Tomboló vihar három hangszeren
A szokásos koncertkéséssel megérkezett Jamie Saft és kompániája. Nem teketóriáztak, nem is néztek szét, csak leültek és pár köszöntő szó után bele is csaptak a lecsóba.
Zornokkal kezdtek. Kicsit mintha lassan melegedtek volna bele, mert bár rendkívül profi előadást hallottunk, az elején mintha csak maguknak játszottak volna.. de azt hogy! Nagyon finoman felépített zenéket játszottak nagyon finoman felépített stílusban. A zsidó dallamok modern jazz köntösben amúgy is tetszetős egységet alkot, így végig élvezetes maradt, és sokszor tátott szájjal figyeltük, hogyan tépik a húrokat, csikorgatják a cintányért és harmóniát teremtenek a katarzis közepette.
Greg Cohen és Ben Perowsky (főleg Ben) szinte végig főszerepet kapott, és Saft fogta össze, vezette a triót. Elsősorban a zenék előadására figyeltek, ez látszott, és idővel mind otthonosan érezték magukat. Viccelődtek és teljesen természetesen kezelték a közönséget. Saft az előadás végefelé sokszor rápillantott a telefonjára az idő miatt, de aztán teljesen felesleges volt aggódnunk, mert kétszer is visszajöttek a befejezés után! Ennek során hallhattuk Dylan Ballad of a Thin Man nótáját, Jamie előadásában.
A Trafó hangosítása nem hagyott kívánni valót és a fényekről külön érdemes szólni, mert a fénykeverés sorrendje és a beállítása magasan hozzájárult az est sikeréhez.
Legutóbbi hozzászólások