Izraeli Dokumentumfilm fesztivál

Az első Izraeli Dokumentumfilm Fesztivál az Izraeli Kulturális Intézet és az Odeon Mozi közös szervezésében jött létre. A fesztivál célja bemutatni az elmúlt évek izraeli dokumentumfilmjeinek legjavát. A fesztivál nyitófilmje a palesztin-arab kapcsolatokat egy izgalmas kísérletben újraértelmező iskoláról szól.

Az Izraeli Kulturális Intézet 2011. április 28 és május 5 között szervezi meg hazánkban az első Izraeli Dokumentumfilmek Hetét. A fesztivál 8 filmet mutat be. Nyolc olyan digitális „pillanatfelvételt” amely hitelesen és pontosan mutatja be Izrael mindennapjait, problémáit, a palesztin és zsidó nép együttélésének legfontosabb kérdéseit – a mozgókép művészet realista, megkapóan egyszerű és őszinte nyelvén.

A filmhét időpontja: 2011. április 28. – május 5.

Helyszíne: Odeon mozi

A fesztiválon bemutatásra kerülő fontosabb alkotások:

Ashkenaz (2007, 70’ perc)
Mit jelent az, ha valaki askenázi? Rachel Leah Jones és beszélgetőtársai sokféleképpen próbálják megfejteni a szó értelmét, megérteni és megértetni, hogy mit jelent számukra a fogalom. Bár a film riportalanyai egyetlen kifejezést járnak körül, mondataik mögött mégis felsejlik Izrael minden konfliktusa, legyen szó a békés együttélésről vagy a Holokauszt feldolgozásáról.

Gáza / Sderot – Élet mindenek ellenére (2009, 52’ perc)
Az izraeli hadsereg 2008. december 27-én megszállta a gázai övezetet. A film a katonai hadműveletet megelőző bő két hónap történetét mutatja be az egymástól mindössze 3 kilométerre fekvő, szinte szomszédos Gáza (Palesztina) és településeken dokumentálásával. élő arabok és zsidók Sderot (Izrael) mindennapjainak.

443 (2010, 55’ perc)
A 443-as út a Mediterrán tengertől indul és a Jeruzsálem közeli hegyekben végződik. Az út egy része izraeli, egy része pedig palesztin területeken vezet keresztül. Erez Miller fiatal izraeli videofilm-rendező több száz kilométeren keresztül utazva mutatja be, hogy kik és hogyan élnek a kanyargós út mentén.

Híd a völgy fölött (2006, 55’ perc)
Wadi Ara (Kafr kara) Haifától mindössze fél óra autóútra fekvő kistelepülés. Olyan hely ahol az ott élő arab és zsidó szülők és tanárok úgy döntenek, szakítanak a két nép között fennálló sok évtizedes háborúskodással és gyűlölködéssel, és egy egyedülálló kísérletbe vágnak: héber-arab kétnyelvű, kettős nemzetiségű általános iskolát indítanak gyermekeik számára. A film ennek az egyedülálló kísérletnek állít emléket.

Magányos szamaritánus (2010, 50’ perc)
Egy kicsiny és törékeny vallási közösség számára nincs nagyobb csapás, mint valamelyik tagjának elvesztése. A dokumentumfilm az izraeli szamaritánus vallást elhagyó és „egyszerű zsidóvá” vált Sophie Tzedaka énekesnő küzdelmét mutatja meg családjával, hátrahagyott közösségével, gyermekkori emlékeivel.

Pizza Auschwitzban (2008, 65’ perc)
Dani Chanoch nem akármilyen túlélő: megjárta majd’ az összes gettót és haláltábort, Auschwitzot, Birkenaut, Dachaut, Mauthausent – hogy aztán mintegy fél emberöltő után újra visszatérjen szenvedéseinek színhelyére gyermekeivel. Chanoch utazása azonban egyedi: ő ugyanis nem gyásszal hanem humorral és nevetéssel vet számot múltjával. A film a zsidóság örök élnivágyásának, töretlen életszeretetének állít emléket.

Amos Oz: Az álmok természete (2009, 86’ perc)
A dokumentumfilm a szerző magyarul Szeretetről, sötétségről címmel megjelent családregénye után felvett időszak utazásait és találkozásait örökíti meg. A barátokkal és írótársakkal benépesített beszélgetések és író-olvasó találkozók világa mellett bepillantást nyerhetünk hétköznapjaiba és megismerhetjük a közel-keleti konfliktusról alkotott véleményét, „munkaeszközéhez”, a nyelvekhez fűződő intim viszonyát is. Az izraeli író spártai egyszerűséggel megélt hétköznapjaiba és megismerhetjük a közel-keleti konfliktusról alkotott véleményét, „munkaeszközéhez”, a nyelvekhez fűződő intim viszonyát is.