Álomformák és lélegző terek

Friedensreich Hundertwasser festő, grafikus és építész a 20. század egyik legkülönösebb művészegyénisége volt. Gazdag alkotói fantáziája a festészet, a grafika, az iparművészet és az építészet területén egyaránt megmutatkozott. Minden eszközt felhasznált mélyen humanista, az ember és az őt körülvevő környezet harmóniájának megteremtését hirdető életfilozófiájának kifejezésére.
Friedensreich Hundertwasser (1928-2000, polgári nevén Friedrich Stowasser), mindent tisztelt, ami él – amit épített virággal, növénnyel telepítette be.
Művészete a bécsi századforduló világából eredeztethető, forrásait a szecesszió formakincsében és a Wiener Werkstätte munkamódszerében fedezhetjük fel. A sokoldalú alkotó Magyarországon leginkább építészetéről ismert, pedig saját magát mindig képzőművészként aposztrofálta. Pályája során azonban olyan egymástól távol eső művészeti jelenségek is megérintették, mint a naiv festészet, az informel, illetve Antoni Gaudí építészete. Rendkívül gazdag grafikai és iparművészeti munkásságában a színek és formák tobzódását éppúgy megfigyelhetjük, mint épületein. Képein a természet sokszor absztrahált, épületeit azonban körülölelik, befedik vagy annak nyílásait kitöltik a zöldellő fák, virágzó bokrok, melyek a színes, hullámzó, minden szögletest ívvé formáló építészeti környezettel egységbe forrva hirdetik alkotójuk ökológikus világszemléletét.

A bécsi városkép részévé vált ökológiai szemétégető, lakótelepek, iskolák, templomok tervezője gondolkodásmódjával, művészetével, külcsínjével szokáson kívül álló volt, és műértőt, laikust egyaránt meghökkentett. Szegény-gazdagon élt és gazdag-szegényen hunyt el.
Nem volt földrész és ország, melyet ne ismert volna, ahol ne dolgozott volna az emberi sors természettel való összekapcsolásán. Zsidó származása miatt még idősen is szenvedett a nemzetiszocializmus világától. Hatvanegy évesen kivándorolt a „szabad világba”, azért Új-Zélandra, mert távolabb már nem lehetett.

„Szeretem a földgolyót két kézzel és két oldalról átfogni!” Hundertwasser

Négyszáz hektárnyi farmján harmincezer vagy háromszázezer (a számtalan médiahír szerint) fát ültetett saját kezűleg, otthonában mindent a természettől vett. A világítást liánokra akasztotta, humusztoalettet alakított ki, az áramot pedig napenergiából nyerte…

Hundertwasser hetvenegy éves korában hunyt el a nyílt tengeren. A Queen Elisabeth II. luxuskabinjában vacsora előtt kissé szenderegni kívánt. Egyszerűen elaludt. Kegyes volt hozzá a sors, kedvenc környezetében hagyta el a földi világot. Ökológiai temetést kívánt. Ma egy tulipánfa alatt nyugszik saját birtokán.
„Az ember álma könnyen lehet valóság, a valóság maga azonban nagyon is puszta, kietlen. A festészetre a színgazdagság és vidámság jellemző. A festmény nem fénykép, saját erőből kell kifejlődnie. A kép nem is tőlem van, csupán én lettem a kiválasztott, hogy hozzásegítsem létrejöttéhez. Persze, ha egy művész dolgozik, az önkielégülés terápia is egyben. És ha egy alkotással csak egyetlen lépéssel is közelebb férkőzhetünk Istenhez, miért is ne tennénk azt?!”