Meghalt Kurt Sanderling

„Mások történelmet csinálnak, én zenét” – fogalmazta meg memoárjában röviden élettörténetét, amely három diktatúrán keresztül húzódott a náci Németországtól kezdve, Sztálin Szovjetunióján át egészen Walter Ulbricht és Erich Honecker Német Demokratikus Köztársaságáig. Alig tíz éve, 2002 májusában vonult végleg vissza a berlini Schauspielhausban egykori zenekarát, a Berlini Szimfonikusokat (BSO) vezényelve. Idén tavasszal neki ítélték oda a Dmitrij Sosztakovicsról elnevezett zenei díjat.
    

Sanderling az 1912-ben született nagy karmesternemzedék – köztük Solti György, Igor Markevics, Erich Leinsdorf, Günter Wand – utolsó képviselője volt, igen gazdag repertoárral. Sohasem titkolta, hogy a XIX. századi német és orosz zeneszerzők és a XX. század legnagyobbjai, Bartók, Sosztakovics, Sztravinszkij a kedvencei.
    

A kelet-poroszországi Arysban született 1912. szeptember 19-én zsidó családban. A nácik hatalomra kerülésekor korrepetitorként dolgozott a berlini operaházban, ahonnan elbocsátották. 1936-ban kivándorolt a Szovjetunióba, és a moszkvai rádió szimfonikus zenekarával dolgozott. 1942 és 1960 között a Leningrádi Filharmónia vezető karmestere volt Jevgenyij Mravinszkijjal együtt.
    

1960-ban visszatért Berlinbe, hogy a megosztott város keleti felében – Walter Ulbricht kommunista főtitkár elképzelésének  megfelelően – nagyformátumú zenekart csináljon a Berlini Szimfonikusokból. 1977-ig állt a zenekar élén, majd a „nagy vetélytárs”, a (nyugat-)Berlini Filharmonikusok zeneigazgatója lett.
    

A világ számos neves zenekarával koncertezett, az 1990-es években vezényelte a Budapesti Fesztiválzenekart is. 

 

Forrás: kultura.hu – MTI