Amikor csak a kokain és az üveg nyaka marad

„A szíve legmélyén egy gyönyörű, vibráló zsidó lány volt, aki csak arra vágyott, hogy szeressék” – nyilatkozta egy barátja a kivételes tehetségű Amy Winehouseról, aki nem csak életében, de halálában is követte a legtragikusabb sorsú legendás zenészeket. A fiatal énekesnő holttestére testőre talált rá saját otthonában – egy 36 órás drog- és alkoholmámort követően. Története a sztáripar ellentmondásaiba enged bepillantást. A HETEK összeállítása.
Az idézett barát szerint Amy Winehouse rendszeresen emlegette, hogy fiatalon akar meghalni, hogy csatlakozhasson a „27-esek klubjához”, vagyis azokhoz a sztárokhoz – Hendrixtől és Janis Joplintól Kurt Cobainig –, akik 27 éves korukban haltak meg, de a mai napig őrzik hírnevüket .

Istenadta tehetség

A soul, a rhythm and blues és a dzsessz műfajában is elképesztően otthonosan mozgó énekesnő mindent meg is tett azért, hogy célját elérje. Egyfelől nagyon fiatalon és rekord gyorsasággal sikerült felépítenie karrierjét. 16 évesen még klubokban énekelt és kis költségvetésű demókat készített, három év múlva viszont már megjelent első albuma, a jazzes hangzású Frank. Majd újabb három esztendőt követően, 2006-ban jött ki a Back To Black, amiért öt Grammy-díjat zsebelt be – bár életvitele miatt nem kapta meg az amerikai vízumot, így az átadó ünnepségen nem vehetett részt. Ennek ellenére biztosította helyét a legkedveltebb zenészek között – egy idei becslés szerint vagyona mintegy hatmillió fontra (csaknem kétmilliárd forintra) rúgott.

Másfelől az énekesnőről az is régóta köztudott volt, hogy súlyos kábítószer- és alkoholfüggőség gyötri. Deviáns, lázadó életmódja már tinédzserként is szembetűnő volt: testén egyre szaporodtak a testékszerek és tetoválások. 14 éves korában ki is csapták a londoni Sylvia Young Theatre Schoolból, mert piercinget tetetett az orrába. Ugyanakkor a droggal való megismerkedése nyomán egyre agresszívebbé is vált. Előfordult, hogy koncerten megütött egy nézőt, majd férjét is. 2008-ban letartóztatták, mert egy jótékonysági rendezvényen szemen ütött egy táncosnőt egy közös fotó készítése közben. Egy másik alkalommal a Berkley bálon leköpte Pippa Middletont – William herceg feleségének húgát –, majd lefejelt egy fotóst.

Egy „karrier”állomásai

Rehab

Szülei és környezete szerint Amy-t férje, Blake Fielder-Civil vezette be a kábítószerek világába. A férfival 2007-ben titokban kötött frigy saját családját is meglepte, mivel a nem sokkal korábban kiadott Back to Black című albumát éppen a Blake-kel való szakítás ihlette. A házasság nem indult jól: egy családi perpatvart követően a párt véresen és zúzódásokkal a testükön fotózták le London utcáin. A férfit végül egy kocsma tulajdonosának bántalmazása és a bíróság félrevezetése miatt börtönbe csukták. Bár Amy sokszor nyilatkozta, hogy férjével kíván maradni, 2009-ben végül elvált tőle.

Életmódja azonban maradt a régi: leghíresebb száma, a Rehab éppen arról szól, hogy nem akar leszokni az alkoholról. Egykori stylistje viszont a temetést követően elmondta, Amy olyan sok heroint fogyasztott, hogy sokszor négy-öt napig is csokoládén és édességeken élt, mivel a drog lecsökkentette a vércukor szintjét. Winehouse olyannyira a kábítószerek rabságában élt, hogy egy Karib-szigeteki nyaralás során képes volt kétezer font értékű drogot lenyelni és átcsempészni a határon.

Világos volt, hogy ez az életforma hosszútávon nem tartható. Júniusban le kellett mondani Winehouse énekesnő európai koncertkörútját, miután annak első állomásán, Belgrádban annyira nem volt magánál, hogy előadása botrányba fulladt.

„Csak idő kérdése volt” – nyilatkozta Amy édesanyja, Janis, aki halála előtt alig egy nappal találkozott lányával, aki „már akkor sem volt magánál”. Az énekesnő több közeli barátja elmondta, hogy élete utolsó hetében gyakorlatilag folyamatosan ivott, és „vacak minőségű” extasy tablettákat szedett. Múlt héten pénteken este fél 11-kor találkozott dílerével , akitől kokaint, ecstasyt, ketamint és heroint vásárolt. Amikor az esti partit elhagyta, a szemtanuk szerint igencsak zavart volt, barátai szerint beszűkült a tudatállapota. Winehouse hazaérve biztonsági őrének csak annyit mondott, hogy aludni szeretne. A testőr késő délután megpróbálta felébreszteni, de az énekesnő „akkor már nem lélegzett”.

Halálos szeretetéhség

„Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, és halj meg fiatalon” – vallotta annak idején Janis Joplin, akivel nem csak azért lehet párhuzamba állítani Amy Winehouse-t, mert mindkét kivételes tehetség 27 évesen teljesítette be végzetesen a fenti életfilozófiát – hanem azért is, mert mindketten végtelenül szeretetéhesek voltak. „A szíve legmélyén Amy egyszerűen egy gyönyörű, vibráló zsidó lány volt, aki csak arra vágyott, hogy szeressék” – jegyezte meg Winehouse egyik barátja a temetést követően.

Mint Sebők János rocktörténész emlékeztetett rá, Joplin pedig egy ízben úgy fogalmazott, hogy „tízezrekkel szeretkezem, de egyedül vagyok az ágyban”. Vagyis a rajongók imádata – ami már nem is a személy, hanem az ikon felé irányul – nem képes betölteni az elfogadás, a szeretet iránti igényt. Ezzel magyarázható, hogy – Sebők János szavaival élve – a koncert után számos sztárnak „a kokain marad az egyetlen barátja, és csak az üveg nyakát tudja ölelni”.

Héjanász a mámorban

„Winehouse blues-os, soul-os, füstös jazz-es hangjával, kisugárzásával néhány év alatt az új évszázad első évtizedének egyik ikonja lett. Ugyanakkor a magánéletében, úgy tűnik, nem kapta meg a kellő támogatást. Párja ehelyett a drogok világába vezette be, így viharos szerelmük inkább egy héjanászhoz volt hasonló. Az utóbbi időben a szervezete nagyon leharcolt volt, ennek ellenére bele akarták hajszolni, hogy új nagylemezt készítsen. A belgrádi blamázs után azt mondtam, hogy ő már a halál jegyese, nincs elég ereje, hogy a démonaival megküzdjön. Sajnos ez beigazolódott, és úgy ment el, hogy nem volt ideje megmutatni, hogy valójában mit tud” – mondta a rocktörténész.

Sebők János megjegyezte, hogy amíg Joplin idejében a hagyományos polgári életforma elleni lázadásból fakadt a rock-kultúrával együtt járó hedonista életmód – ahogy Jim Morrison mondta: a világot akarjuk, de azonnal –, addig később az ellenkultúrára lassan rátelepedő showbiznisz maga is gerjesztette az önpusztító életvitelt. „A sztárok fellépésről fellépésre rohantak, interjút adtak, lemezt vettek fel, hogy kötelezettségeiket teljesítsék. Közben a kimerültség miatt serkentőket, majd a túlzott pörgés miatt nyugtatókat szedtek, és persze megismerkedtek a drogokkal is. Mindez abba az irányba hatott, hogy ezek a tehetséges emberek csapdahelyzetbe kerültek: rocksztárnak lenni konkrétan életveszélyessé vált. A Beatles 1966-os feloszlásában ennek például jelentős szerepe volt” – magyarázta Sebők, hozzátéve, hogy nem csak a 27 évesek tragikus tablóját érdemes nézni, hiszen a többi „évfolyam” is bővelkedik jobb sorsra érdemes áldozatokban.

A showbiznisz árnyoldala

Az, hogy ki hogyan tudja kivédeni a sztársággal járó veszélyeket, az sok mindentől függ, a genetikától kezdve a családi háttérig. Sebők Elvis Presley példáját hozta fel, aki 1969-es visszatérése, illetve 1973-as válása után gyakorlatilag a haláláig folyamatosan „liftezett” – hol fölé kerekedett függőségeinek, hol alul maradt – miközben „menedzserei” – az úgynevezett memphis-i maffia – nem engedte, hogy kiszálljon. „Elvistől kezdve Michael Jacksonon keresztül Amy Winehouse-ig számos sztárról elmondható, hogy időnként igyekeztek kijönni a mélységekből, de ez nem sokaknak sikerült, Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy hagyományos polgári házasságra, családi életre csak kevesen voltak képesek, így környezetük nem tudott féket jelenteni az önpusztításban” – mondta a rocktörténész, aki szerint érdemes a sztárlétnek nem csak irigyelt, hanem az árnyékos oldalát is szemügyre venni. A szerepléssel, a nyilvánossággal, a pénzzel járó szédítő magasságokat, a veszélyes üzemet ugyanis nagyon kevesen bírják – erre a hazai tehetségkutatók felfedezettjei közül is lehetne említeni példákat.

Elengedett kezek

„Persze mindenki azt gondolja, hogy majd ő jobban csinálja, de nagyon kevesek képesek mindig kreatív módon megújulni, kilépni abból a szerepkörből, amit a stylistok, a menedzserek, a producerek rájuk kényszerítenek. Vannak, akik csak csendesen kiszállnak, mások viszont összeomlanak” – mondta Sebők János, aki szerint ezekre a veszélyekre a hazai, túlpörgetett show-bizniszben nem igazán fordítódik figyelem. „Nálunk elég könnyen osztogatják a sztár jelzőt, ám a legtöbben ezt nem maguktól érdemlik ki, és amikor a showbiznisz elengedi a kezüket, még mindig futnak a hírnév után, miközben már jönnek az utódaik. Hatalmas pszichés törést okozhat, amikor valaki rájön, hogy ő csak egy termék, és mivel lejárt a divatgörbéje, szavatossága, kidobják.”

Számos sztár éppen a megújulás, inspiráció kedvéért nyúl a drogokhoz – mutatott rá a függőség egy másik lehetséges aspektusára Zacher Gábor toxikológus. „Úgy gondolják, ezek a szerek új kapukat nyitnak meg bennük. Az, hogy ki meddig bírja ezt az életvitelt, attól is függ, hogy mennyire tudja kontrollálni a függőségét, a környezete mennyire segítőkész, illetve, hogy ő maga mennyire kész elfogadni ezt a segítséget” – fogalmazott a szakember. Hozzátette: számos esetben a rehabilitáció után következik be a tragédia, amikor az illető újra a drog után nyúl, miközben szervezete már elszokott tőle. Zacher szerint a közvélemény hajlamos arra, hogy jobban elfogadja, egyfajta „úri huncutságként” kezelje az ismert emberek függőségét. Ugyanakkor tőlünk nyugatra az is természetesnek hat, ha egy ismert személyiség rehabilitációra megy. Nálunk azonban ilyen professzionális szolgáltatások még nem igazán érhetők el a hírességek számára – pedig Zacher szerint igény bőven lenne rá.   

HETEK/Sebestyén István, Lukács András