versenyprogramjában is helyet kapott. Ezt követően lépett színpadra Góbi Rita, táncosával és zenészével, majd a két alkotó filmes munkáiból kaptak ízelítőt az érdeklődők a szakmai beszélgetés előtt.

A DaNaKa együttes Ul című duója a távolság elválasztó fenyegetését és az azt leküzdeni kívánó emberi attitűdöt vonja nagyító alá. A koreográfus a két nő közti lelki kapcsolat mély kötelékeinek kiismerhetetlen labirintusát szedi ízekre, majd illeszti össze újra úgy, hogy a részletesen kidolgozott mozdulatsorok és a tökéletesre csiszolt technika által sajátos atmoszférájú, belső folyamatokra koncentráló darabvilágot teremtsen. A mozgásnyelv tükrözi az ismert izraeli kortárs táncegyüttesek ízlés- és formavilágát; a kissé szögletes mozdulatok közé szépen ékelődnek a precízen kidolgozott, de érzelmi feszültséggel kísért elemek. A csupán egyetlen, a játéktér bal oldalán elhelyezett sárgás fényű lámpa sugara vetül mindvégig az előadókra, akik a darab egy pontján – kilépve szerepükből – erősen keresik a szemkontaktust a külvilággal, mintha megoldást, segítséget csupán kívülről várhatnának. A keretes felépítésű koreográfia nyitánya és záró képe hangsúlyos; az egymás nyakában mozdulatlanul ülő, a játéktér hátsó fala felé forduló táncosok képe azt sugallja, hogy igyekezetük hiábavaló, nem képesek megváltoztatni a megváltoztathatatlant.
 
Góbi Rita egészen mást gondol a kortárs táncról, más úton halad, mint izraeli kollégája. Tehetsége és kreativitása leginkább a színpadkép látványának megtervezésében, összehangolásában nyilvánul meg, mintsem a szokatlan koreográfiai ötletekben. Fehér fal című munkájában egy férfi és egy nő ősi ösztönökből táplálkozó hatalmi harcait jeleníti meg. A hosszú, fekete kabátos, élő zenés belépő után, mindkét szereplő, a koreográfus és táncosa, Parti Péter is, fehér tütüben és fehérre sminkelt bőrrel jelenik meg. Falból kilépő figurák, életre kelő szobrok, vagy falak közé zárt bolyongó szellemek – nem tudjuk meg. De valójában nem is fontos a definiálás – Góbi Rita ugyanis inkább a kortárs művészet lírai aspektusát ragadja meg és csupán a hangulatfestéssel törődik. Sok az improvizatív betét, talán csak kanavász létezik, amelyet az adott pillanat tölt meg érzelemmel és mozdulatokkal. Góbi Rita a klasszikus balett irányából érkezett a modern tánc világába és mintha formanyelve hiányos lenne a benne forrongó kibeszélésre váró gondolatokhoz. A Fehér falban is gyakran nyúl olyan gesztusokhoz, amelyek a klasszikus balett mímes gesztikulációit idézik. A darab mégis egységben marad és Góbi szuggesztív színpadi karaktere bármilyen fiktív figurát képes életre kelteni.

A két előadás nagyszerűen egészíti ki egymást. A modern tánc dialógusa ezen az esten létrejött. Amíg a DaNaKa letisztult, részletesen kidolgozott, zárt formanyelve a „tiszta tánc” műfaját erősíti, addig Góbi Rita teátrális ösztönszínháza teret ad a rögtönzés művészetének és táncszínházi irányba tereli a figyelmet.
A táncelőadásokat követő (tánc)filmek által meggyőződhettünk arról, hogy van létjogosultsága a kortárs táncnak a filmvásznon. Az alkotók egyfajta általános emberi nyelvként használják a tánc- és mozgásművészetet és ezáltal új műfajt teremtenek a filmművészeten belül. A műfaj egyébként egyre szélesebb köröket ér el és komoly nemzetközi fesztiválok adnak otthont az effajta munkáknak, mint például a Los Angeles-i Dance Camera West nemzetközi seregszemle. Dana Katz filmje, a BoomBox két ringbe szálló, öklöző lány absztrakt, allegorikus ábrázolása. Az alkotás érdekessége, hogy a koreográfia a nők számára is kötelező, két éves, izraeli katonai szolgálat után, és annak élményeiből született. Góbi Rita az általa bemutatott filmben koreográfusként, mozgásszakértőként vett részt. Egy aknába szorult állati attribútumokkal felruházott férfi menekülésének stádiumait kellett mozdulatokba foglalnia. Munkája ígéretes, a film (látvány)világában bizonyára atmoszférateremtő képességeit jól tudná kamatoztatni a koreográfus.

Szerző: Vida Virág