Színházi ajánló – Alkony

Odessza, 1913. – az utolsó békeév a háborúk, a forradalmak előtt. Pezseg az élet, virágzik az üzlet és a bűn, randalíroznak a gengszterek, szól a zene. Oroszok, ukránok, zsidók, törökök, mindenféle náció nyüzsög a tengerparti városban. Babel elfeledett művét, melyet negyven éve nem mutattak be Budapesten, most Morcsányi Géza új, izgalmas nyelvezetű fordításában és fantasztikus szereposztással és a Vodku közreműködésével fedezheti fel újra a közönség a Radnóti Színházban.

Mendel Krik, a zsidónegyed hírhedett figurája, jól menő fuvarozócég tulajdonosa 62 éves korában rájön, hogy más életet akar élni. Csakhogy időközben felnőttek a fiai, elegük van az apai zsarnokságból, részt követelnek maguknak az üzletből. És a nagy természetű apa azzal sem számol, hogy a fiúk, az új generáció gyermekei nem válogatnak az eszközökben, diadalmaskodni akarnak mindenáron. Az összecsapás életről-halálról szól: „az alkony vére önti el az égboltot”…

Iszaak Babel (1894–1941), a sztálini terror áldozata, különleges erővel ábrázolja az ősi apa-fiú szembenállás 20. század eleji változatát. Balladai erő, chagalli humor és fájdalom, torokszorító feszültség árad a drámai történet minden pillanatából.

Iszaak Babel 1926-ban írt gyönyörű és felkavaró erejű drámája az Ogyesszai történetek novelláin alapszik. Az Alkony 1913-ban játszódik Ogyessza zsidó negyedében, és főszereplője Mendel Krik, a dörzsölt gengszter, aki az orosz irodalom legendás antihőse, és számos maffiózó- illetve keresztapa történet előképe lett.

Nézz bele a darabba

Iszaak Babel Odesszáról

Odessza szörnyűséges város, ezt mindenki tudja. Mégis, az Orosz Birodalomnak erről a fontos és elmondhatatlanul varázslatos városáról, legalábbis én úgy hiszem, sok jót is el lehet mondani. Képzeljenek csak el várost, amelyben derűs, felhőtlen az élet. A lakosság fele zsidó, a zsidó pedig az a fajta, amely néhány egyszerű dolgot nagyon jól az agyába vésett. Házasodnak, hogy ne éljenek magányosan, szeretnek, hogy örök életűek legyenek, gyűjtögetik a pénzt, hogy házuk legyen, s assszonyaiknak perzsaprém kabátkát ajándékozzanak, szeretik a gyerekeket, mivelhogy a gyermekszeretet igen jó dolog és fontos is.

Odesszában van egy nagyon szegény, sűrűn lakott és sokat szenvedő gettó, egy roppant önelégült polgárság meg egy borzasztóan feketeszázas városi duma.

Odesszában édesek és bágyasztók a tavaszi esték, a fűszeres akácillat és az egyenletes, lenyűgöző fényt árasztó hold a sötét tenger felett.

Odesszában esténként a bársonyosan sötét ég alatt nevetséges és kispolgári nyaralóikban kövér és nevetséges nagypolgárok heverésznek a szófán fehér zokniban, s emésztik bőséges vacsorájukat. A semmittevéstől hájat eresztett, naivul összefűzött, púderozott feleségüket pedig felhevült, temperamentumos jogász- és orvostanhallgatók szorongatják a bokrok mögött.

Odessza zenéje

Az Alkony című előadásunk fontos szereplője a Vodku zenekar. Ők alkották meg az előadás színes és gazdag zenei szövetét, mely nemcsak hangulati aláfestésként szolgál, hanem a történet szerves részévé válik. Az előadásban 13 dal hangzik el, köztük ez a két odesszai kocsmadal is, melyeknek magyar szövegét Bata István, a zenekar vezetője írta:

Zsibvásár

Az odesszai zsibvásárban mindig áll a bál,
A sok fogatlan halaskofa bőszen kajabál.
Minőségi árukészlet, minden kapható,
A szövet tartós, a zab olcsó, s a tréfli laktató.

Vékonypénzű vásárlókat hoz a villamos,
egy háromlábú kutyán röhög a sok fuvaros.
A népség vidám, és amíg leszáll az alkonyat,
Görög pópa, zsidó rabbi együtt iszogat.