A százéves város a Bauhaus fellegvára

Április 11-én ünnepli alapításának centenáriumát az izraeli Tel-Aviv. Száz évvel ezelőtt a családok kagylók segítségével sorsolták ki a parcellákat, nem sokkal később azonban már „sivatagi csodaként”, majd az „első héber városként” emlegették a helyet, amely a szintén jubileumi, 90. évfordulóját ünneplő Bauhaus stílus fellegvára, és emellett Izrael motorja.

A városi krónikák szerint Akiva Weiss, a pionírok vezére hatvan fehér kagylóra írta fel az alapító családok nevét, hatvan szürkére pedig a parcellák sorszámait – így hát egy sorsolással indult a „sivatagi csoda” története. A pionírok egy évvel a teleklottót követően adták településüknek a Tel-Aviv nevet, amelyet több-kevesebb sikerrel az elmúlt évszázad során számos becenév mögé bújtattak.

A húszas években már 30 ezer lakója volt a fákkal, parkokkal és kertekkel szegélyezett városnak, amely hivatalosan csak 1934-ben nyerte el a városi rangot. Ekkoriban nőtt meg a nácizmus elől menekülő zsidók száma, s Tel-Aviv 1936-ban már 130 ezer lakost számlált.

Az európai zsidó menekültekkel építészek is érkeztek a Földközi-tenger partjára, akik magukkal hozták a Bauhaust. 1956-ig mintegy 4500 épületet húztak fel a klasszikus Bauhaus stílus jegyében, a fehér és pasztell színekben tündöklő homlokzatoknak köszönhetően megszületett a város újabb beceneve, a „Fehér Város”. Tel Aviv mai napig világszerte a Bauhaus legnagyobb szabadtéri szentélye, 2003 óta a világörökség része, noha ez több mint ezer épület restaurálásának szigorú kötelezettségével jár.

A nyolcvanas évek beköszöntével odalett a „Fehér Város” név, reklámstratégák javaslata alapján a New York-i „Nagy Alma” kistestvéreként „Kis Almának” kezdték hívni a becenevektől sújtott várost. A „Kis Alma” azonban nem bírta sokáig, csakúgy mint a „Nagy Narancs” sem, mely a jelentős izraeli narancsexportra utalt.

Napjainkban 400 ezer lakosával Tel-Aviv Jeruzsálem után Izrael második legnagyobb városa, gazdasági motorja. A Földközi-tenger partján működik az értékpapír- és gyémánttőzsde, a Szilícium-vádi pedig az amerikai Szilícium-völgyhöz hasonlóan hightech-vállalatok székhelye.

Statisztikák szerint naponta 800 ezer ember ingázik a városba, ahol a dugók olyan idegesítőek, mint a robbanásszerűen emelkedő bérleti díjak. Tel-Aviv ugyanis egyúttal a térség legdrágább városa, bár ez nem tartja vissza a kozmopolita metropolisz rajongóit.

Tel-Aviv korunk egyik legfelkapottabb városa, fiatalos és menő, ugyanakkor régió egyik legtoleránsabb helye is. Jelenleg tehát két becenév van versenyben az elsőségért, a homoszexuálisok elfogadását és támogatását jelző „Rószaszín város”, és az éjjel-nappal szórakozási és kulturális élményeket kínáló helyre utaló „Város, amely soha sem alszik”.

Egy azonban biztos: „valóra vált alapító atyáink álma, akik száz évvel ezelőtt a homokdűnék között állva lehetőséget láttak egy dinamikusan fejlődő város létrehozására” – mondja Ron Huldai, Tel-Aviv polgármestere.

(MTI)