Seinfeld – aktuálisabb, mint valaha

Biztosan mindenki hallott már Jerry Seinfeldről. Amerikai komikus, magyar zsidó édesapa és szíriai zsidó édesanya gyermeke, ja és vega. Legnagyobb sikere a saját magáról mintázott fél-fiktív karakterről, Jerry Seinfeld komikusról szóló (meglepő módon Seinfeld című) 9 évadot megért sorozatának volt. Persze nem ő az egyetlen, aki a valódi nevére, személyiségére építő, fél-fiktív karakterrel dolgozik, sorozatában ezt teszi Sarah Silverman is.

Jerry Seinfeld (a sorozathős) a showbizniszben dolgozik, egész pontosan stand-up comedyvel foglalkozik. Ez az a műfaj, amikor egy előadó minden különösebb segédlet, díszlet, kellék, előre bemutatott szituáció nélkül, egyedül áll ki a közönség elé, és vicces monológ-szerűséget ad elő, időnként bevonva (de leginkább csak piszkálva) a nézőket is.

Azon gondolkodtam ennek kapcsán nagy általánosságban, vajon volt-e, van-e, lesz-e példának okáért magyar stand-up comedy. Aztán eszembe jutott Nagy Endre, meg A kabaré regénye. Ez pontosan arról szól, hogyan alakult ki a kabaré intézménye Magyarországon, és arról: hogyan lett az első magyar stand-up komikus maga Nagy Endre. Érdekes, lebilincselő olvasmány. (A hazai kabaréban egyébként a konferanszié is önálló szerep volt, talán ehhez a műfajhoz lehet sorolni őket is, a legismertebb képviselő talán a Nagy Endre hagyományait követő Békeffi László.)

A huszadik század történelme persze nem szerette a kabarét. Némelyeknek túl zsidó volt (Békeffi Dachaut is megjárta), másoknak túl szabad, aztán végül meg túlságosan burzsuj. Meg is szűnt, lett helyette szocialista komédia, amiben a stand-up comedy nem jutott szerephez.

Voltak persze egyemberes műsorok (Hofi, később Nagy-Bandó, meg Illetékes Elvtárs), de ezek igencsak különböztek az ősöktől, és persze az amerikai stand-uptól is. Más volt a közeg. A szocialista one-man show színházban zajlott, esetleg művelődési házban, sötét nézőtéren ülő illedelmes közönséggel, aki felvette a legjobb VOR-öltönyét az alkalomra. A kabaré sokszor laza volt, asztalok mellett helyet foglaló nézőkkel, akik kávéznak, esetleg némi bort vagy egy könnyű vacsorát is elfogyasztanak, csakúgy, mint jónéhány mai comedy clubban.

Más volt a téma is: a szocialista kabaré lényege: az élet (de főleg a politika) jelenségeinek kíméletes bírálata az úgynevezett kisember, horngyulai terminus technikussal a lakosság szemszögéből. A valódi kabaré, a valódi stand-up nem kíméletes (ezt meg kell szokni egy olyan országban, ahol a lényeg, hogy a bulvár és a sztár barátok legyenek) senkivel sem. Témája sem mindig a politika, Seinfeld például sokszor kifejezetten apolitikus, a mindennapi élet megfigyelésére épít. Mert, mint tudjuk, bármiről lehet viccesen beszélni, akár a kávéról is (illusztráció következik, minden JP-vonatkozás nélkül, csak azért, mert vicces):

Az utóbbi időben Magyarországon is kezd fel- illetve újjáéledni a műfaj. Voltak persze próbálkozások korábban is. Évekkel ezelőtt Rudolf Péter kísérletezett, húzónév, koncepció, tartalom és közönség híján meg is bukott rendesen. Sőt, a Seinfeldet is adták pár éve, szintén mérsékelt sikerrel.

Mostanra azonban megváltozott a helyzet. Van például Dumaszínház, meg Showder klub – a Showder, mint márka húzóereje nagyon nagy, nem szabad lebecsülni, akár szeretjük Fábryt, akár nem, a rendszerváltás utáni Magyarországon ő kezdte újra ezt a stílust. Lettek tehetségesnek ígérkező fellépők, akik megtalálták a magyar kontextusban eladható karaktereket, és nem a hagyományos színészképzés rögtönzési gyakorlataiból próbálnak megélni (aminek szintén van persze helye az ég alatt, de az egy egészen más műfaj), remélhetőleg lesz stabil és értő közönség is. Bizakodjunk, mindenesetre.

Tallián Miklós 
judapest.org

A sorozat a tévében:
TV6, 2010. január 4. 06:00
TV6, 2010. január 5. 06:00
TV6, 2010. január 6. 06:00
TV6, 2010. január 7. 06:00
TV6, 2010. január 8. 06:00