Zs móka amúgy franciásan, japán körettel

Shtetl életérzés, hasszid romantika. Jiddise máme vs. sadhen, öreg zsidó bácsi vs. paci. Mindez nyakonöntve az édes-kellemes dallamokkal, és nagy összeborulásokkal. Az elmúlt pár évtized jiddis reprezentációi egész estés Disney rajzfilmek hangulatait idézik elénk. De azért mindig akad egy-két kivétel, és még a régi klasszikusokat is fel lehet öltöztetni új ruhákba. Itt van egy-két példa.

Tegyük fel, hogy – lászámítva a botor ifjúságot- lenne, ki nem ismerné Jákob rabbi kalandjait. Nem baj. Mindig remek dolog feleleveníteni a régi jó emlékeket. itt van hát a táncos jelenet, élvezzétek Ti is a koreografálatlan chassid táncot. Már-már azt hihetnénk, hogy Funes Úr maga is jesiva bócherként kezdte pályafutását, de nem.

Azt pedig ugye mind nagyon jól tudjuk, hogy a felkelő nap országában nem annyira szeretik a musicaleket, csak és kizárólag, ha teljesen átírják, amúgy japánosra. Így történhetett, hogy Chaim Topol helyére szamuráj barátunk ugrott be, és Anatevka ájtatos zsidói is sűrűn teszik össze két tenyerüket az ég felé, mégis, nekik van a legkirályabb a higanymozgásuk!

Ahogy múlik az idő és változik a fiatalok zene iránti igénye, a zsidó zene is kitermeli a maga sajátosan furcsa, sokszor butácska, de mindenképpen vicces megnyilvánulásait. Két példa erre az ausztrál Yidcore, illetve az amerikai Meshugga Beach Party. Ezek a fiúk (és lány) nem bontanak házat a zenéjükkel, nem kemény amit játszanak. Sajátságos inkább. Sajátosan mezüge és nagyon amerikai.. nem csak az előadásmódjuk.