Zohar Argov – Haperach beGani

B’yom aviv bahir vatzach
Otach ani zocher
Ukvar me’az heiteiv yada’ti
shelo avateir.
Ki li hayit be’vat einai
bechol yom bechol leil,
hayit li kemal’ach ha-el
mitoch ha’arafel.

Ratziti levakesh yadech,
ratziti lach lomar,
sod ahava shebilvavi
shamoor mikol mishmar
ratziti lach lomar ahavati,
ahavti ve nigmar
ach lo he’azti
gam keshehaya k’var me’uchar.  

Ref:
At olami im shachar
at li kol hayom
at olami balayla
at hachalom.
At bedami beruchi u’levavi
at ha’nicho’ach hamatok
haperach begani.

Meaz halach’t yomi koder
aroch u’meshamem
lashav rotzeh ani lishko’ach
u’lehitalem.
Chazri maher, ki bil’adayich
olami shomem
nadamu meitarei koli
vekinori domem.

Egy tiszta, csípős tavaszi napon
eszembe jutottál.
Azóta tudom jól
nem adom fel,
Mert Te lebegtél a szemem előtt 
minden éjjel, s minden nap.
Égi angyal voltál nekem
a ködben.

Meg akartam kérni a kezed.
El akartam mesélni
a szívemben rejlő szerelem titkát,
mit féltve őriztem.
El akartam mesélni neked, szerelmem,
szerettem és vége,
nem mertem
még akkor sem, mikor már késő volt.

Ref:
Te vagy a világ hajnalban.
Az enyém vagy nappal.
Te vagy a világom éjszaka.
Te vagy az álom.
A véremben vagy, a lelkemben, a szívemben.
Édes illat vagy,
virág a kertemben.

Mióta elmentél, napjaim homályban,
hosszúak és unalmasak.
Bebörtönözve akarlak feledni 
és nem gondolni rád.
Siess vissza, mert nélküled
a világom sivár,
torkom néma,
a hangszerem csendes.