Álomformák és lélegző terek
Friedensreich Hundertwasser festő, grafikus és építész a 20. század egyik legkülönösebb művészegyénisége volt. Gazdag alkotói fantáziája a festészet, a grafika, az iparművészet és az építészet területén egyaránt megmutatkozott. Minden eszközt felhasznált mélyen humanista, az ember és az őt körülvevő környezet harmóniájának megteremtését hirdető életfilozófiájának kifejezésére.
Friedensreich Hundertwasser (1928-2000, polgári nevén Friedrich Stowasser), mindent tisztelt, ami él – amit épített virággal, növénnyel telepítette be.
Művészete a bécsi századforduló világából eredeztethető, forrásait a szecesszió formakincsében és a Wiener Werkstätte munkamódszerében fedezhetjük fel. A sokoldalú alkotó Magyarországon leginkább építészetéről ismert, pedig saját magát mindig képzőművészként aposztrofálta. Pályája során azonban olyan egymástól távol eső művészeti jelenségek is megérintették, mint a naiv festészet, az informel, illetve Antoni Gaudí építészete. Rendkívül gazdag grafikai és iparművészeti munkásságában a színek és formák tobzódását éppúgy megfigyelhetjük, mint épületein. Képein a természet sokszor absztrahált, épületeit azonban körülölelik, befedik vagy annak nyílásait kitöltik a zöldellő fák, virágzó bokrok, melyek a színes, hullámzó, minden szögletest ívvé formáló építészeti környezettel egységbe forrva hirdetik alkotójuk ökológikus világszemléletét.
A bécsi városkép részévé vált ökológiai szemétégető, lakótelepek, iskolák, templomok tervezője gondolkodásmódjával, művészetével, külcsínjével szokáson kívül álló volt, és műértőt, laikust egyaránt meghökkentett. Szegény-gazdagon élt és gazdag-szegényen hunyt el.
Nem volt földrész és ország, melyet ne ismert volna, ahol ne dolgozott volna az emberi sors természettel való összekapcsolásán. Zsidó származása miatt még idősen is szenvedett a nemzetiszocializmus világától. Hatvanegy évesen kivándorolt a „szabad világba”, azért Új-Zélandra, mert távolabb már nem lehetett.
„Szeretem a földgolyót két kézzel és két oldalról átfogni!” Hundertwasser
Négyszáz hektárnyi farmján harmincezer vagy háromszázezer (a számtalan médiahír szerint) fát ültetett saját kezűleg, otthonában mindent a természettől vett. A világítást liánokra akasztotta, humusztoalettet alakított ki, az áramot pedig napenergiából nyerte…
Hundertwasser hetvenegy éves korában hunyt el a nyílt tengeren. A Queen Elisabeth II. luxuskabinjában vacsora előtt kissé szenderegni kívánt. Egyszerűen elaludt. Kegyes volt hozzá a sors, kedvenc környezetében hagyta el a földi világot. Ökológiai temetést kívánt. Ma egy tulipánfa alatt nyugszik saját birtokán.
„Az ember álma könnyen lehet valóság, a valóság maga azonban nagyon is puszta, kietlen. A festészetre a színgazdagság és vidámság jellemző. A festmény nem fénykép, saját erőből kell kifejlődnie. A kép nem is tőlem van, csupán én lettem a kiválasztott, hogy hozzásegítsem létrejöttéhez. Persze, ha egy művész dolgozik, az önkielégülés terápia is egyben. És ha egy alkotással csak egyetlen lépéssel is közelebb férkőzhetünk Istenhez, miért is ne tennénk azt?!”
Legutóbbi hozzászólások