Népzenei klezmer Veszprémből

Ha a Veszprémer Klezmer Band életrajzáról beszélünk, tíz évre kell visszatekinteni. 1995. október 8-án, az „anyós padlásán” nagy dolgokról álmodoztunk. Repertoárunk ezen az első, zenekar-alapító próbán mindössze két számból állt, de reméltük, nemsokára ennél jóval többre leszünk képesek.
Hogy mit játsszunk, hála Wollák László (a Veszprém megyei Zsidó Hitközség akkori elnöke) és Bob Cohen (a Naye Kapelye vezetője) baráti segítségének, egy pillanatig sem volt kérdés. A hogyan annál inkább. Nagyzenekari, elektromos hatásokkal teletűzdelt, virtuóz megszólalás felé orientálódjunk (mint a birtokunkba került hangzó anyagokon a legtöbben), vagy az egyszerű, népzenei hangzásvilág útját járjuk? Végül ez utóbbit választottuk. Tudtuk, hogy így ugyan messzebb kerülünk a zajos sikerektől, a „világhírtől”, de abban is biztosak voltunk, hogy ezzel a stílussal valami olyat csinálunk, amit talán senki a magyar mezőnyben, sőt, nemzetközileg is kevesen.

A Kaláka-fesztiváli programunkon még az útkeresés tükröződik, Bonyhádon viszont a Veszprémer Klezmer Band már a végleges(nek mondható) stílusában lépett fel. Mindkét helyen nyertünk díjat, de a sok-sok magyar (esetleg délszláv) zenét játszó bandától eltérő mivoltunk miatt azt is éreztük, hogy a zsűri nem igazán tud mit kezdeni velünk. Így aztán úgy döntöttünk, hogy egy életre letudtuk a versenyezgetéseket.

A bandát viszont egyre több helyen megismerték. Már a kétszámos repertoárunk idején pályáztunk a Tácháztalálkozó antológiára (rá is kerültünk a CD-re 1996-ban és 2000-ben is!), közreműködtünk a Budapest (akkor még Budapester) Klezmer Band, és a Vujicsics koncertjein. Később felléptünk olyan fesztiválokon is, (Ost-West, Klezmer és Irodalom, Kapolcsi Művészetek Völgye), ahová nem csak hívtak, de vissza is hívtak. És megvolt az első, bemutatkozó, önálló estünk Veszprémben, ahol már mi voltunk a fő attrakció. Gryllusék „csak” a sztárvendégek.

És eljött 1998, 1848 150. évfordulója. Kőbányai János és A zsidóság szerepe a forradalomban és a szabadságharcban című, Jancsó Miklós által rendezett emlékműsor. Aztán filmforgatás a pápai zsinagógában és zsidó temetőben, hangfelvétel Gyapinál, az RTL-Klub stúdiójában. A múlt veszprémi, vagy magyarországi klezmer bandáira ugyan nem bukkantunk, kezdeti pártfogónk által ígért írásos anyag nyomaira sem akadtunk, csak egy dallamfoszlányt sikerült elcsípnünk (rossz nyelvek szerint ez is csak a „Kecskemét is kiállítja…” egyik változata), de ebből lett a filmzene „vezérmotívuma”. Aztán egy kis kudarc. Művünket CD-re rögzítettük, de sajnos a végtermék nem tetszett se nekünk, se a többieknek. Nem is került nyilvánosságra…

A dolgok viszont itt nem álltak meg. Kőbányai mélyebbre ásott, könyvet jelentetett meg a reformkor zsidóságáról. A bemutatón ismét mi zenéltünk. A koncert végén, mikor már pakolásztuk a hangszereket, a nézőtér leghátsó sorából megkeresett bennünket egy műsorunkat végighallgató, szerény, régi vágású, igazi úriember. Reviczky Béla volt, a Rózsavölgyi és Társa Kiadó vezetője. Elmondta, hogy cége lefordította, és kiadásra előkészítette Walther Salmen A klezmer zene és eredete könyvét, és egy CD-mellékletet tervez hozzá. Ránk gondolt. Az általunk eddig preferált magyar dallamok helyett a „minél nemzetközibb megközelítés” volt a kiadó kérése, és gyorsan is kellett dolgoznunk, szóval nem biztos, hogy ez lett a legmaradandóbb értékű munkánk. A könyv viszont mind elfogyott, és először azok a példányok tűntek el a boltokból, amikben lemezmelléklet is volt. Ráadásul vidéki bemutatónk, ami Litéren, egy Veszprém melletti kicsi-kis falu még apróbb templomában zajlott, talán még a szigorú Reviczky úrnak is tetszett…

Az első külföldi bemutatkozásunk a Szlovákiai Táncháztalálkozón történt. Ezt követte Finn- és Észtország, aztán Kárpátalja, mostanában pedig elsősorban Lengyelországot próbáljuk meghódítani. Évi egy-két turnénk garanciája ottani menedzserünk, Krzysztof Kubański.

Persze nem kell mindig ennyire messzire mennünk, hiszen itthon is részesei lehetünk rangos eseményeknek. Elég, ha a már megemlített fesztiválokon kívül a kalocsai Kék Madárra, a Zempléni Művészeti Napokra, vagy a Kossuth Rádió Népzenei portréi közé való bekerülésre gondolunk. De háromszor itthon, Veszprémben is rendeztünk klezmerfesztivált, cáfolva egy neves „kollégánk” prófétaság és saját haza közti összefüggésekről alkotott véleményét.

Következő tíz évünkbe tehát innen lépünk tovább.

A Veszprém Klezmer Band honlapja