Heifetz izzó hegedűje

Az ismert zsidó vicc szerint azért van annyi jó zsidó hegedűművész, mert hegedűvel mégis könnyebb menekülni… Valóban, a legnagyobb hegedűművészek között szinte kizárólag zsidó származásúakat találunk. Közülük első helyen egy olyan művészt emelnék ki, akiről mind Menuhin, mind Stern, mind pedig Perlman is egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy a legvirtuózabb mind közül: Jascha Heifetz

Jascha Heifetz (1901-1987) Litván származású amerikai hegedűművész volt. Csodagyerekként indult, három éves korától tanult hegedülni, először hegedűtanár édesapja irányításával. Hét éves korában Kaunaszban debütált Mendelssohn Hegedűversenyével, kilenc évesen pedig Szentpétervárra került Leopold Auer hírneves iskolájába. Ebben az időszakban már Németországban, Ausztriában és Skandináviában koncertezett, Fritz Kreislernek is játszott, aki a fáma szerint ezt nyilatkozta közös zenélésük után: “Ezek után mi többiek akár össze is törhetjük hegedűnket”.

A család az oroszországi forradalom előtt nagy nehézségek árán az USA-ba utazott. Heifetz 1917. október 27-én mutatkozott be a Carnegie Hallban, és oly virtuozitással és muzikalitással játszott, hogy a kritika a legmagasabb elismeréssel nyilatkozott róla. Szinte egy éjszaka alatt Amerika bálványa lett. Ott-tartózkodása első évében csak New Yorkban harminc hangversenyt adott. 1925-ben megkapta az amerikai állampolgárságot, majd később, az 1940-es években New York után Los Angelesbe, Beverly Hillsbe költözött.

Jascha Heifetz az RCA Victor lemezkiadóval készítette első felvételét még 1917-ben, és ezután is szinte kizárólag velük dolgozott. Játékára a hibátlan technika és a széles vibrátó volt jellemző. Konzervatív színpadi viselkedése és a tökéletest megközelítő technikai tudása alapján időről időre az a vád érte, hogy túl mechanikus és hideg. Ám a kritikusok és a pályatársak zöme ezzel nem ért egyet. Különösen a portamento rá oly jellegzetes használatával rendkívüli érzelmi hatást tudott elérni. “Hangszíne olyan, mint az izzó láva.” – mondta róla egyszer Itzhak Perlman.

Jascha Heifetzet harmadik izraeli turnéján 1953-ban megtámadták a koncertjein előadott Richard Strauss Hegedűszonáta miatt, mivel Strausst náci zeneszerzőnek tartották. Sajnos a támadás során Heifetz jobb karja megsérült, utolsó koncertjét le is kellett mondania. Ennek ellenére 1972-ig tovább folytatta a koncertezést. 1972-ben egy csak részleges sikerű vállműtétet követően a vonót már nem tudta olyan magasra tartani, mint azelőtt. Ezután nyilvánosan már nem szerepelt, felvételeket sem készített, a tanításnak szentelte életét. Tanított a los angelesi egyetemen, a dél-kaliforniai egyetemen, és otthonában is tartott kurzusokat.

Jascha Heifetz élete során több mint nyolcvan albumot készített. Számtalan Grammy-díjjal tüntették ki, és halála után 1999-ben bekerült a Grammy Hírességek Csarnokába is. Birtokában volt az 1714-es “Delfin” Stradivari, és az 1740-ben készült “ex David” Guarneri. Ez utóbbi most egy san franciscoi múzeumban található. Heifetz végakarata szerint az ”arra érdemes” hegedűművészek különleges alkalmakkor játszhatnak rajta.

Egy zseniális trió: Heifetz, Rubinstein és Piatigorszkij

fidelio.hu
G.T.