Idan Raichel – Mimaamakim

Mime’amakim kar’ati elaich
boi elai
beshuvech yach’zor shuv ha’or be’einai
lo gamur,
lo ozev t’aamaga beyadaich
sheyavo veya’ir lemish’ma
kol tz’chokech.

Mime’amakim kar’ati elaich
boi elai
mul yare’ach me’ir et darkech shuv elai
nifrasu venamsu mul
maga shel yadaich

Be’oznaich lochesh sho’el:
Mi zeh kore lach halailah – hakshivi
Mi shar bakol elaich – el chalonech
Mi sam nafsho shetehi me’usheret
Mi yasim yad veyivneh et beitech.
Mi yiten chayav, yasimam mitachtaich
Mi ka’afar leraglaich yichyeh
Mi yohavech od mikol ohavaich
Mi mikol ru’ach ra’ah yatzilech
Mime’amakim.

Mime’amakim kar’ati elaich
boi elai
mul yare’ach me’ir et darkech shuv elai
nifrasu venam’su mul
maga shel yadaich
be’oznaich lochesh sho’el:
Mi zeh kore lach halailah …

Mélységből kiáltok hozzád
Jer ide
Jöttöddel visszatér a fény szemeimbe
Nem végeztem
nem hagyom el kezed érintését
Jöjjön hát, s világítsa meg hangját
nevetésednek

Mélységből kiáltok hozzád
Jer ide
A hold ellen, mely megvilágítja utad vissza hozzám
Szétterültek és elolvadtak kezed érintésétől

Kérdőn suttogom füledbe
Ki hív téged az éjen át – figyelj
Ki énekel hangosan, túl az ablakon?
Ki adta a lelkét, hogy boldog lehess?
Ki nyújtja majd kezét és épít neked otthont?
Ki adja majd életét, alárendelve a tiédnek?
Ki fog úgy élni mint a por a talpad alatt?
Ki fog jobban szeretni, mint bárki más?
Ki védelmez majd minden gonosz lélektől?

Mélységből kiáltok hozzád
Jer ide
A hold ellen, mely megvilágítja utad vissza hozzám
Szétterültek és elolvadtak kezed érintésétől
Kérdőn suttogom füledbe
Ki hív téged az éjen át