Filmzenegyárosok 2. – Danny Elfman

Tim Burton összes, Batman, Simpson család, Mission Impossible, A sötétség serege, Good Will Hunting, Men in Black és még sok-sok mestermunka. Ez mind Danny Elfman, akit rajongása a Halloween és horror témák iránt igen jó társaságba, az úgy nevezett „Halloween Jews” közé emelte, mint Carl Laemmle, Boris Karloff, Rod Serling és a zeneszerző, Bernard Herrman. Lássunk egy kis interjút, magával a Mesterrel!

„A zsidó hátteremhez való legerősebb kötődésem a musical. Orosz és kelet-európai zenei gyökerekből táplálkozom. Tanulmányoztam a cigányzenét is, és arra jöttem rá, hogy a klezmerhez nagyon hasonlít. Ez nagyon is része az öntudatomnak. Rokonságot érzek Oroszországgal, bár még sohasem jártam ott.

Hála I_tennek, Tim Burton nem boncolgatta ezeket a dolgokat. (Elfman felnevet) Az Ollókezú Edvárd témája a második legfelismerhetőbb munkám, és az nagyon is orosz stílusú egy amerikai szörnyetegnek. Nagyon zsidó.

Amúgy bárki, aki egy kicsit zenekarok körül mozog megmondhatja, hogy a zsidóknak igazi zenész génjei vannak. Látod, milyen nehéz zenekart találni peszach idején.
Ha a zsidókat általánosságban nézed, nagy százalékban látsz közöttük zenészeket. Ez nem valami kulturális dolog. A vérünkben van. Része a zsidó gyökereknek.
Zenei tehetséggel születtem. Csak úgy belecsöppentem. Soha nem vettem leckéket. Tiniként persze be akartam kerülni egy filmbe, és egészen 18 éves koromig hangszerhez sem nyúltam soha. Aztán úgy gondoltam, már kihagytam a lehetőséget.
Egy csomó zenésszel lógtam, sokan sokkal jobbak is voltak, mint én, aztán elég korámn megtanultam, sokkal jobban hallok dolgokat, mint ők. Úgyhogy felmértem a lehetőségeket és úgy döntöttem, beleadok apait-anyait.

Énekeltem a Bar Mitzvámon, és ezzel le is tudtam minden zsidó vallásos dologról. Anyum mai napig tartja a peszachot, és van haggadánk is. Ez a szokásos rekedt hangú „Elfman-családi peszach”.
Amúgy nincs sok zsidó barátom. Bár jártam jesivába, de igazából sosem fogott meg a dolog különösebben. Kívülállónak éreztem magam. Vegyes etnikumú és kevert kultúrájú környéken nőttem fel. Duplán is kisebbségben voltam zsidóként és fehérként. Úgy hívtak: Albino Boy, mert vörös hajú és pigment hiányos voltam. Egyszerűen nem illettem oda.

Valójában Baldwin Hillsben, Los Angelesben születtem, és ott is nőttem fel. Egy ideig minden okés volt, de aztán úgy döntöttem, kicsit felpörgetem a dolgokat. Azt kezdtem mesélni, ha kérdezték, hogy Texasból vagy Magyarországból jöttem. Az Amarillo dolog is csak egy ilyen őrült pillanat volt (ma pedig mindenki azt hiszi, valóban onnan jöttem).

Horrorfilmeken nőttem fel. Minden hétvégén úgy tapadtunk a mozivászonra, mint a mágnes. Szinte minden fantasy, horror és sci-fi filmet megnéztünk. Ha Disneyt vetítettek, bojkottáltuk a mozit.  Csak Roger Corman és Vincent Price és Peter Lorret akartunk … már amennyire vissza tudok gondolni.”

A Jewish Journal nyomán