Elhunyt Hanan Eshel

Hosszan tartó és súlyos betegség után 2010. április 7-én, szerdán elhunyt Hanan Eshel (1958-2010) régész, a Második Templom korszakának kitűnő tudósa, qumranológus, a Tel Aviv-i Bar Ilan Egyetem professzora, aki a „Martin Szusz Land of Israel and Archaeology” tanszék vezetőjének tisztét is betöltötte 2002 és 2004 között.
Doktorátusát a Héber Egyetemen szerezte, vendégprofesszorként előadott a Harvardon, Oxfordban és a Michigani Egyetemen. Több mint 200 szakcikket írt, amelyből előbb héberül, majd 2009-ben angolul is megjelent egy válogatás az Eerdmans és a Yad Ben-Zvi közös kiadásában. A jeruzsálemi Carta Kiadó tavaly elkezdett Field Guides sorozatának három kötetét is ő írta (Masada, Ein-Gedi és Qumran).

Grüll Tibor, a szerző: Legutoljára tavaly nyáron találkoztunk. Azért mentem Jeruzsálembe, hogy a Givat Ram-i Nemzeti Könyvtárban egy épp készülő könyvem kéziratát lezárjam. Tudtam, hogy ő is ott lesz az olvasóteremben, ezért nem is írtam meg előre, hogy jövök. Így is lett, régi ismerősként üdvözöltük egymást, mintha csak tegnap találkoztunk volna.
Én először — nem captatio benevolentiae gyanánt, arra nem is lett volna szükség —  őszinte lelkesedéssel toltam az orra elé előző nap vásárolt könyvét, amely A Holt-tengeri tekercsek és a Hasmóneus állam címen jelent meg. „Vettem egy klassz könyvet, ismered?” — kérdeztem. A válasz egy kényszeredett mosoly volt, majd maga elé húzta és dedikálta a kötetet. Igen mély szomorúság bujkált a tekintetében, de ekkor még nem értettem, miért. A rákkal küzdött. Felesége, a mindig kedves Esther (akinek nagyszülei Erdélyből vándoroltak ki, de ő már csak annyit tudott: „Jó napot kívánok!”) kijött hozzánk és röviden elbeszélgettünk a könyvtár előtti fotelsoron. A téma, mint mindig: szakmai kérdések. Hanan és Esther megjegyzései mindig félelmetesen pontosak, precízek, megbízhatóak voltak. Ezért is fordultam hozzájuk tanácsért. Megmutattam nekik egy előtte néhány héttel Olaszországban talált héber graffitit, mire ő karon fogott, bevitt az olvasóterembe, odament az egyik polchoz, és leemelt egy kötetet, amiben odalapozott egy felirathoz, és felhívta a figyelmemet egy hasonlóságra. Nemcsak képes volt, hanem kész is volt segíteni. Bárkinek. Szinte hihetetlen, hogy Hanan, ez a dinamikus, erőteljes karakter, akivel 2005-ben a Hetek című hetilapban A tekercsek titkai címen jelent meg riportom, végleg elment közülünk. (Az alábbi fénykép is ezen a túrán készült.) Vigasztalásul csak az szolgálhat, hogy hívő ember volt, családjával együtt. „Legyen lelke az élők csomójába kötve!”

bibliairegeszet.blog.hu