Artur Schnabel

Schnabel életteli előadásmódja, alapossága és lelki mélységekbe hatoló Beethoven- és Schubert-interpretációja szinte felülmúlhatatlan. De ki is volt Artur Schnabela magánéletben?
Artur Schnabel zongoraművész, zeneszerző és zenetanár Lengyelországban, Lipnik városában született. Hét éves korától Bécsben tanult Theodor Leschetizkynél, aki ezt mondta neki: „Ön soha nem lesz zongoraművész. Ön zenész.” Schnabel megfogadta ezeket a szavakat, és ahelyett, hogy mutatós, virtuóz darabokat vett volna fel repertoárjába, Mozart, Beethoven és Schubert darabjaira koncentrált. Zeneszerzést is tanult Eusebius Mandyczewskinél, aki Brahms barátja volt.

1900-ban Berlinbe költözött, itt indult zongoraművészi karrierje. Zenekari koncertekkel – Artur Nikisch karmester vezényletével –, kamarazenészként, valamint későbbi felesége, Therese Behr alt énekesnő előadásainak kíséretével szerzett hírnevet. Felesége feltehetőleg hatással volt darabjai megválasztására is, bátorítva Schnabelt Schubert-szonáták és Brahms- zongoraművek felfedezésére.

Az I. világháborút követően gyakran turnézott az Egyesült Államokban, Oroszországban és Angliában. 1925-től a berlini Állami Akadémián tanított, ahol mesterkurzusai óriási elismerést hoztak számára. Úttörő szerepe volt az akkoriban mellőzött Schubert-szonáták és Beethoven-művek népszerűsítésében. Egy spanyolországi turnéról Schnabel azt írta feleségének a Diabelli-variációk előadásáról, hogy megsajnálta a közönséget: „Én vagyok az egyetlen, aki élvezem, és én kapom a pénzt; ők fizetnek és szenvednek.”

Schnabel koncertsorozatot adott Beethoven teljes zongoraszonáta-ciklusából, és ő játszotta először ezeket lemezre. A felvétel 1935-ben lett készen, azóta is rendszeresen kiadják; ezt sokan fordulópontnak tekintik Beethoven szonátáinak értelmezésében. Schnabel felvételt készített Beethoven összes zongoraversenyéből is.

Annak ellenére, hogy Artur Schnabel szinte soha nem lett hűtlen Beethoven, Schubert, Mozart és Brahms műveihez, saját kompozíciói majdnem mind atonálisak. Neves zenésztársakkal játszott kamarazenét: Carl Flesch és Szigeti József hegedűművészekkel, Paul Hindemith brácsaművésszel, Pablo Casals és Pierre Fournier csellistákkal. Tanítványai közé tartozott Leon Fleischer, Alan Bush, Eunice Norton és a rádiós személyiség Karl Haas.

Artur Schnabel a náci hatalomátvétel után, 1933-ban elhagyta Berlint. Egy ideig Angliában élt, s a Como-tó partján fekvő Tremezzoban tartott mesterkurzusokat. 1939-ben Amerikába költözött. 1944-ben amerikai állampolgár lett. A michigani egyetemen kapott tanári állást, de a II. világháború után visszatért Európába. Élete végéig folytatta a koncertezést és a komponálást. Három szimfóniát, egy zongoraversenyt, öt vonósnégyest és néhány kisebb művet alkotott. Számos lemezfelvételt is készített. Svájcban halt meg 1951. augusztus 15-én.

Forrás: Fidelio