Monoblock: Helló, náci!
Január 16-án Helló, náci! címmel mutatja be új osztályterem-színházi előadását a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház a Kolibri Pincében. Jászai Mari-díjas Tóth József rendezésében a középiskolásoknak készülő színdarab egy németországi őrszobán játszódik, ahol egy verekedésért őrizetbe vett tizenéves neonáci és egy illegálisan munkát vállaló lengyel fiatal várja ügyének alakulását.
A magyar középiskolások több mint felét zavarná, ha roma, harmadát ha román, 31 százalékát pedig ha zsidó lenne a padtársa. Kínaiakkal 24, szlovákokkal 22 százalékuk nem közösködne – derül ki egy, közel hatezer tanuló megkérdezésével 2005-ben készült felmérés adataiból.
(osztályterem-színház 14 éves kortól)
Bemutató: 2010. január 16.,
Kolibri Pince (VI., Andrássy út 77.)
Január 16-án Helló, náci! címmel mutatja be új osztályterem-színházi előadását a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház a Kolibri Pincében. Jászai Mari-díjas Tóth József rendezésében a középiskolásoknak készülő színdarab egy németországi őrszobán játszódik, ahol egy verekedésért őrizetbe vett tizenéves neonáci és egy illegálisan munkát vállaló lengyel fiatal várja ügyének alakulását.
Szereplők: Rudi – Ruszina Szabolcs
Jan – Szanitter Dávid
Erich – Mészáros Tamás
Dramaturg: Kovács Kristóf
Játéktér: Tóth József
Jelmez: Orosz Klaudia
A rendező munkatársa: Hajsz Andrea
Rendező: Tóth József
Az ELTE, a Pécsi, a Szegedi, a Debreceni Egyetem szociológia tanszéke valamint az Echo Survey Szociológiai Kutatóintézet összefogásával végzett vizsgálat arra is rámutat, hogy a kilencedik és tizedik osztályos diákok jelentős része hajlik a társadalmi konfliktusok erőszakos megoldására, a szabadság fogalmába pedig sokan az erőszak szabadságát is beleértik. A 2008-ban az eredeti kutatás legtöbb helyszínén, Budapesten, valamint Baranya, Csongrád, Fejér, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében megismételt felmérés szerint három év alatt alapvető változás nem történt: a diákok nagyobb része a kisebbségek jogainak megóvását nem sorolja a demokrácia értékei közé.
A Kolibri évek óta a tizenéves korosztályt foglalkoztató kérdésekről, jelenségekről szóló színdarabokat választ ifjúsági színházi repertoárjába. Az előadások olyan, a társadalom által sokszor tabuként kezelt témákat, konfliktusokat mutatnak be, amelyek véleményformálásra késztetik kamasz nézőiket. A produkciókhoz kapcsolódó drámafoglalkozások pedig lehetőséget nyújtanak ezeknek a véleményeknek játékos formában történő megvitatására, továbbgondolására.
„A darabot hat éve Halléban, a német gyerekszínházi műhelyek évente esedékes, városról városra vándorló fesztiválján láttam, ahol egytől-egyig érdekes és izgalmas témákat feldolgozó ifjúsági darabok voltak a programban – meséli Novák János, a Kolibri igazgatója. – A bemutatókhoz olyan beszélgetéseket szerveztek, melyekre a fiatal nézők mellett szociológusokat, szociális munkásokat, politikusokat, közéleti személyiségeket is meghívtak – ez sokféle aspektussal színesítette a látottak megközelítését. A Helló, náci! ebben az erős mezőnyben is az egyik legjobb előadás volt: nem csak engem fogott meg, a diskurzusba belehallgatva tapasztaltam, a diákokat is felkavarta.”
A történet Németország keleti részén, a volt NDK területén egy kisváros rendőrőrsén játszódik. Hely híján az egyik autószerelő műhelynél az este folyamán történt csoportos verekedés két résztvevőjének osztoznia kell az őrszobán: a tizenhét éves, neonáci Rudi, és az országban illegálisan dolgozó lengyel Jan kénytelen együtt várakozni, amíg meg nem kezdődik az eset kivizsgálása.
Őrszoba az osztályban
„Két teljesen eltérő identitású, kultúrájú, világfelfogású ember van összezárva egy olyan térben, ahol nem lehet erővel elintézni a nézetkülönbséget, ahonnan nem lehet elmenekülni vagy hátat fordítva otthagyni a másikat – magyarázza Tóth József, az előadás rendezője. – Egyik oldal sem makulátlan, mindkét félnek vannak érvei a másik ellenében. De a lényeg, hogy ha tetszik nekik, ha nem, kénytelenek meghallgatni egymást.”
Az osztályterem-színházi műfaj Németországból származik. Az előadások szerzői az osztálytermek adta feltételek figyelembevételével írják a díszletek nélküli, néhány szereplős drámákat. A színészek szerint a változó körülmények, a direkt visszacsatolások miatt izgalmas szakmai kihívás iskolákban játszani, a kamaszok a saját környezetükben pedig nyitottabbak a témák előadás utáni megvitatására.
„A Helló, náci!-ban a fogva tartó Erich a katalizátor, aki először összeereszti Rudit és Jant, később pedig fokozatosan gerjeszti a feszültséget – tér ki a rendező a rendőr jeleneteire. – Ettől olyan lesz a történet, mint az a videojáték, amiben ha elérsz egy szintet, jön egy nehezebb pálya, új feltételekkel. Erich szerepe ebben pedig leginkább a birkózóbíróéhoz hasonlítható, aki időnként négykézlábra küldi valamelyik felet, ezzel hátrányosabb helyzetbe kényszerítve őt a küzdelem folytatásához. Minden alkalommal, amikor megjelenik, hoz valami információt, ami átrendezi a szerepeket, viszonyokat.”
Rudit és Jant az egymás elleni parttalan vádaskodásból egy ilyen bejelentés mozdítja ki. A rendőr közli a hírt: a verekedés egyik lengyel résztvevője a kórházba szállítás után belehalt sérüléseibe, Rudi ellen így már nem csoportosan elkövetett testi sértés, hanem gyilkosság lesz a vád.
Saját előítéleteik áldozatai
„A kamaszok sztereotípiáival, előítéleteivel mi is sokszor szembesülünk a drámafoglalkozásokon – mondja Végvári Viktória, a Kolibri színházpedagógusa. – Ha például agresszív magatartás, erőszakos cselekmények kerülnek szóba, gyakori, hogy a tizenévesek ezeket a kisebbségek tagjaihoz kötik. És legtöbbször éppen azok a jómódú, akár elit iskolába járó diákok reagálnak a legszélsőségesebben, akik személyesen soha nem találkoztak ilyen megnyilvánulásokkal.”
A színházpedagógus szerint ugyanakkor a szegényebb, iskolázatlanabb környezetből származó fiatalok sem kevésbé előítéletesek a társadalom tehetősebb rétegeivel szemben, ők is gyakran hangoztatnak sztereotípiákat, általánosításokat, vagy ítélkeznek csupán hallomásokból szerzett információk alapján. A társadalmi feszültségek csökkentéséhez tehát mindkét oldalon szükség lenne a vélemények, gondolatok felülvizsgálatára.
A Helló, náci! mindkét őrizetese vesztesként hagyja el végül az őrszobát. Jant várhatóan kiutasítják az országból, otthon kilátástalan helyzet, megélhetési problémák várják. Rudinak pedig azzal kell szembenéznie, hogy ha nem vállalja magára a gyilkosságot, kivívja társai, a valódi tettesek életre szóló haragját és üldöztetését.
Vajon hogyan alakul ezután Jan sorsa? Megkockáztatja az illegális visszatérést Németországba? Vagy más országban próbálkozik újra? Miből tartja el ezután a családját?
Rudi vállalja a börtönéveket a tettesek helyett? Hogyan sikerül majd túlélnie a benti életet? Visszailleszkedhet-e a társadalomba börtönviselt emberként? Vagy mégis inkább bevallja az igazságot, amivel elárulja társait?
Ezeket, és az ezekhez hasonló kérdéseket már a közönségnek kell megválaszolnia.
Novák János csak azután ismerhette meg a szerzőt, miután megkérte az előadás szövegét. A darab írója ugyanis szerette volna elkerülni a személye ellen irányuló atrocitásokat, ezért fiktív néven jegyzi az alkotást. Kiderült, hogy egy, Európában a legnépszerűbbek közé tartozó német drámaíróról van szó, aki közismert sikerdarabok szerzője. Az igazgató szerint alaptalannak bizonyult az elővigyázatosság, hisz a Helló, náci!-t Németországon kívül más német nyelvterületeken is botrányok nélkül játszották, ami azzal magyarázható, hogy a dráma az idegengyűlölettel kapcsolatos állásfoglalás helyett az emberi viszonyokra helyezi a hangsúlyt.
„Mi sem politizálni, vagy provokálni akarunk a bemutatásával. Azt tapasztaljuk, hogy a tévét néző, internetező kamaszok naponta találkoznak az idegenekkel szembeni előítéletek és sztereotípiák különböző szintű megnyilvánulásaival. Ugyanakkor nem sok alkalmuk adódik a jelenséggel kapcsolatos véleményeik valóban átgondolt megformálására, megvitatására. Folytatva osztályterem-színházi előadásaink sorát, mi ezt az alkalmat, beszélgetési felületet szeretnénk megteremteni.
Azt gondolom, hogy ez a darab ebben a témában erre tökéletesen alkalmas.”
ma.hu
Legutóbbi hozzászólások