Lemezkritika: Bíró Eszter Quintet – Mikor lesz az már?

Még hanuka előtt jelent meg Bíró Eszter, a Budapest Klezmer Band egykori énekesének legújabb lemeze, a Mikor lesz az már? Bátor dolog ma Magyarországon zsidó folklór projektbe kezdeni, és Eszterék most eltalálták azt a hajszálvékony vonalat, ahol egyensúlyozni lehet a régi és az új világ között.. de még ennél is tovább mentek.

Mitől más ez, mint a többi?

Egy személyes történettel kell kezdenem. Nemrég orosz barátaimat láttam vendégül Budapesten és megmutattam nekik a város legszebb részeit. Beszéltünk a hagyományokról, kultúráról és nyelvről. Amikor arra kértek, fordítsak le nekik egy-egy szót, szinte sokkolt őket, hogy hány és hány szinonimát és szófordulatot használhatunk ugyanarra a dologra. Egyszerűen nem voltak képesek megérteni, hogy minden szónak más az íze és más érzést kelt az emberben. Még ha akár csak egy hajszál is választja el egymástól a jelentéseket. Annak, aki nem ismeri a jiddist, az askenáz zsidók nyelvét –valljuk be, legtöbben a modern héber könnyedségén is alig esünk át-, ugyancsak érthetetlen lehet, miért gondolom, hogy a Bíró Eszter Quintet első lemezére felkerült jiddis dalokkal a legjobb dolog történt, ami csak megeshetett, amikor magyarba fordította őket Kányádi Sándor és Varró Dániel.

Előre le lehet szögezni, hogy az album megvásárlásával igazi különlegességet szerzünk be. Világzenei stílusban, ha keveredik a szépirodalom és a népi stílus, igazából két lehetőség van. Vagy rettenetesen rossz, vagy ugyanolyan jó. Nos, ebben az esetben nyugodtan kijelenthetjük, Fodó dallamai, Eszter hangja, a zenészek játéka és a költők szövegei is mind-mind –Réz András szavaival élve- tökéletesen illenek egymáshoz.

 

Ki is van a korongon?

Eszter és Fodo –aki 28 éves kora mellett büszkélkedhet még két platina és két aranylemezzel- olyan dallamokat találtak a költeményekhez, amikre sajnos szavakat már nehezen találnék. Játékos, bolondos és amikor kell szomorkás és reménnyel teli. Legszebben önmagukról mesélnek, hiszen kellemesen könnyedek és mégis szinte táncolnak a szavakkal, amiket Radnóti Miklós, Kányádi Sándor vagy a fiatal Varró Dániel írtak. Mellettük nagyszerű zenészek játszanak, de nekem személy szerint két név kiemelkedően emlékezetes marad. Herczku Ágnes és Nikola Parov, akik a nagyközönség számára is ismertek, és ha magyar világzenéről, mint stílusról van szó az ő neveik abszolút megkerülhetetlenek. A Riverdance-ből ismert Nikola Parovval, többek közt a Naplegenda szerzőjével több világszínvonalú lemezt jelentettek már meg Eszter Mikor lesz az már c. albumán is a legmagasabb minőséget hozták. Heczku Ágnes, Bognár Szilvia és Szalóki Ági a háttérben zenélő Nikola Parovval együtt a magyar népzene csúcsát tudják előadni, de Bíró Esztinél talán a legpozitívabb változás, hogy egy kicsit sem erőltetett a modern stílus autentikussal való ötvözése.
A zenekar további két tagja Papesch Péter, aki bár csak 20 éves korában kezdett zenélni, azóta olyan nevekkel játszott, mint Mitsoura Móni, Tátrai Tibor, a Kaltenecker Trió és Presser Gáborral az LGT-ben.
Hámori Máté szemtelenül fiatal, aki 23 éves kora ellenére (illetve pont azért) az Egy Kis Erzsi Zene, Schmidt Vera, az UP! És az Azuma Clan zenekarok oszlopos tagja.
Már említettem, hogy a jiddis versek és dalok nagyrészt magyar nyelven kerültek fel az albumra. Nagy kérdés volt ez, és minden kétséget kizáróan az egyik legjobb döntés volt, ugyanis a nagyközönség számára a jiddis nyelv már csak egy távoli emlék sajnos. Amúgy is bátor dolog ma Magyarországon zsidó folklór projektbe kezdeni, és Eszterék most eltalálták a hajszálvékony vonalat, ahol egyensúlyozni lehet a régi és az új világ között és még ennél is tovább mentek.

Végre valaki meglépte!

Réz András a lemezbemutatón azon viccelődött, hogy Eszter minden lemezére felkerül a Szól a kakas már című Taub Izsák Ezekiel csodarabbi által „miszticizált” népdal is, amiről mondhatnánk, hogy a haszidok Hevenu shalom aleichem-e. Nos, ebben az esetben viszont végre megtörtént az, amire ez a muzsika oly régóta várt. Felgyorsult, kiteljesedett, csak úgy pattog benne az élet. Először itt értettem meg, miről is beszélt Réz András, amikor azt mondta, hogy a dallamok és a szövegek tökéletes egységet alkotnak. A népszerű zsidó rendezvények unalomig ismert dala végre olyan ruhát kapott, ami egy húsz éves fülnek is nem csak, hogy élvezhető, de abszolút fesztivál-kompatibilis.
A felvételek összeválogatásánál is végre újdonságot érzek és felüdülés, hogy nem ugyanannak a tucatnyi dalnak lehet az újra-újraértelmezését hallani. Ismertebb és kevésbé ismert, viszont remek zsidó dalok mellé születtek meg azok a dallamok, amiket Radnóti Két karodban című versének álomszerű ringatása vagy Kányádi fordítása, a Mit akar az eső szépséges duettje koronáznak meg.

Kell ez nekem?

Ha ajánlanom kéne a lemezt, elmondanám, hogy olyan zenéről van szó, ami egyszerre képes úgy modern és fiatal lenni, hogy cseppet sem hiányzik belőle a géphang. Hogy úgy ötvözi a tradíciók szépségét az ismeretlen lehetőségekkel, hogy a dallamok napokig a fülünkben mocorognak. Hogy élvezet figyelni Eszter és az énekesek szavait és hogy a zenészek a hangszerelés mesterei. Ha ajánlanom kéne, valahogy így tenném, de szerencsére nem kell. Az album megteszi azt önmagától is.

mouss
www.JewBox.hu

You may also like...