Holnap a Szigeten: The Klezmatics

A hatvanas-hetvenes évek nemzetközi népzenei mozgalmában a klezmer reneszánsza jelentette az egyik legnagyobb hatású robbanást. Ma ennek a stílusnak ők a királyai!

Előtte hallani sem lehetett róla évtizedekig. Klezmernek a Balti-tenger és a Fekete-tenger közötti országok jiddisül beszélő népzenészeit – illetve az általuk játszott instrumentális muzsikát – nevezték, akiknek őseit még a keresztes háborúk idején üldözték el Németországból és Franciaországból.

Rock-Metal Nagyszínpad
augusztus 9., kedd, 17:00

A huszadik század kezdetéig Lengyelország, Ukrajna, Oroszország, Románia és Magyarország falvaiban jelen volt ez a zsidó népzenei hagyomány, de az ukrajnai zsidópogromok és a fasizmus száműzetésre vagy pusztulásra ítélték. A klezmer-revival hazája így lett Amerika, ahol a hetvenes-nyolcvanas években élt még néhány oda menekült klezmer, és ahol a revival nemzedéke rácsodálkozott e hagyományra.  Említhető lenne tucatnyi zenekar, mely elévülhetetlen érdemeket szerzett a műfaj életre keltésében, de valamennyi közül a huszonöt éves fennállását ünneplő The Klezmatics népszerűsége és rangja a legszembetűnőbb.

1985-ban, amikor a New Yorkban megalakult a Klezmatics, Amerikát – és az óvilágot – megérintette már a klezmer-revival első hulláma, a Klezmer Conservatory Band, a Kapelye, a Klezmorim, Andy Statman és társainak a munkássága nyomán. A tét már nem egy elfeledettnek tűnt tradíció kihalása vagy továbbélése volt (Dave Tarras 1989-es halála után nem élt több európai születésű klezmer Amerikában), hanem hogy az mennyiben aktualizálható. Kezdetben „régies stílusban” szólalt meg a Klezmatics is, de már az első lemezén (Shvaygn = Toyt) is pontosan érződött, hogy ma és New Yorkban zsidó ez a zenekar. Nyilatkozataikban gyakran szerepelt, hogy Miles Davis és Jimi Hendrix nem kevésbé hatott rájuk, mint Dave Tarras, és debütáló lemezük címe is azt mutatta, hogy a diszkrimináció valamennyi formájával szembefordulnak. A radikális szellemiség és a különböző stílusok iránti nyitottság a klezmer ábécéjének tökéletes elsajátításával párosult, és már a nyolcvanas években a műfaj mesterévé tette a zenekart, melynek tagjai a New York-i YIVO intézet jiddis népzenei programjának előadóivá váltak.

Huszonöt éves működése során a Klezmatics egyetemessé tágította a zsidó muzsikát. A kezdeti „revival-fíling” hamarosan a dzsessz és a rock, a Balkán és a Közel-Kelet, a rap és a hiphop, a salsa és a gospel, legújabban pedig – Woody Guthrie dalszövegeinek megzenésítése révén – az amerikai folk jegyeivel párosult, de mindig úgy, hogy a klezmerben rejlő spiritualitás a legkevésbé se sérüljön. És mindig úgy, hogy az extatikus mámortól a mélységes fájdalomig átkarolja a klezmerben rejlő hatalmas léptékű érzelmi tartományt.

Nincs mese: a Klezmaticsot méltán jegyzik a világ legjobb klezmerzenekaraként számon, amiként az is tény, hogy – Wonder Wheel című albumával – a műfaj egyetlen Grammy-díjasa. Fennállásának huszonöt éves ünnepe a kelet-európai zsidó zene ünnepével párosul a Szigeten.
Ha úgy tetszik, a Kelet-Európa Express a csúcsról indul…