Sammy Davis, Jewnior

Volt egyszer egy ifjabb Sammy Davis, aki 1925-ben született, fekete és keresztény családban. Ám papa és mama hamar elváltak, és a kis Sammy a nagymamához került, de apuci, id. Sammy és Will bácsi turnézni vitték a tánctársulatukkal, ahol megtanulta tőlük a táncolás minden csínját ‘s bínját.

Szép kis rózsaszín felhők közé keveredett, ahol a két „öreg” pajzsa alatt nem érhették az amúgy rendkívül kemény rasszizmus villámai. Ez azonban egy csapásra megváltozott a II. Világháború során, ahol az amerikai seregben kapott is keményen az arcába. Később erről úgy nyilatkozott, hogy kedves volt apjáéktól, hogy megvédték az élet valóságától, de nem kellett volna..

Miután leszerelt, belevetette magát a szórakoztatóiparba ahol a tehetségét, mint „fegyvert” vetette be a feketéket ért hátrányos megkülönböztetés ellen.

1954-ben aztán majdnem elérte a végzet. Csaknem halálos autóbalesetet szenvedett Las Vegasból hazafelé a 66-os úton. Kórházba került, ahol közölték vele, hogy fél szemére megvakult. Az alatt idő alatt, amit a kórházban töltött, rendkívül sokat beszélgetett Eddie Cantor nevű barátjával, aki mesélt neki a zsidók és négerek kulturális hasonlóságairól. Aztán a kezébe akadt Paul Johnson A History of the Jews című munkája, és Sammy azon kapta magát, hogy ő bizony prozelita lesz és felveszi a zsidó vallást. „A zsidók sohasem halnak meg. Három évezred tanítása kitartó lelket adott a lemondáshoz és megteremtette bennük az élethez való ragaszkodás soha meg nem törő elképesztő vágyát.”

Davis később elvette a svéd May Brittet, ami akkor az USA 50 államából 31-ben tiltott dolognak számított. Sammy amúgy sem izgata magát a botrányok miatt sohasem. Az amerikai szórakoztatóipar egyik legösszetettebb figurája volt. Táncolt, énekelt, zongorázott, színészkedett és komédiázott. Tulajdonképpen mindent megcsinált, amit lehetett, míg 1990 májusában kaliforniai házában nem végzett vele a torokrák.