Egy dal különös élete

Mai fejjel ugye tökéletesen megkerülhetetlen közös emlékünk a Ponyvaregény, aminek különleges zenéje a kicsit fiatalabb generációk számára már csak a Taxi főcímdala; a Miserlou. Pedig volt ennek is előzménye, mégpedig az aranykezű libanoni-amerikai Dick Dale játéka. De akkor szegény muzsikának mi köze a zsidósághoz?

 A Narancsvidék gitárvirtuóza nem csak a szörfösök lelkét érintette meg. A ’60-as években félelmetesen népszerű zenész volt talán az egyik legelső úttörője a rocknak, és mint ilyen, nagy hatással volt a Beatlesre és Jimi Hendrixre is. Ő találta fel a gitár-szörfözést (ez utóbbi vízi elfoglaltság az őrjítően hangos zenélésen túl még a névjegyévé is vált). Nos, Dick Dale visszanyúlt a gyökereihez, amikor még Richi Monsour-ként a nagyitól arab népdalokat hallgatott és előráncigálta a Miserlou nevű réges-régi nótát.

Ez a dal a Közel-Kelet nomádjai körében igen népszerű ének még olyan gyökerekkel rendelkezik, amik Nagy Sándor seregeiig vezethetők vissza. Nem kis teljesítmény. Az arabok a stílusát „maqam hijaz”-nak nevezik, ami leegyszerűsítve ezt a furcsa, gyors pörgetést jelenti a lanton. 

Nevét Medina és Mekka környékéről kapta, ezt az ősi helyet nevezik így ugyanis. Korukban is igen népszerű dalokról van szó, elterjedtek az egész akkori arab világban, és mint olyanban, -tán Tarifa és Tarik hódító seregeivel- Andalúzia és a Hispániai-félsziget mesés tájain is felhangzottak.

A zsidó és arab történelmi hagyományok élénken emlékeznek még az aranykorra, amikor Észak-Afrika és Dél-Spanyolország kalifátusaiban virágzott a két nép kultúrája. Ezekben az időkben pedig már az Askenáz zsidóság is kezdett szépen kialakulni, elterjedni. A kereskedelmi útvonalak -melyek felépítésében a zsidóságnak nem kis szerep jutott-, pedig nem csupán a kelet mesés kincseit, fűszereket, finom kelméket, különleges anyagokat hoztak a nyugati világba, de az egzotikus kultúra darabjait is. A törökországi Izmir városában élt Avraham Levi, aki Mısırlı İbrahim Efendi néven igen szép zenei karriert futott be. Egyik legemlékezetesebb munkája pedig az volt, mikor az arab alapokra megkomponálta a dalt, mely egy egyiptomi szépségről, Mısırlıről szól.

A törökök és görögök amúgy is sokat civakodnak minden olyan dolgukért, ami ugyanaz és maguknak akarják az eredet jogát, így a források ezt a zenét is dafke a magukénak mondják.

Valószínű, a szefárd zsidók ismertették meg aztán askenázokkal a Miseriou dallamát, így lett az errefelé is híres esküvői dallam, természetesen már jiddis szöveggel.

Ez a dal is olyan ékköve a világnak, amit kicsit mindenki magának akar, görögök, arabok, zsidók, amerikaiak. De ami az enyém és a Tiéd, az közös, és máris van egy pont, ahol találkozunk.

mouss
JewBox.hu