A jeruzsálemi cigány közösség is ünnepelt

Izraelben és Palesztinában körülbelül 10 ezer cigány él, jelentős részük Kelet-Jeruzsálemben. Utóbbi közösséget látogatta meg Nir Barkat jeruzsálemi polgármester az áldozati ünnepen. Ez alkalomból mi is megismerkedünk a közel-keleti cigánysággal.

A múlt hét vasárnapján az egész muszlim világ együtt ünnepelte az áldozati ünnepet. Jeruzsálemben tízezrek vettek részt a Templom-hegyen (al-Haram as-Saríf) tartott közös imákon. A nagy tömegben, azonban volt egy csoport, amire kevésbé figyelt a média, ez a jeruzsálemi cigány közösség. A magukat arabul domari-nak nevező csoport létezéséről kevesen tudnak még a Szentföldön is, pedig a Közel-Kelet országaiban a domarik már a VI. századtól kezdve jelen van, számuk meghaladja a kétmilliót.

Domari

A domarik többsége Törökországan, Egyiptomban, Afganisztánban és Indiában él, azonban kisebb közösségeket találunk Jordániában, Szíriában és természetesen Izraelben és Palesztinában is. A szentföldi palesztinok egy jelentős része Kelet-Jeruzsálemben él, az Óváros falai között az Oroszlános Kapu közelében, valamint a Suafat menekülttáborban, de vannak még közösségeik szerte a Nyugati Parton és a Gázai övezetben. A domarik között vegyesen találunk keresztényeket és muszlimokat is, hagyományosan kézműves iparral és művészetekkel foglalkoznak. Az egyik leghíresebb csoportja a közel-keleti romáknak az úgynevezett. ghawazi, akik a modern hastánc kialakulásához járultak hozzá táncművészetükkel.

Nir Barkat jeruzsálemi polgármester a domarikat a Jeruzsálem Óvárosában található központjukban látogatta meg a muszlim ünnep alkalmából. Az ünnepségen a közösség vezetője bemutatta a polgármesternek a jeruzsálemi cigányok történelmét, valamint mesélt a közösség helyzetéről is. A jeruzsálemi domarik a hagyomány szerint Szaladdin seregeivel együtt érkeztek 1187-ben Jeruzsálembe, ahol akárcsak a beduinok sátrakban kezdtek el élni, többségük az Olajfák-hegyén. A hatnapos háború során a helyi domarik többsége Jordániába és a Nyugati Partra menekült, akik maradtak beköltöztek társaik mellé az Óváros falai közé, ahol mind a mai napig élnek. A domarik többsége magát sem palesztinnak, sem izraelinek, sem arabnak nem vallja, a nagyobb részüknél a cigány identitás a legerősebb.

A teljes cikk a romnet.hu oldalon (ide kattintva) olvasható.