Újra Európában Capa „mexikói bőröndje”

Több mint 70 év után először tért vissza Európába Robert Capa „mexikói bőröndje”: a dél-franciaországi Arles városában rendszeresen megrendezett Fotótalálkozók idei kiadásán látható, feltárva a híres riporter megrázó fotóit az 1936-39-es spanyol polgárháborúról.

Ez a „bőrönd” valójában három kis dobozt tartalmaz, összesen 4500 negatívval. A felvételeket Robert Capa, a magyar származású világjáró haditudósító, valamint élettársa, Gerda Taro és Chim (David Seymour) készítette. Mexikóinak azért nevezik ezt az anyagot, mert miután 1940-ben nyoma veszett, a titokzatos bőrönd fél évszázaddal később Mexikóban került elő. 2007-ben átadták a New Yorkban működő nemzetközi fényképészeti központnak (International Photography Center – IPC), ahol Capa életművét őrzik.
 
„Valóságos csoda ez” – mondta az AFP-nek Cynthia Young, az IPC kutatója, az arles-i múzeumban szeptember 18-áig megtekinthető A mexikói bőrönd című kiállítás kurátora. Az képeket 2010-ben már bemutatták New Yorkban, Arles után a „bőrönd” Spanyolországba utazik. „Amikor az anyag eltűnt, egy bőrönd után kutattak, valójában különleges dobozokról van szó, a negatívtekercsek befogadásához rekeszekre osztott belsővel, a feliratok pedig a borító hátára kerültek” – mondta el Francois Hébel, az arles-i Fotótalálkozók igazgatója. „Igazi kincsestárat ismerhetünk meg” – tette hozzá.

A több ezer negatív között eddig ismeretlen felvételek is akadnak, és együtt lehetővé teszik az utókor számára annak jobb megértését, hogy miként dolgozott a három riporter, a modern haditudósítás három megalapozója. Mindhárman – a magyar Robert Capa, a lengyel Chim és a német Gerda Taro – zsidók voltak, és mindhárman emigrációban éltek, amikor 1933-ban Párizsban találkoztak. Azt követően, hogy Franco tábornok 1936-ban kirobbantotta a spanyol polgárháborút, a három fiatal fotóriporter elutazott a harcok színhelyére, hogy a köztársaságiak oldaláról tájékoztasson a harcokról.

Mindegyiküknek megvolt a maga stílusa. Robert Capa (1913-1954) minél közelebb akart kerülni az akcióhoz, a harcosokhoz. Az ő negatívtekercseiről készült nagyítások alapján követni lehet a csaták teljes menetét. „Capa nem rendezi meg fotóit. Ezt már korábban is tudtuk, de a mexikói bőrönd újra igazolja ezt” – mondta Francois Hébel.

Gerda Taro (1913-1937) szintén nem volt félős fajta. A frontvonalakra koncentrálta figyelmét és merész fotókat készített morbid témákról is. 1937-ben, amikor a brunetei ütközetet fényképezte, egy páncélos jármű elgázolta. Ő volt az első fotóriporternő, aki haditudósítás közben vesztette életét. Chimnél (1911-1956) minden az emberről szól. Ő a konfliktuson kívül mutatja be őket – a halászokat, a parasztokat, de hivatalos személyeket is. Robert Capával együtt 1947-ben részt vett a Magnum Photos ügynökség alapításában.

A három dobozt minden bizonnyal Capa, Chim és munkatársuk, Chiki Weiss, párizsi stúdiójuk vezetője készítette 1939 tavaszán. Amikor Hitler csapatai 1940 tavaszán Párizshoz közeledtek, Weiss, aki maga is zsidó volt, a dobozokat egy hátizsákba tette és kerékpáron Bordeaux felé indult. A negatívokat átadta egy dél-amerikai férfinak, és ezzel nyomuk veszett.

A negatívok az 1990-es évek elején kerültek elő Mexikóban, Francisco Aguilar tábornok személyes holmijai között. A katonatiszt Mexikó nagykövete volt a nácikkal kollaboráló vichy-i francia kormány mellett. Aguilar minden bizonnyal magával vitte a tekercseket, amikor 1942-ben elhagyta Franciaországot. Az elhunyt tábornok lánya a negatívokat átadta egy filmrendezőnek, aki kutatni kezdett és rájött, hogy a mexikói bőrönd került elő. Az anyagot végül egy ír filmes, Trisha Ziff közvetítésével juttatták el az ICP-nek: a nő filmet forgatott a fordulatos történet mexikói részéről.

www.mult-kor.hu