Az ismeretlen ismerős – Escher kiállítás a Mai Manóban!

Általánosan elterjedt tévhit, hogy Magyarországról a két világháború között a legnagyobb fotósok (André Kertész, Brassai, Moholy-Nagy, Martin Munkácsi, Robert Capa) kivétel nélkül mind elmentek, hogy aztán a fotótörténet óriásaivá váljanak más országokban. Escher Károly (1890-1966) azok közé tartozik, akik itthon maradtak, de mindannyian tudjuk, hogy életműve megkerülhetetlen, hiszen képeinek színvonala őt is az említett legnagyobban közé emeli. 1965-ben volt utoljára nagy, átfogó kiállítás Escher képeiből. 

A kiállítás megtekinthető:
2010. október 22 – december 12-ig
minden hétköznap 14 és 19 óra,
hétvégén 11 és 19 óra között.

Kiállítás-megnyitó: 2010. október 21. 18.00
A kiállítást megnyitja: Korniss Péter, fotográfus

Idén 120 éve született Escher Károly, és a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház Az ismeretlen ismerős c. kiállításával igazi fotószakmai eseménynek ad helyet, megemlékezve az évfordulóról. Egy nagyszerű fotós életművét mutatjuk be, aki a riportfényképezést is művészi rangra tudta emelni, és akinek képei az aktualitás múltával sem kerültek a szemétbe, vagy a feledés poros polcaira. Az elsők közt volt Magyarországon, aki valóban képekben beszélt és képekben is gondolkodott.

Az ismeretlen ismerős c. kiállítás kurátora Albertini Béla fotótörténész, aki évtizedek óta kutatja Escher Károly soktízezer fotográfiából álló életművét. A Magyar Fotográfusok Háza 75 Escher képet állít ki: a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum, az Országos Széchenyi Könyvtár, a Gadányi Gyűjtemény és a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményének darabjait. A kurátor által rendezett kiállítás a múlt század ismert történelmi személyiségeit (Teleki Pál, József főherceg, Horthy Miklós), művészeit (Rippl-Rónai József, Bajor Gizi, Jávor Pál) állítja elénk, és más művészi igényességgel készült riportképeket. A sok eredeti fotográfia mellett számtalan Escher Károly életéhez kapcsolódó dokumentumot (házassági anyakönyvi kivonatot, igazolványokat, rendőri büntetőparancsot) láthatunk a tárlókban, valamint Escher-művekkel illusztrált képeslapok (Est-lapok; Film, Színház, Irodalom stb.) hasonmás kiadványait lapozgathatjuk a kávéházi hangulatot megidéző olvasósarokban.

Escher Károly élete és műve
Escher Károly 1890-ben Szekszárdon született, de iskolai tanulmányait már Budapesten végezte. Nagyon fiatalon először műszaki rajzoló nagy gépgyárakban, majd több filmhíradó és játékfilm operatőre volt. Első filmjén még Fedák Sári énekelte a toborzót. Nevét ott olvashatjuk Damó Oszkár stábjában a Bródy Sándor művéből 1919-ben forgatott A dada, majd a Star stúdió további filmjeinek stáblistáján is. Filmes életszakasza nagyjából lezárult a húszas évek második felében.
Jött, volt és maradt a fényképezés. Már 10 évesen szivarosdobozból fabrikált kamerát magának. 1912-ben megkapta élete első igazi fényképezőgépét. 1928-ban Balogh Rudolf és Mihályfi Ernő hívták fotóriporternek az Est Lapokhoz azt követően, hogy Munkácsi Márton Berlinbe szerződött. A korabeli Magyarország legtekintélyesebb sajtóbirodalmához három napilap, Az Est, a Magyarország és a Pesti Napló, majd később a Pesti Napló Képes Melléklete tartozott. Több mint 10 évet töltött itt. A mindennapos „képgyártást” meghaladva számos jeles fényképet készített. Neki is szerepe volt abban, hogy a Pesti Napló képes melléklete a harmincas években a magyar képes sajtó legjobb orgánumává vált. A lap kényszerű megszűnése (1939) után a Híd és a Film Színház Irodalom fotográfusa lett. 1945-öt követően dolgozott a Képes Világ, a Színház, a Képes Figyelő, a Kis Képes című lapoknak. A Városépítési Tudományos és Tervező Intézet (VÁTI) fotográfusaként ment nyugdíjba, de még a későbbiekben készített fényképeket a Hungarian Foreign Trade című külkereskedelmi reklám-folyóirat számára.
1958-ban jelent meg Vajda Miklóssal közösen készített könyve Bajor Giziről, 1959-ben pedig a Riportfényképezés című kötete. 1965-ben – egy évvel halála előtt – volt életmű kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. 1966-ban – már halála után – jelent meg Foto Escher címmel egy róla szóló kis könyv. „Munka Érdemrend ezüst fokozat” és „Érdemes Művész” kitüntetése mellett sem kapta meg azt az elismerést, amely szakmai teljesítménye folytán megillette volna.

Életműve rendkívül sokszínű. Mindegyikünk  találkozott tanulmányai során Escher-művel:  József Attila és Thomas Mann találkozásának dokumentálása, A csodálatos mandarin előadásáról készített híres bemozdulásos-elmosódó képe  mindannyiunk számára ismerős.
Az elsők között alkalmazta a kisfilmes kamerát, a bemozdulásos életlenséget, vitákat provokálva a tűéles, ámde statikus riportképekhez szokott szerkesztőkkel, fotóítészekkel. Ez a stílus, no meg Escher mindenre nyitott személyisége eredményezte, hogy ránk hagyott életműve is rendkívül heterogén. Fényképezett államfőket, politikusokat, meg kilakoltatott nincsteleneket, razziák elszenvedőit. Színésznőket és szerelmespárokat a parkban, halálra ítélt gyilkost és nyírott pudlit, hóeséstől poétikus utcát, balesetet, sporteseményeket és bálokat. Megörökítette Bartókot, de Szálasit is, témát jelentett neki a kivilágított Budapest és a nádfödeles parasztház is. Rengeteg fotót csinált.
Riportfotósi mivoltában esetenként akár a rendőri szervekkel való összetűzés kockázatát is vállalta például azzal, hogy a tiltás ellenére fotografálta vallomása közben a férjgyilkos és „darabolós” Bognárnét.  Az elsők között volt jelen gépével a biatorbágyi viadukt-robbantás helyszínén. Ott készült „nagytotálja” okkal vált az utóbbi időszakban képaukciók sikeres darabjává. Hivatásszerűen fényképezte korának szinte valamennyi közéleti szereplőjét. Horthy Miklós, Bethlen István, Gömbös Gyula, Szálasi Ferenc éppúgy megjelentek képein, mint Tildy Zoltán, Szakasits Árpád, Rákosi Mátyás, és a hazatérő Károlyi Mihály. Erről a sokszínűségről az 1965-ös kiállítás értelemszerűen nem tanúskodhatott.
Együttérzéssel közelített a társadalmi peremhelyzet és az anyagi nyomorúság áldozataihoz. Escher a magyar szociális fényképezés legjobbjai közé tartozott, a hangyatelepi nyomornegyedről készített sorozata olyan társadalmi felháborodást indított el, mely végül a nyomortelep felszámolásához vezetett. Kívánhat-e többet egy (riport)fotós?

Kísérő események
Escher Károly születésének 120. évfordulójáról a Magyar Fotográfusok Háza mellett megemlékezik az Országos Széchényi Könyvtár Egy rejtőzködő életmű c. kiállítása is, az ott őrzött Escher negatívokra építve Csillag Katalin zömmel ismeretlen képekből válogatott; valamint ugyancsak nagyrészt még nem látott, köz- és magángyűjteményekben fennmaradt felvételekből látható kiállítás „Fotó Escher” címmel a József Attila Klubban.
Októbertől egyik elemi iskolájának – ma Szinyei Merse Pál Gimnázium a hatodik kerületben – falán emléktábla őrzi emlékét.
Készülőben van egy két kötetes, háromnyelvű Escher monográfia, amely 2011-ben, a szülővárosi kiállításhoz kapcsolódva jelenik meg.
Szekszárdon ez év tavaszán Escher Károly Szabadegyetem indult, amelynek keretében több előadás foglalkozott, illetőleg foglalkozik a jövő év tavaszáig életútjával és életművével.

A kiállítás a Fotóhónap 2010 kiemelt rendezvénye.

Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház
1065 Budapest, Nagymező utca 20.
www.maimano.hu