David Grossmann kapta a német könyvszakma Békedíját

David Grossmann izraeli író kapta idén a német könyvszakma Békedíját, az átadási ceremóniára vasárnap délben került sor a frankfurti Szent Pál templomban.

A német könyvkiadók és könyvkereskedők egyesületének (Börsenverein) indoklása szerint a díjjal idén olyan személyiséget tiszteltek meg, aki évek óta következetesen és aktívan szerepet vállal az izraeliek és palesztinok közötti megbékélés előmozdításáért. Művei „a reményt szólaltatják meg, mert nem hagyja, hogy a hazájában, a világban és a bennünk dúló háborúé legyen az utolsó szó” – indokolta a döntést Gottfried Honnefelder, a Börsenverein elnöke.

A kitüntetett írót méltató laudációjában Joachim Gauck egykori keletnémet polgárjogi aktivista rámutatott: Grossmann, akinek fia 2006-ban a libanoni Hezbollah ellen vívott háborúban egy rakétatalálat következtében vesztette életét, rendíthetetlenül elutasítja, hogy bekapcsolódjon a bosszúért lihegők kórusába. „Példája arra tanít bennünket, hogy az emberek nem szükségszerűen válnak a körülmények áldozatává: igenis van választásuk” – fogalmazott Gauck.

Méltató beszéde végén közvetlenül az 56 éves íróhoz intézte szavait: „ott állsz Góliáttal, a hétköznapi gyűlölettel szemben, és még csak egy parittya sincs a kezedben. De akkor is te vagy Dávid”.

A német könyvszakma 25 ezer euróval járó Békedíját minden évben a Frankfurti Könyvvásár utolsó napján adják át a kitüntetett személynek. A vasárnapi ceremónián jelen volt Christian Wulff német szövetségi elnök is.

Magyarul is megjelent:
David Grossmann – Oroszlánméz

„Az én Sámsonom nem azonos a bátor hadvezérrel (aki valójában sohasem állt népe élére), sem pedig a magát Jahvénak szentelt fogadalmárral, a nazírral (aki, lássuk be, bizony rabja volt a szajháknak s a bujálkodásnak), sőt még csak nem is egy acélos izmú merénylő. Az ő története az én olvasatomban elsősorban egy férfiról szól, kinek örökös küzdelem volt az élete, miközben iparkodott megbékélni a nagy hatalmú végzettel, mely osztályrésze lett, s igyekezett beteljesíteni a sorsot, melyet nyilvánvalóan még érteni sem érthetett a maga teljességében, nemhogy beteljesíthetett volna.”

MTI/JewBox.hu