Rost Andrea elhagyta a műfaját

Rost Andrea ezúttal nem operát énekel. A Pannon dalok című október 17-i koncertjén magyar népdalok, klezmer dallamok, cigányzene váltja majd egymást. Német és olasz nyelvterületen is van már lekötött koncertje. A világ számos nemzetközi színpadán fellépő művésznő vajon miért a cigány és a zsidó folklórhoz nyúlt a magyar népdalok mellett?
Rost Andrea bármit képes és kész előhozni magából

„Egy zenész ismerősömön keresztül megismertem Jávor Fegyát, a klezmer zenekar vezetőjét, majd azokat a fantasztikus népzenészeket, akikkel ezen a felfedezőúton együtt próbálkozunk. Ez a három, egymásra sokat ható népzenei irány gyönyörűen példázzák azt, hogy hogyan lesz három különböző dologból egység. A mi olvasatunkban a hangszerelésben valós összefonódások vannak. A duda vagy a cimbalom bekerül a klezmer számokba, a harmonika pedig a magyar dalokba. Ezzel az anyaggal meg tudjuk mutatni, hogy mindannyiunk érzelmei ugyanolyanok. Csalódás, szerelem, vágyódás, vágyakozás, elvágyódás, remény, reménykedés, kirekesztettség – ugyanezekről beszél mindegyik dal. Egyek vagyunk, ugyanazt mondjuk el másként” – mondja Rost Andrea, aki a klezmerben, a jiddis dalokban használja az operai hangját, a magyar és a cigány népdalokban viszont nem. Mindezt nagy kihívásnak tartja.

A művésznő a világ számos nemzetközi színpadán énekel.

„A legtöbbször a bécsi Staatsoperben énekeltem, de minden színpad az otthont jelenti. Budaörsön élek huszonnégy éve, az ottani művelődési ház színpada is olyan, mint a milánói Scala. Amint az ember kiáll a dobogóra, az felelősség – bárhol is van, ugyanúgy kell énekelnie. A művészet megnyilatkozás, kitárulkozás, az „adok” állapota, és ez nincs színházhoz kötve.”