Barangoló: Ein Avdat Canyon

Különleges sivatagi panoráma, egy vízesésekkel teli  kanyon, egy oázis. Gazdag állat és növényvilág a Negev közepén. Maga a név is vízforrásra és a valaha volt évezredes kultúrára, s a Nabateusok  által épített Avdat városra utal.

Ein Avdat ( héberül : עין עבדת ) vagy Ein Ovdat Nemzeti Park  a 40 út mentén, Beer Shevától délre mintegy 45 kilométerre található.

A Nabateusok az iszlám kor előtti időszakban élt nomád arab nép volt. Karavánok rettegett rablóiként váltak hírhedté. Idővel más módon hasznosították a sivataggal kapcsolatos ismereteiket. A „fűszer út” mentén Gázától Petráig kiépítettek egy szolgáltatásokra épülő karavánutat.

Ismerték a sivatag titkait tudták, hogy hol található víz, mely alkalmassá teszi a szálláshelyek kialakítását. Óriási víztározókat hoztak létre. Ismert volt számukra egy sor olyan öntözéses technika, amelyekkel magas színvonalú mezőgazdasági kultúrát voltak képesek kialakítani a sivatagban. Kiemelkedő eredményeket értek el a szőlő termesztés terén. De figyelemreméltó az is amit az utókorra hagytak mint kőfaragók (lásd Petra )

Az általuk működtetett „fűszer útnak a középpontjában helyezkedett el Avdat. (névadója a nabateusi király, Ovodas volt, akit nagy valószínűséggel itt is temettek el.)

A Római Birodalom terjeszkedése vetett véget ennek a virágzó sivatagi kultúrának, a fűszer útja is megváltozott, s a többi ókori néphez hasonlóan a Nabateusoknak is idővel nyoma veszett.

A Bizánci korban még egyszer felélénkült Avdat, az Iszlám térhódításával azonban végleg lakatlanná, és elhagyatottá vált.

Az Ein Avdat canyon kezdeti része a Negev sivatag legnagyobb  vádijának. A vízgyűjtő terület forrásai a mai napig sem ismertek, az általános elmélet szerint az esővizet nem elnyeli a talaj, hanem az a kavicságyakon fut észak felé a Holt tenger irányában.

A vádi magasba szökő falai puha homokkő, és fehér kréta által rétegzettek, s csak itt ott váltja fel a vakító fehérséget fekete tűzkőből egy egy keskeny ér. A kanyon viszonylag fiatalnak mondható képződmény, a szakemberek szerint legfeljebb  80 000 évvel ezelőttre tehető a kialakulása.

A kanyonban előbukkanó víz enyhén sós, így a vízközei növényzet is ehhez a faunához igazodott. Különleges só-tűrő fák és bokrok, inkább az ezüstős szürkébe, mint a zöldbe hajló lombozattal

A kanyonnak gazdag az állatvilága is. Számos állatfaj közül kőszáli kecske a legelterjedtebb, de a szirtek peremén saskeselyű, és sólyom fészkek sem ritkák. Mondják pár éve még egy sivatagi tigris pár is ide járt inni.

Esős időszakot leszámítva egész évben látogatható, azonban a nyáron az alacsony vízállás miatt nem olyan látványos, mint az év többi hónapjaiban. ( esős napokon a megduzzadó patakok, a lezúduló víz mindent elsöprő áradása kimondottan veszélyes állatra emberre egyaránt!)

Két bejárata van Nemzeti Parknak. Egy magasabban fekvő déli, és egy alacsonyabban fekvő északi. A két bejárat között hozzávetőlegesen 5 kilométer a távolság. Az alsó szakasz felöl indulva a vízesésig egy könnyű túra. A következő szint viszont egy meredek lépcsősoron keresztül, míg a harmadik szint a sziklába rögzített fém létrákon közelíthető meg.  A déli bejáratnál felülről is megtekínthető a szurdok által nyújtott panoráma.

Az északi bejáratnál található David Ben Gurion sírja. Izrael első államfője, a közeli Sede Bokerban működő kibucnak volt a lakója, s végrendeletének megfelelően feleségével együtt itt a negevben helyezték végső nyugalomra.

A kanyon szomszédságában több tudományos központ is található. Sede Bokerben működik az Izraeli Nemzeti Napenergia Intézet valamint itt található a Negevi Ben Gurion Egyetem Sivatagkutató-centruma is.

myisrael.info